Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2014. május 4., vasárnap

(nem is volt) 6 órás Balaton, 4. nap.

Este Adri megkért, legyek szíves ne keljek fel előtte, ha felébrednék is tegyek úgy mintha aludnék, míg ő fel nem kelt. Azt ígérte 6-7 körül.
Nehéz feladat volt.
Vagyis amíg ő aludt legalább nyitott szemmel pöröghetett az agyam, de annak ellenére, hogy este bealudtam (kihagyva egy nagyon érdekes beszélgetést), és ketten aludtunk egy ágyban 4 után már nyomta fenekem a matrac, de nem kellhettem.
Adri csak 6-kor ébredt. Sejtettem mit tervez (Fanni elszólta magát), de maradnom kellett, nem szabadott elrontanom az örömét.


Boldog anyák napját!

Azt gondoltam csak puncspuding lesz (az ágy alatt tegnap este találtam tejet, meg pudingot), de gyermekem ottholról végig a hátizsákjában cipelt egy doboz gyümölcstorta lapot (Nem is tudom kire ütött ez a gyerek?), és anyukámmal összeesküdve anyák napjára "megsütötte" nekem. Boldogító meglepetés volt. A tervezés, a szorgalom, a gondoskodás, a saját költésű vers, még most írás közben is pityergek. 

Este a fiúk már rebesgették körünk nem lesz teljes, holnap ha nem enyhül az idő nem tekerünk tovább. Sajnos így lett, a B tervet kellett elővennünk, és két kísérőautóval 12-en elmentünk kocsijainkért. 
Bár este itt is csak hideg víz jutott volna, ezért kihagytam a zuhanyzást, de reggel már ugyanez a kifogás nem volt elegendő, sietve nehogy kimaradjak letusoltam, és reggelivel a kezünkben indultunk is Siófokra. 
Útközben végig a vihar nyomait láttuk, a fonyódi magaspart meg is csúszhatott, de mi szerencsésen megérkeztünk Sóstóra.
A fenyvesi ifjúsági táborba visszaérve a gyorsabbak már felpakolva, indulásra készen álltak a kapuban, mi sem sokat késlekedtünk, csak pakolás után még a hátramaradókat megkínáltam tortámból, és elköszöntünk a Balatontól.


Míg odavoltunk Adri megreggelizett, a kocsiban aludni akart, de felvetette egy Mekizés ötletét, így gondoltam nem fog megharagudni, ha felköltöm pár fogára való falatér.
Emlékeztem Lellén lesz Meki, az épület meg is volt, de majd csak júniusban nyit. Következő lehetőség Siófok, vagy ha van Kecskeméten (ahová nem akarok betérni), esetleg odahaza.
Ha már felébredt a netes keresésében, és navigálásban Adri is segített. Megleltük Siófokon a Mekit, megvártuk Fanniékat, és megebédeltünk.
Hazafelé Dunaújvárosban megálltam frissülni, de csak multikat mutatott a GPS, hamar indultunk tovább.
Fárasztóbb volt a hazaút, mint gondoltam, de Szentkirályon már nem álltam meg, így is 5 volt mire Márti nénihez értünk, hogy legalább nála személyesen is anyák napját köszöntsünk.

Az utolsó etap kimaradt, de fantasztikus 3 napot töltöttünk el együtt. Nem bántam, hogy nem külön utakon jártam, nem fedeztem fel új helyeket, de azon néha bosszankodtam, hogy most Adri húzott el tőlem. Kamaszodik, még sétálunk egymás kezét fogva, de már ő szeretne külön utakon járni. Viszont felnőtt a feladathoz, és minden hiszti nélkül nagylányosan teljesített. Büszke vagyok rá, és nem csak mert anyák napja van.

Nincsenek megjegyzések: