Ballagásra

2-re 1 napon.
1 fiú. és 1 leány részére.

A farmon

Szolnokon már leérett a birsalma, de csodás virágát reméltem még Kompolton látni fogom, ahol ráadásul már a zoom-om is vár rám.
Sajnos a 4 hónapos nélkülözés ellenére telefonom nem javult meg. A szervizben nem találnak hibáját, de nálam naponta (akár óránként is) többször újraindul, továbbra is. Viszont, én már nem küldöm vissza. Lehet csak velem nem kompatibilis, de amíg működik használom, aztán majd mint a cirkuszban: lesz másik.
Szóval birsalma virágzás. Hurrrráá.
Az utolsó szamuráj végén hangzik el a mondat: "Minden virág csodálatos."
És vannak még csodálatosabbak, sőt csodás bimbók is.
A mandula korai élénk rózsaszíne, a jázmin szögletessége,  a pipacs bimbójának kipattanása, a sárma csíkjai, a labdarózsa gömbje, a nefelejcs érdekes apró lilás kékje, a tátika ajkai, a csattanó maszlag szélrózsája, és sorolhatnám még napestig mind lenyűgöznek, de most a birsalmának van itt az ideje.
A lovakhoz indultunk, de én előbb célirányosan a birsalma fához. És bevallom, eddig még nem láttam, vagy nem tudtam hogy ennek a gyümölcsnek a születését látom.

A tökéletes bimbó. 

És utunk eredeti céljai, az izmos pacik. (Van köztük eladó is.)

Meg még pár makró, hogy visszaszokjak. ;)
Kígyós sárma.

?

Az OOI kertjében

Most hogy már kicsit nyugodtabban jövünk ide, és persze mert tavaszodik élvezkedtünk.

Melírozott fenyő, és rózsaszín gesztenye.

Evangelikus kórustalákozó

Ma lett volna az az ominózus biciklis nap, ami miatt nem tudtam volna talizni Steffékkel, de így legalább haladtam a dolgommal, és miután Adrit buszra tettem még a kórustalálkozóra is eljutottam. (Annyira biztos voltam benne hová kell menjek, hogy persze nem az evangélikus, hanem a református templomhoz mentem.) Sajnos a Vecsésieket így is, úgy is lekéstem, pedig mindenki szerint ők voltak a legjobbak, és náluk van érdekeltségem, de jutott a jóból, és még engem is megénekeltettek. Meg persze meg is ríkattak, de azt is élveztem. A templomoknak jó az akusztikájuk, és hátborzongató ha csak pár tiszta hang szólal is meg, nem még ha kórusok külön-külön, és együtt, de persze a találkozásnak is örültem.

A szolnoki evangélikus templom egyébként Luther Márton wittenbergi vártemplomának egyszerűsített, kicsinyített mása.

Álmot láttam

Állomfogót szerettem volna a körmömre festeni. Meg is tettem, de nem tetszett, így átfestettem, és csak az alap maradt. (Ami alól jó szemek még gyűrűsujjamon kilátják az ezüst mintázatot.)

50 km.-s pályabejárás

Jövő héten valami biciklis nap lesz. Rettenő beharangozták, legalábbis a "stáb" részére, csak a nép nem tud róla. Minden estre mi komolyan vettük. Van esőre és száraz időre is 50-20-3 km.-es útvonalunk, amiből még a száraz 50 nem lett teljesen lefixálva. Tulajdonképpen a Szt. István 100 feléről van szó, pici módosítással, és ezt jártuk ma be.
Az 1 héttel ezelőtti csúfos próbálkozásom után azt ígérték nem megyünk 15 fölé, nyugi bírni fogom, ezzel szemben már a Kossuth térről 25-el indultunk. Majdnem ez a tempó marad is egészen az Evezősig, ahol  földútra tértünk és kezdődött az érdekes rész. 1 nyomos gyalog ösvényen sokszor a Holt-Tiszától 50 cm.-re se tekeregtünk, és én élveztem. Tetszett a lassabb tempót, és a természet közelsége, ébredése is. Szerencsére  többieknek is, így nem is nekem jutott eszembe hogy megálljunk egy júdás fánál.

Majd Osi talált egy jó helyet hogy turkálhassunk és a csepp zászlónak "új" talpa lett.

Aztán a Labda utca végleg felébresztett. Továbbra is kátyús, és hosszú, de jó bevezető a MOL telephez.

Onnan viszont a horgászpálya nyugalma,

és a Beke halom melletti aszfaltos úton már csak a szembeszél dacolt velünk. Szandára beérve utolsó pihenőnket a Főtéren tartottuk

volna, de ott nincs kút, és nekünk 10-15 km.-enként itatásról is kell gondoskodnunk (ha eddig nem mondtam volna), és ez még az utolsó 10 előtt is fontos. 1 sarokkal odébb viszont szerencsére van egy közkifolyó, 00 pedig a 2 sarkokkal ezelőtti benzinkútnál.
5 óra alatt megjártuk és egyébként az "erős" kezdés után tényleg tartottuk a 15-s tempót, ami tömeggel is kivitelezhető lenne.
Jó volt, élveztem, és boldog volta mert bírtam.

Ui: A katasztrófavédelem viharos erejű széllökésekre számított, a biciklis nap végül elmaradt.

Egészségedre főorvosnő

Ma beteglátogatóban Pesten voltunk. Sajnos, hogy ezért jöttünk, de  romló statisztika mellett legalább biztatók a jelek.

Jobbulást Főorvosnő!

Ha már itt jártunk útba ejtettünk még egy KFC-t, és egy jégbárt, aminek érdekessége, és apropója, hogy kolléganőnk fia dolgozik itt.

Hogy ne legyen minden ennyire fényes hazafelé fizetős útra tévedtem, remélem nem bánom meg.

Cseresznyevirágzás, és homok ....

Az Újlengyeli erdő feltérképezése, vagyis az abban előrehaladás volt a mai feladat, de hogy mindenkinek legyen kedve vasárnap korán kelni lányoknak cseresznyevirágzás, gyerekeknek erdei lövészet volt a mézesmadzag, míg férfiainknak maradt a kötelességtudat.

A fiatal fácskák

és az egész farm szép volt, de engem egész napra nem kötött volna le, lődözni meg pláne nem akartam

így mentem a fiúkkal, vagyis már a kocsiban tudtam csak utánuk fogok valahol jócskán lemaradva felesben aszfalt-terep gumimmal a térdig érő homokban, de kezdem a legelején.
A kb. kilométeres homokos kitérő után mi érkeztünk meg elsőnek az Oskó farmra. Fújt a szél, hideg volt, és jobb kilátás nem volt a nap többi részére sem, de legalább nem eset. Vasárnap lévén a mi időnk behatárolt volt, a többiek pedig nem siettek, így induláskor már nem csak a homok és edzetlenségem szabott határt leendő teljesítményemnek. Aztán egy kis tolás-tekerés kombó után Imit és Józsi útjára engedtem, legalább ők haladjanak valamire. Némelyik hosszabb egyenes előtti kanyarban még fel-fel tűntek előttem, de hamar magam maradtam. Nem bántam, és velük sem haladtam volna jobban. A feltérképezéshez sem hiszem hogy részemről is lett hozzájárulás, mert bár kitértem a térképről kimaradt utakra is, de a rögzítésre nekem adott etrex 30 szerintem nem szuperált. Sajnos más sem. A csx lemérte a megtett 10 km.-t, de csak az egyik ország közepe láda ko.-ja volt benne, és miért ne a virtuálisé.

A másikhoz telefonos segítséget kértem volna, de a kb. fél órás élesztgetés után megkapott ko. a szántóföld közepére mutatott. Arra emlékeztem pad közelében van a láda,

de járhattam én körbe körbe ez nem lett meg. Szerintem ennyit még nem időztem egy rejtésnél sem, de legalább megtaláltam egy bunkert,

és egy minden körülmény ellenére megtörve, de álló keresztet.

Gondolkodtam kicsit elmenjek-e még a Pusztavacsi templomromhoz, de szerencsére végül nem hagytam ki azt sem.

Meglepődtem a Nefag-os székelykapun. Én nem gondolnék ilyen reklámot,

de ez van, és az Aradiak (Szép faragványok, csak miért kell ennyire eltérő korszakokról egymás hegyén hátán megemlékezni?) után már nem mindegy?

Visszafelé már homok ide, vagy oda tempósabban kellett forgatnom a pedálokat, de nem is téregettem ki, csak a legrövidebb úton irány Zsadány.
Kifáradtam, de pont meglett a 20 pont, és a buszt is elértük.

Nem tudván mikor kapom vissza zoom-om próbálgattam a gépet kicsit.

Iránymutatás és cél meghatározás

Adrinál az "iránytű",

nálam a várt látvány képe.

Na, ez tényleg lopva vagyon

5 éve rejtek mikulás és nyuszi ládákat. Mindig azon izgultam, hogy megtalálják-e, és ha igen lesz-e a dobozban elég ajándék. Sajnos sokszor utolsó pillanatban készülök el, ezért az ünnep múltával tovább hagyok lehetőséget a megtalálásra. Figyelve a poi oldalt, és a láda behozatal után olvasgatva a logfüzetet örülök minden arra járónak. Azért rejtek, hogy a megtaláló is örüljön, ezért még ellenőrzőm is a rejtést, pótlom a hiányt, és persze elhozom amit Nekem szántak.
Így tettem most is, de másodjára már nem volt mibe pótoljak, vödröm eltűnt.

Remélem a telhetetlen ismeretlen jóízűen majszolta a csokikat, és a családban volt kinek adni a locsolóajándékokat.
(Csak a vödröt hagyta volna a helyén.)

Idei kincseimet köszönöm szépen.

Mikulásig igyekszem másik vödröt, és újra kedvet is kapni a folytatáshoz.

Időszakos forrástúra

Ez a bejegyzés kicsit eltér a többitől. Jócskán le vagyok maradva az írással (A címeket sorolom nehogy kimaradjon valami, de a szöveg lassan halad.) ezért csak másnap minket családostul követő kolléganőmnek a túrát követően küldött levelem másolom be, persze megtűzdelve fényképekkel.
A térkép, amin próbáltam neki az útvonalat is berajzolni itt lelhető.

Felsőtárkány ÉK-i végén, kb. a Fűtőház magasságában van az erdei kisvasút állomása,

érdemes vele felmenni a Stimecz-házig -5 km.- (a térképpel ellentétesen ez a végállomás).

A végállomástól É felé tartva meglátjátok a fehér házat, 

ami előtt a patakon átvezető hídon (Az erdő fohásza-nál.) térjetek át a Vöröskő-patak túloldalára. Jelzetlen, de járt úton, becsapós, enyhe emelkedő

vezet egészen fel a Vöröskő-forrásig.

Ez az alsó forrás, de a felsőhöz nem is érdemes felmenni (egyébként most tilos is), már kiapadt. 

A forrás vize iható, és érdemes itt kicsit pihenni. 

A gejzírforrással szemben ugyancsak jelzetlen, a belinkelt térképen csak engedéllyel járható úton (nem a forrásbarlanghoz vezetőn) menjetek fel a hegyre.

Félútról b-ra tekintgetve látható a Vöröskő-hegy,

gondoljatok rá milyen szerencse, hogy nem oda kell felmásznotok, miközben szidtok, mert ez szívatós és meredek emelkedő nem egészen 1 km.-n át, de ne hagyjátok magatokat elcsábítani a lankásabb lehetőségek felé. 

Fenn egy széles földútra értek azon j-ra fordulva pár lépés múlva a kanyarban rácsatlakoztok a kék+ jelzéssel felfelé vezető útra. Nyugi, ez már nem olyan meredek, és rövidebb is, a farakások után pedig csodás a panoráma.

A kék+-on egészen addig maradjatok míg a kéko jelzést el nem éritek. Ezt a leágazást nagyon figyeljétek, bár tábla is mutatja de könnyű elvéteni. A lényeg: innen kidőlt fák, kissé mocsaras szakaszok és csodás sziklák között lefelé tartotok. (Nem a Tamás-kút felé emelkedve.)

Az Imo-követ megfogjátok ismerni, de sajnos a forrás már kiapadt. A hely viszont így  is szép, érdemes erre jönni.

Lefelé továbbra is maradjatok a kéko-n, ami közös lesz a kék/-rel, és levisz a kék- -hoz.

Mi megnéztük a Fekete-len forrást is, ami nem nagy kitérő, de hogy visszajussatok a kisvasúthoz ehhez a kereszteződéshez kell visszajönni és a kék- -on menni végig a Stimecz-házig. 

{(Szóval, ha akarjátok a Fekete-len forrást is oda a  kék/  kék- közös útja visz el (kb. 500 m., oda-vissza 1000).}

Letérve a kéko kék/-ről visszafelé a kék- emelkedni fog, kb 500 m.-n, de enyhébben mint a szívatós délelőtti, egészen a Samassa-házig,

de onnan már csak lefelé lesz.

Nekünk mindez csak 15 km. lett, 6 óra alatt és kb. 800 m.-t emelkedve. Élveztük. 

Útközben kónya vicsorgó,

keltike,

hunyor,

bogláros szellőrózsa,

galamb virág,

bársonyos tüdőfű,

erdei kutyatej,

vérehulló fecskefű,

csillagvirág,

tyúktaréj,

salátaboglárka,

mocsári gólyahír,

kankalin,

fog unásig a talpatok körül sokasodni.
Bár a fák még nem zöldek, de sokszínű az erdő. 

És ami a levélből kimaradt:
Csapatunk kb. 40 főből állt, ami nekem nagyon szokatlan volt gyalogtúránál, de erre azért nem foghatom a teljesítményem. Felfelé mindig utolsó voltam, érzésem szerint sokat vártak rám, és bár senki nem tette szóvá, ez engem nagyon zavart. Viszont velem jött Trisztán, akinek sajnos nem volt gyerek utitárs, de a sok káromkodás mellett nagyon ügyes volt, és szerencsére nem elégítette ki a Vöröskő-forrás virtuális találta, ezért Egerben megkerestük még a Brancs-ot,

a Hősök temetőjét,

és a Tűzoltó teret, ahol leletünk egy meglepi ládát is (Gondolom az a fizetős kessereké, csak miért van együtt rejtve?)

a megérdemelt palacsintázás előtt.