Mindenkiért egy-egy gyertya égjen

Csak egy állom

Álmomban bélelzáródás miatt sürgős műtétet végeztek rajtam.
Azt mondják minden éjjel több álmot látunk, de én a nagyonnál is ritkábban emlékszem ébredés után az álomra, ám ez a mai kivétel. Láttam magam a műtőbe menet előkészítve, láttam a műtétet végző orvosokat, a műtősfiút, az anesztasszisztenst. A doktorokkal beszélgettem is, vagyis egyoldalú beszélgetés volt ez, inkább instrukciókat adtam, hogy vágjanak nagyobb darabot, mint muszáj, és sokkal több nyirokcsomót vegyenek ki, mint szoktak, ha már ott vannak tapizzák meg a májam és mindenképp nézzék meg a mellékveséim is. (Biztos vagyok benne, hogy valós estben is megtörténne valami hasonló "beszélgetés". Abban is, hogy nem sok foganatja lenne, de sokkal többet már ekkor tenni nem tudnék.) Láttam a hasam felnyitva, a beleimet mellettem, de láttam magam gyógyulni is. Minden esetre a történés annyira valósnak tűnt, hogy ocsúdás után rögtön a hasam tapogattam, vajon tényleg megműtöttek-e, és csak eztán néztem szét hol vagyok.
Hajnal 3 volt, és persze hogy otthol voltam. Nem éreztem rémesnek az álmot, és fél órába telt mire teljesen elengedtem és alhattam tovább. Reggel emlékeztem rá, de arra is, minden rendben van, és mindent mint szoktam intéztem. Egészen addig, míg a munkahelyen el nem kezdett fájni a hasam. Furcsa párosítás volt ez az éjjeli álommal együtt, de még akkor is biztos voltam benne nincs semmi bajom, amikor a kolléganőim orvost hívtak, mondván ez csakis vakbél lehet, és inkább most, mint majd ügyeletben ugráljak.
Nagyon aranyosak, meg jól esett a törődésük, de soha nem értettem meg azokat a túlszocializált embereket, akik mondván ma még nem pukiztam, vagy már egy órája fáj a fejem panasszal az ügyeletre rohannak. Nem kell minden csípéssel, horzsolással, orrfolyással orvost, vagy netán papot hívni, a testünk csodákra képes, ha hagyjuk, hogy az megtörténjen, és adunk rá időt neki.
Saccolásom szerint nekem is csak fél óra kellett volna, és minden mehetett volna tovább a megszokott mederben. De, nem úgy van az! Van-e epekövem, mit ettem, nem vagyok terhes, vettem e már be gyógyszert? Sürgős UH, meg natív has, és ülőkocsi azonnal. Szó se róla, szarul voltam, de hogy negatív eredménnyel fogok visszajönni az számomra biztos volt, ám nem otthol voltam, hogy csak úgy lefeküdjek kicsit.

Szezonzáró gördülés Csongrádon

Rövid volt az éjszaka, de sikerült mindennel végeznem, hogy reggelre már csak a szendvicskészítés maradjon, no meg a kocsiba bepakolás. Nem mintha ez olyan gyorsan menne amikor elaszom, és a gyerekek is nehezen ébrednek, a zsömle is a boltban figyel, és a hajmosást elfelejtettem. Valamint, tegnap változott a program és mi is tekeregni fogunk, ezért Hógolyót nem vihetjük, tehát még őt is ki kell vinni kicsit levegőzni, pipilni, kakilni.
Másfél óra kellett mindezekre, és az eredetileg betervezett időben kocsiban voltunk. Igaz, meg kellett volna próbáljak korábban indulni, de ha már korán reggel meghajtom a csapatot besokallnak, és itthol maradnak, vagy imádkozhatom nekik fél órát mire durcásan méltóztatnak engedelmeskedni, de a napból akkor sem sok jó fog kikerekedni. Tehát türelem, rózsát terem, vagy jelen esetben egy fantasztikus tekergéses, sütkérezős, beszélgetős napot. De, maradjunk az elején.
7.30 Indulás. Lassan mert nem akartam bajlódni és a bicikli csak úgy benn van a csomagtartóban betekerve egy pléddel, hogy a buckákban csapódó csomagtartótetőn (1 ima) és rajta se essen baleset.
7.45 Gyuriéknál kipakolás a csomagtartóból, majd bicikliszállító és a biciklik felszerelése.
8.15 (kb.) Gyuri ölében a havas tátrával újabb indulás, még csak Cibakházára.
9.00 Mielőtt Cibakról is tovább indultunk újabb biciklivel gyarapodott a málha, és Peti is beült hátra. A vonóhorog talán 10 cm.-re van a földtől, de már csak oda kell érni, és nem fényképezek, nehogy Peti meglássa (2 ima).
Olyan szép a reggel. Kicsit ködös, de a nap már döntött, ma süt, süt, és süt, heted hét ágra. A magyar átlaggal ellentétben az út is csak egy rövid szakaszon hepe-hupás, és a kellemetlen -most esik szét a kocsi alattunk- koppanást, melytől egy egészen rövidke pillanatra kihagy a szívem csak egyszer hallottuk (3 ima). A ponton hídon. Meg kell nyugtassak mindenkit, nem mentem gyorsan, a hídon meg pláne nem. Egyébként meg Trisztán mindenkit megnyugtatott "mehetünk nyugodtan, kibír ez minket", ennek ellenére Adri tovább parázott (részéről 4 ima).
10.00 érkezés a célba. Szintidőn belül. :)
Helyszín: Felgyői halastavak.
A helyieken kívül még senki nem ért ide. Persze ezt én is csak a mitfáreremnek, Gyurinak köszönhetem.
Gyors ismerkedés, le- és kipakolás majd "pályabejárás".
Frankó rét a gyerekeknek, nagy szín a főzőcskére, beszélgetésre, és még az egyre ritkuló ködbe burkolózó halastavak.

Meg időnként ágyúdörgés. (Felvilágosítottak, a tavat most telepítették, és a madarak ellen használnak hangágyút.)

Megszokjuk, mert megszökni nem fogunk. Ugyan Trisztán még csak szégyenlősen bujkál, de jó lesz ez.
Pláne miután megérkezik a felsővezetés, és a szesz. Valami diós, vagy mogyorós, csokis egyveleg került a kiürült, közgyűlésen kapott tejesüvegbe, de inkább hagyták volna otthol. Gondolom fitymálásunkra Imre is számított ezért adta ezt előbb, mert volt a tarsolyában még elmondása szerint kökény pálinka, nekem meggynek tűnt, de ezt már nem kóstoltam meg, és a Béla által hozottat (szép üvegest) is kihagytam.
11.30 Túra indul.
Túra vezető: Anka, és Karesz.
Terv: 30 km. Csongrád körül. Külön kiemelve: Oskó módon!
A tótól elindulva a Szegedi úton közelítettük meg Csongrádot.
Idefelé a kocsiból láttunk egy tintagomba erdőt, Karesz idegenvezetése közben nagyon figyeltem, hogy észrevegyem őket.

Csongrád belvárosában

-nem csak hogy meglegyen a Csingrádi vírtúra multi jelszava- tekeregtünk kicsit mielőtt betértünk Ankáékhoz működés közben megfigyelni  napkollektorokat.

A korábban mélben megküldött terv kicsit borult, mert közben már megvolt a Schmidi emlékhely is.

Azt nem tudom hol ejtettük útba a holt Tiszát, de nyílván még az a rész csak eztán jött, viszont a ponton hídi megálló után

a Kőrös torok fantasztikus volt.

Itt már a Tiszavölgy-kalandtárán is jártunk, akkor is és most is nagyon tetszik a hely, de most lesétáltam a torokhoz is. Hogy érzékeltessem milyen jó idő volt, elárulom, volt aki bikiniben napozott. Viszont én kicsit rosszul mértem fel a távolságot és gyalog indultam, meg is lett az eredménye. "Siessé má. Hol vagy má!" Bezzeg a többiek jócskán mögöttünk voltak. Bevártuk őket, de hiába, mire a gáti visszafelé félkört befejeztük újra nagy volt a lemorzsolódás. Pedig, engem Karesz végig szóval tartott, és szerintem jócskán visszafogtam a tempóban, de úgy látszik nem mindenkit hajtott az éhség. De, a legsietősebb Trisztánnak volt, a végére úgy belejött, hogy ők voltak legelöl.

15.30 39 km. után érkezés a célba.
Micsoda fantasztikus illatok! Csirke, disznó, marha, hal, padlizsán, cukkini, krumpli, hurka, kolbász, meg még ki tudja mi minden finomság sült a tárcsán. Ez a nap sem sorolható a diétások közé, és én láttam, hogy még Gyuri szájában is összeszaladt a nyál.

Imre még egy gyors vezetőségit is tartott, de kedvünk nem tudta szegni, a gyerekek vígan szaladgáltak, a felnőttek meg folyton kicsapongtak.
18.00 Ideje haza indulni. A kocsiba bepakolandó teher nem lett kisebb, csak most nem dobozokban, hanem a pocakokban csoportosult.
Csongrádon még  tettünk egy kitérőt, hogy Petinek is meglegyen a főtéri rejtés, de sokat ez már nem változtatott a körülményen, mert már eddigre is sötét volt. A ponton hidat is inkább világosban, idefelé kellett volna a felezőről fényképezni, de akkor nem volt kéznél a gép, hát így jártunk.

20.00 The end, és kosznap.

Jaj, mai nap gyarapodott a kesserek száma. Egy elszánt manó, Trisztán is belépett a geoládászok sorába. Nyilván az eddig velem meglátogatott ládákat nem fogom neki bereggelni, de a mai 3 már számít. A főtérit különben is ő kereste meg. :) Egyébként azt mondja a nap legjobb része a biciklizés volt, és a tabletre még csak nem is gondolt, olyan jól érezte magát. Hajrá Gördögök!

Osztom a véleményét.

Zsiráf rolád szerintem

Mire jó a fész?
Biztos sok mindenre, de én leginkább időrablásnak élem meg. Ennek ellenére minden nap belépek. Igyekszem csak 10 percre, de legtöbbször valaki lecsap rám, és tovább maradok, pedig lenne annyi jó, élő dolog helyett.
Mégis mi szól mellette?
Néha megjelennek az üzenőfalamon (Isten tudja honnan) jobbnál jobb ötletek. Ilyen volt a ma elkészítendő zsiráf rolád is.

A krémen módosítottam, és a Fanni tortájánál (és azóta már többször) bevált csokikrémmel töltöttem meg. Vagyis, azon is módosítottam. Nem akartam olyan keserűre, ezért a fél l. tejszínhez tejcsokit tettem, abból is csak 2 táblát (200 gr.). Mire lehűlt így -csökkentett dózisban- is besűrűsödött, és nem lett élvezhetetlenül édes.

A tészta elkészítéséhez megjegyezném, hogy érdemesebb apróbb alakzatokat mintázni a fehér összetevőből, és nem remegős vonalakat húzni, akkor a barna massza buborékok nélkül fog hozzá simulni.

A mai nap nem érhetett ilyen hamar véget, belefért még egy havas tátra is, hogy holnap mindenki leljen kedvére valót.


Recept, a biztonság kedvéért:

Tészta, amiből a minta készül:
- 1 tojásfehérje
- 20 g liszt
- 30 g cukor
- 30 g vaj
Elkészítése:
 Keverjük össze az olvasztott vajat a cukorral. A tojásfehérjét habosítsuk fel. A vajas keverékhez adjuk hozzá a tojásfehérjét és jól keverjük el. Adjuk hozzá a lisztet és keverjük homogén állagúra. A sütőpapírra elő lehet rajzolni bármilyen mintát. Ezután a minával lefelé tegyük a sütőpapírt a tepsibe. A keveréket tegyük habzsákba és a lehető legvékonyabb csövet tegyük a végére.Természetesen használhatunk nylon zacskót is, aminek a sarkára apró lyukat vágunk. Rajzoljuk körbe a mintákat és tegyük be a hűtőbe amíg a piskóta tésztáját is elkészítjük.
Piskóta hozzávalók:
- 5 db tojás
- 12 dkg liszt
- 12 dkg cukor
- 2 evőkanál kakaó
- ½ csomag sütőpor
Elkészítés:
A tojássárgáját kikeverjük habosra a cukorral. A kikevert tojássárgájához hozzáadjuk a lisztet, és az átszitált sütőport. A fehérjéből kemény habot verünk, majd ezt is lassan hozzá forgatjuk a tojássárgája, cukor, liszt masszához úgy, hogy nehogy összetörjük a habot. Elővesszük a hűtőből a tepsit a sütőpapírral, erre öntjük a piskótánkat, és 180 fokon 10 perc alatt készre sütjük. Még melegen sütőpapírral együtt feltekerjük. 

Rémálom a Puskáson

Közeleg mindenszentek, de amerikanizálódunk és ennek jegyében iskolánkban tökfaragó versenyt hirdettek. Az alkalomra Adri a barátnőivel benevezett egy saját készítésű lámpással, de tovább gondolták az ötletet, és magukat is az alkalomhoz maszkolták. Rééémesek, de ügyesek voltak.

A gyerekek (vagy inkább sok alkotásnál a szülők) 90 versenyművel neveztek, amelyek között volt rengeteg igen ötletes is. Ugyan jó párat már a neten is láttam, de ez a kivitelezés nehézségét nem csökkenti, ahogy az alkotás örömét sem, mint az a művészek arcán látszott is. Sajnos többen nem várták meg a sötétedést, és még ennél is sajnálatosabb, hogy egyben nem lehetett látni a lámpásokat, annyira a lépcső elé helyezkedtek a kíváncsiskodók. Talán csak az alkalomra elősereglő denevérek voltak olyan szerencsések, hogy ebben az élményben részük legyen, de nekik meg a sokadalom nem lehetett ínyükre. Nekem azonban tetszett ez az este. Jó volt látni a sötétben, sült tök illatban, gyertya fénynél rohangáló önfeledt, a sikerért megdolgozó gyerekeket.

Rendi-randi Vecsésen

Az idei év számomra nem bővelkedett lovagi találkozókban.
Tudom, rajtam múlott, hisz a  többiek minden hónapban összejöttek.
De, most végre nekem is sikerült eljutnom. Egy jó kis kéktúráról mondtam le miatta, de nem bántam meg a döntést, hogy Vecsés egy hangulatos gesztenyefás utcáját választottam Hollókő helyett.

Diós rácsos

Valamit gyorsan. Legyen finom, olyan ami még nem volt, és jó lenne mellé egy kis isler/linzer is.
A megoldás: diós rácsos.

A tésztája linzer, ugyan nem kellene bele dió, de most lesz, rá egy kis meggy lekvár, majd 4 tojás habjába kevert cukor és dió, mintha piskóta tészta készülné, csak liszt, helyett dióval (sütőpor nélkül), és ha igazán gyorsan szeretném kihagynám a rácsot, de ne legyen már olyan snassz.

Többször megfogadtam már, hogy soha többé nem keverek be egyszerre két adag tésztát, de kb. ugyanennyiszer be is mesélem magamnak, hogy gyorsabb lesz így.
Pedig, nem. A legnagyobb tálam is kicsi 1,5 kg. liszt begyúrásához, a deszkára meg hiába borítom ki, ha az is helytakarékos. Szóval, győzött a remény és megkínlódtam a tésztával, hogy míg sül a diós máris szaggathassam a linzert, most éppen szív alakúra.

Sütés közben megejtettem még egy defekt javítást (Ááá, nem megy ez még nekem. -De, csakis a szerszámok hiánya miatt. ;)- Csomagtartó, aztán irány Imre), de éjfélkor már fekhettem.

Magunk maradtunk

Kevesebbet alvós, de boldogságos hét volt ez magunkban a legpirinyóbbal. Sokat kellett felmosni (pedig nagyon ügyesen használta már a fürdőszoba ajtóba letett pelenkát is), és nagyon figyelni a lábunk alá, de annyi mókáért cserébe, amennyit a kis szertelenke hozott mindennapjainkba megérte. Már komolyan fontolgattuk a megtartását is, amikor sikerült gazdát lelnünk neki, így szűk 9 hétnek lett ma vége, mikor Hógolyó harmadik kölykét, Lilit is átadtuk új gazdájának.
A gyermekemet, vagy a nagymamámat nem bíznám kolléganőmre, de a kutyákért él-hal, Lili jó helyen lesz nála. Nálunk pedig vége a kéz és haj rágásnak. Hógolyó visszakapja mellettünk a fekhelyét, és nagy örömére már végre csak rá figyelünk, vele játszunk, sétálunk, szeretgetjük. Panasz egy szó sem lehet rá, nagyon jó anyuka volt, szépen gondoskodott a kölykeiről, sokat tűrt tőlük, és miattuk még a kiváltságairól is lemondott, az ételét és meghagyta nekik, de már  nem kell szomorúan néznie ránk, amiért nem állítjuk le a kicsiket, és nincs úgy minden mint rég volt.

Az Onkológia réme

Nyáron kolléganőim odáig vannak a légkondiért, de ilyenkor (meg amikor fáj minden ízületük) átok. Pedig, csak az ablakon vágott nyílást kellene bedugaszolni azzal a kis kupakkal, amit nem kellett volna elhányni valahol a szemétdombon, és máris kisebb eséllyel érkeznének hozzájuk négylábú látogatók.
Van amikor csak a jellegzetes szag hozza tudtukra megjöttek, de a ritkábban használt kórlapok mögött sem kellene sokáig keresgélni egy kis eredeti csokireszelék után, ám ma a kis pimasz nem átallott szemük láttára csokoládét enni.
Csokoládét!
Értitek?
Pont csokoládét.
Ilyen tettér nincs nő akiben ne gyulladnának gyilkos ösztönök.
Itt is mind tudta rögtön mit kell tenni, csak ne félnének annyira a csöpp rágcsálótól. Vagy lenne legalább egy söprű az osztályon.
Így maradtam én a magát sarokba szorító egér ellen.
Bocsánat, Anikó is segített. Egy kanállal támasztotta a befőttesüveget, nehogy elguruljon a faltól, és elfusson mögötte a megzavart csokitolvaj.
Bezzeg mikorra fényképezni kellett már mindenki az alkalmi lakhelyül szolgáló befőttes üveg körül tolongott.

Hajfestés Hennával

Nem tagadom, őszülök.
Igen erősen.
Ennél csak az zavar jobban, hogy a fakulás mértékben már kopaszodom is.
Félő, mire kifehéredem nem lesz mit lilára, zöldre, kékre festeni!
Félre a tréfát (pedig nem is az), sajnos az ezerszín barna eredeti hajszínem egyik festék sem lesz képes visszaadni, de a deres vonalakba nem nyugszom bele. Azért nem vagyok én egy váltogatós típus, ami beválik annál évekig megmaradok még színárnyalatban is, de ez a nagymértékű hullás most változtatásra késztetett.
Ugyan még mindig 2x-3x több hajam  van, mint irigyeimnek, de hol van már az a nagy oroszlánsörény, amit megzabolázni sem lehetett?
Nos, elfér a fejemen.
Nem lapul le a súlya alatt.
A csatt regimentnek egy darabja is elég, hogy ne omoljon a szemebe.
Igen, kivizsgáltattam magam. Jók a labor eredményeim, rengeteg vitamint eszem, nincs rossz fogam, nincs begyulladva a mandulám, már 1 éve fésülködöm is, de a 3 cm.-es lenövés miatt 3 hetente 40-50 percre festenem kell a hajtövemet.
A korábbi festéket legalább 6 éve használtam. Tökéletes volt az őszfedése, a tartóssága, az ára, a beszerezhetősége, de remélem első körben megoldódik lecserélésével a problémám.

Gyógynövényszaküzletben Venita Henna Color 14-es festéket vásároltam. A netes leírást olvasva nem zavart, hogy inkább csak színező, hisz eddig is kellett 3 hetente festenem, csak legalább legyen tartós a színe.
2 hete történt meg az első festés, de fél óra múlva lemostam, gondolván annyi elég lesz.
Nem volt. A jobb oldalamon szint nem is maradt nyoma ténykedésünknek, de a bal felemről is lekopott a 3 mosás hatására.
Nem volt egyszerű beszereznem az utánpótlást, ezért rögtön 2 dobozzal vásároltam belőle, és ma 70 percnyi hatóidőt vártam mielőtt az alufóliát letekertem volna fejemről, és leöblítettem a festéket.
Eddig jó. Tetszik a színe, jól fed. A tartósságot pedig majd meglátjuk.

Szűz kéz szerencsés: lekváros bukta, túrós batyu, darázsfészek.

Szeretem, de sok vele a macera, ezért pizzán kívül nem kelesztek tésztát.
Én azokat a sütiket szeretem (készíteni), amit kigondolok, megsütök és már ehetem is. Legfeljebb pihen kicsit a sütőben, amíg én csinálhatok valami mást, de nem kell a konyhának fél napig készenlétben állnia.
Ma is haladósnak kellet volna lennie a reggelnek, de nem akartam kétfogásos ebédet, és már rég palóc levesre ácsingózom, ahhoz meg valami ilyesmi illik.
Hát legyen.
Anyukám tanácsai szerint kézzel összekevertem a tésztát, majd a konyhai robotgép dagasztójával (végre kipróbáltam) még elszórakoztam kicsit, miközben majdnem az egész liter tejet belecsurgattam a masszába. Nagyon lágynak kellett lennie, de nem mertem mind hozzáadni, kb. 1 dl. megmaradt, és utólag jó is hogy egy kicsit kispóroltam belőle, mert így is hozzá keveredett még + 20 dkg. liszt, mire kinyújtottam. Mindkét kelés végén a tálból kiboruló tészta sűrű pókháló módjára vándorolt át a nyújtódeszkára. Mivel mindkét kezem jócskán kulimászos volt, és sietnem is kellett nem fényképeztem, de nagyon muris volt, ahogy nyújtás közben a léghólyagocskák kipukkanása is.
Bukta (19 db), batyu (13 db), csiga (17 db) sikeredett, amihez szükséges:
- 1 kg. liszt (felesben finom és rétes), 3 db. tojás, 2 dl. olaj, 1 csipet só,  a cs. vanília cukor, felfuttatva: 1 l. tej, 1 csomag élesztő, 10-15 dkg. cukor.
- 1/2 kg. túró (Én egy egész kilóból készítettem, de sok megmaradt, pedig bőven jutott a tésztába is.), 2 db. tojás, 1 cs. vaníliás cukor, citromhéj, 15-20 dkg. cukor, ízlés szerint mazsola.
- 25 dkg. ráma, 15 dkg. cukor, darált dió.
- Szilva lekvár.
- Kis olaj a sütik oldalának kenéshez, hogy ne ragadjanak össze süléskor, tojás a bukta tetejének megfényesítésre (De, ha a bukta után készül a batyu praktikusabb.), és porcukor a batyu tetejére.

Attól féltem sűrű, vagy vékony lesz a tészta, esetleg kevés a töltelék, de finom lett, csak kicsi hamarabb kellett volna kivenni őket a sütőből.

Hazaért a Közép-Ázsia expedició

5 hónap után utolsó éjszakáját töltötte távol családjától Hídvégi-Üstös Pál. Az utolsó előtti szakasz végén kb. 10 fős csapat kísérte őt Szajoltól Szolnokig mielőtt a Csepel márkaboltban beszámolót tartott volna.
Sok minden van, amit felfogni sem vagyok képes, de csodálom az ennyire elhivatott, elszánt, kitartó embereket. Többször találkoztunk már, de egyszer sem éreztem mellette, hogy emberileg, anyagilag, szakmailag kevesebb lennék, pedig felére sem vagyok képes mint ő. Mindig rendkívül segítőkész, nyílt, a szükségesnél többet adó, előzékeny, jó indulatú, magabiztos volt, és már első alkalommal megérintett az a bizalom amivel az emberekhez viszonyul, a tisztelet amit beszédével is kifejez. Nagy dolgokat visz véghez, de egyáltalán nem tűnik nagyravágyónak. Igaz, én mindig a másik oldalon álltam, akinek szóltak a programok, de többször láttam már munkamegbeszélésen is, és bár mindenki tudta hol a helye, egyértelműen megtudta mi a dolga, mégsem volt megalázva. Biztos vagyok benne nem keres rosszul a tevékenységeivel, de egyszer sem éreztem, hogy bármelyikünkön valamit megakarna spórolni. Ellenkezőleg, még a sajátját is odaadná. Nyilván nem csak a pénzért teszi, amit éppen tesz, és én nem tudom mit lehet élvezni több ezer km. futáson, hegymászáson, úszáson, vagy biciklizésen, de az ő szemében ott a tűz akkor is amikor beszél róluk, és az csak a pénzért nem gyúlik.
Fura, csodabogárnak állították be mielőtt találkoztunk volna, és valahol az is, mert kevesen vannak, akik önmagukon túl tudnak nézni, és fáradni képesek rajtuk túlmutató elképzelésekért. A tegnap esti beszámolón is látszott fáradt, de készséggel mutatta a képeket, válaszolt a kérdésekre, minden kioktatás nélkül mutatta be a program helyszíneit, az ott élő embereket, körülményeiket.
Örülök, hogy sikerült eljutnom erre a rögtönzött beszámolóra, és Palinak kívánom teljesüljenek jövőbeni tervei.

Ananász házilag

Gyerekkoromban az egri piacon mindig sóváran nézegettem az ananászokat. Többször volt, hogy szüleim vettek is egyet-egyet, de mire rászántuk magunkat a felvágására megromlottak. Táplálkozásra egészen a Tescós időkig maradt a konzerv változat, de soha nem vetettem el, hogy a citromfa és banánpálma mellé egyszer nekem lesz ananásznövénykém is.
Ennek jött most el remélem az ideje.
Remélem, mert a vásárlástól megint sikerült hosszabb időnek eltelnie, és bár látszatra egészséges gyümölcsöt  választottam, mostanra igen meglöttyedt. A levelek egyik másikának a vége már barnul, de a hajtásközepet még élőnek vélem, ezért nem halogattam tovább az előkészületet, belevágtam.

A gyümölcshús tetejét kb 2 cm.-re megskalpoltam, a széleket kemény középig levagdaltam, és várva a gyökerezést vízbe tettem a hajtást, majd kikerült az ablakba.

Az alom

A történet 2011.10.16.-án kezdődött, amikor apu overáljának mellkasi zsebében megérkezett hozzánk Hógolyó.
Picuri kis fehér testével rögtön belopta magát a szívünkbe, pedig tudtuk lesznek még gondok is. Előttünk állt a éjszakai sírás míg beszokott, a szobatisztaságra nevelés, az oltások, a kullancsok, a fésülködések, a fürdetések, a jobb modorra tanítás, és persze a reggeli korábban kellés, meg a szőnyegtakarítás közbeni sok öröm is. De lehet-e haragudni egy olyan aranyos jószágra, aki ugrándozva vár bennünket haza, akinek a szemei akkora bizalommal nyílnak rád, aki a lábadon, -nál alszik, és alig várja, hogy megmozdulj, mert akkor már a kezed alá bújhat, hogy puha bundájába beletúrva/belebújva megsimogasd?
Hát, nem lehet.
Szoktuk ugyan leszidni, mikor szanaszét tépi a 100-as csomag pzs-t, vagy míg távol vagyunk és felugrik az asztalra, esetleg Adri szőnyegét bontja, de amilyen szerényen összehúzódva olyankor ránk néz mindent megbocsájtunk neki. Igaz ő hosszabb ideig büntet engem mikor fésülöm, vagy fürdetem, mert bizony reggelig várhatom, hogy elfelejtse sérelmeit, de ahogy megbékél már minden a régi. Jöhet a móka, kacagás.
Egyébként a kutyatartás nekünk legnehezebb része a tüzelés időszaka. Magával Hógolyóval nincs baj, de a foltokkal annál inkább. Én nem vagyok az a minden nap körbesikálom a házat típus, de véres foltokat nem óhajtok a lakásban, ezért rövid távon bugyit használunk, hosszabb időben gondolkozva viszont Hógolyó műtétje mellett döntöttünk, de hogy az egészségére vigyázzunk előtte legalább 1x szerettük volna ha kölykei lesznek (a többit majd meglátjuk utána). Azt gondoltuk nyár a legjobb idő az utódok megszületésére, ezért a 3. tüzelést kihasználva 06.18.-án elmentünk Jászberénybe Bundihoz. Vőlegény akadt volna közelebb is, és a keverék kutyusok is szépek, de szerettük volna, ha a kicsinyek fajtatiszták (igaz törzskönyvet nem kaphatnak) és olyan cukik, mint az anyukájuk, ezért volt hát az utazás. Ismerősök ijesztgettek bennünket, hogy az ennyire nemesített kutyáknál a nemzés sem egyszerű dolog, ezért én már elméletben felkészültem be kell majd segítenem, de a mindkét részről első randi ellenére, ösztönös lények révén minden simán ment. Eztán már csak türelemmel kellett lenni 60 napot míg megláthattuk a picurokat, meg persze vigyázni Hógolyóra, és felkészülni a ránk váró feladatokra. Nem mondom, hogy ezrével bújtam a szakkönyveket mit és hogyan, de igyekeztem tapasztalt gazdáktól tanulni a vemhességről, a szülésről, és a kicsinyek gondozásáról. A legtöbb tanács igen praktikus volt, de volt olyasmi amit eleve elvetettem. Pl. a szülés pontos ideje onnan tudható meg, hogy olyankorra a testhő lecsökken fél fokot. Van hőmérőm és képes vagyok a feladat végrehajtására, de inkább bíztam a természetes módszerben és a megfigyelést választottam erre a célra. Utólag persze tudom még így is sok minden kimaradt, a tenyésztők által is elfelejtődött, de gondolom nekik elemi, ami bennem fel sem merült, hogy létezik, és szerencsére minden időben megoldódott mire eljött a nagy nap 08.18.-a, megszülettek a picurok.

1 hét.
Három kis fehér patkány. Aránylag hosszú farok, majdnem kopasz fej, rózsaszín orr, és talpak mellé még puha fülecskék. Törékeny, de nem magatehetetlen jószágok. Nem akartuk őket pár órásan utaztatni, ezért a tervezettnél tovább maradtunk anyuéknál, de 1 naposan így is útra keltünk (1 órás visítás, borzalmas volt). Idehaza beüzemeltük az elektromos derékaljjal kibélelt nyúlketrecet és óvó szemeinkkel figyeltük a picinyek fejlődését. (Persze mi simogattuk is őket, de másnak nem engedtük hogy hozzájuk nyúljon.)
Hógolyó jó anyának bizonyult. Nem tartózkodott egész nap a tálcában (gondolom neki meleg is volt -A szoptatós kutyáknak egyébként fél fokkal megnő a testhőjük.), amíg kicsinyei szopiztak türelemmel feküdt, majd mikor kicsinyei elaludtak lelépett a padlón kinyúlva hűsölni, de amint valamelyik apróság nyüszögött máris ott termett, és végigfuttatta az ellenőrző programot.

2. hét.
12 naposan nyíltak ki az először még bamba szemecskék. A lányon még észrevenni, hogy Ő volt a legkisebb, de igazi kis hordó mind, nyújtózkodáskor odébb is gurulnak. A testük már teljesen fedett puha, de még egyenes szőrrel, a farkukat pedig csóválják evés közben, de mikor alszanak szinte folyamatosan csuklanak, vagyis rángásaik vannak, ám lehet ez nem csuklás, csak Én gondolom annak.

3. hét.
Az egyikük már minta ugatna is, de leginkább még mindig nyávogáshoz hasonlít a hangjuk, amit szerencsére ritkán hallunk. A kis vastag húsos, puha pici fehér szőrrel fedett fülük meg olyan édesen, zabálnivalóan meredezik felfelé. Nem úgy mint a kicsi talpuk, amin olyan gyorsan nőtt ki a szőr, hogy már túl nőtt az ujjpárnákon, majdhogynem vágni kellene, mikor még lábra sem állnak, csak kúsznak a ládájukban. Nekem Hógolyó is úgy tűnik csípőficamos. Ha lefekszik a lábait csípőből kifelé fordítja, nem mag alá húzza, a picinyek pedig ebben a pózban csak a mellső lábaikkal kapaszkodva kúsznak, szinte még nem is próbálják felemelni a feneküket (az a rettenetesen nagy, kereket). Az orruk feketedik, a folt mindegyiken változó formájú, nagyságú, akár az alapján meg lehet különböztetni Őket, de Én e nélkül is tudom ránézésre melyikük melyik.
Mivel Hógolyó szülés előtt 3 hetet Kompolton nyaralt jócskán bolhásan szült. Fürdetni közben nem akartam, ezért 1 nap alatt a kicsinyek is jócskán fertőződtek. A picurok miatt Hógolyót még eztán sem irthattuk le maradt a manuális megoldás, és a szabad-kezes fogdosás, de a szőr egyre hosszabb lett, az élősködők meg fürgék ám, ezért az állateledel boltban kértem segítséget, mit tehetek. Mint kiderült már 2 napos kórtól lett volna segítség, de most sem későn gyökeresen orvosolni a problémát. Viszont, 1 hete meg kellett volna kezdeni a féregtelenítést is. Hoppá. Erről eddig nem volt szó. Meggyőződésem volt, hogy majd az első oltással féregtelenítünk. Odahaza a kapott szerrel gyorsan pótoltam az elmaradást.

4 hét.
Veszélyben a haza! A kis kobakok a láda oldalán sorakoznak, egyenlőre csak nézve az ismeretlen világot, de fenemód huncutok ám, nem sok kell nekik, hogy átbukjanak a peremen. Hogy mindinkább benn tartsuk őket kaptak két plüss játékot és egy csörgős labdát amikkel jól elvannak, de leginkább egymással harcolnak.
Mivel Hógolyót még nem volt időm másodszor is megfürdetni, csak most került sor a bolhairtásra. A szer bevált. Reggelre már senkiben nem mászkáltak élősködők.

5 hét.
A tálcára felkerült a ketrec is, egyenlőre nyitott ajtóval, hogy Hógolyó szabadon járkálhasson ki s be, de ügyesek ám a kis fenevadak. Fogacskáikkal rögtön nekitámadnak az ismeretlen korlátoknak,
ám az ajtót egyenlőre nem veszik észre. Nem látom, hogy keveslenék az anyatejet, de ideje elkezdni az átszoktatást, melyhez mi Royal Canin Mini Starter-t választottuk. Kezdetnek hétfőn (az újabb féregtelenítés után) a beáztatott tápból egyesével csak 4-4 szemet adtam a szájukba. Muris volt, ahogy a darabkát nyelvükkel lökdösték jobbra-balra, sokszor harmadszorra sikerült csak lenyelniük, de látszott, hogy tetszik nekik a dolog. (Dagi-t -elsőszülött- megviseli az új íz, nehezen, fájdalmasan székel.) Kedden 6 falatot kaptak, szerdán 8-at, csütörtökön 10-et, pénteken pedig egyesével eléjük tettem a tálat, mondván jövőhéten 2x kapnak majd tápot, de nekem erre reggelente nem lesz időm (Adrinak meg még úgy se.).

6. hét.
Megemelkedtek a kis popók. Sót, már szökdécselésről is szó van, kedden hazajöttünkkor már a folyosón fogadtak bennünket. Amint visszatettük őket, máris tudták merre vezet Ariadné fonala, előbb voltak a lábunknál, mint megszámoltuk volna őket, mind benn vannak-e. Elérkezett az ajtózárás és az igazi elválasztás ideje. Hógolyót napközben 2x betettük hozzájuk, 1x a kicsinyek jönnek ki a lakásba hancúrozni, de 2x csak odabenn áztatott tápot kapnak. Idekinn lefetyelnek anyjuk vizéből, de szerencsére a fürdést nem próbálgatják. Hógolyót jobban zavarja a ketrec, mint a kicsinyeket, ők jól elküzdenek, de anyuci nem érti miért nem taníthatja őket néha móresre. A kislány továbbra is jól észrevehetően pirinyóbb a fiúknál, feje is kisebb, szőre is más, de a játékból ő is kiveszi a részét. Ugyan a két fiú jobban szeret egymással mókázni, de a folyton alulmaradó Gamer-t (harmadszülött) igyekszik Lili megvédeni.
Nem akartunk nevet adni nekik, de annyira nyilvánvaló 1-1 tulajdonságuk, hogy óhatatlan, és praktikus is volt a névadás. (Dagi -elsőszülött- bélpoklos, majd kipukkad a hasa, de akkor is fal. Gamer -harmadszülött- a legérdeklődőbb, legfürgébb, de Dagi előtt meghunyászkodik, aludni pedig Lilivel szeret. Lili-nek -másodszülött-, eddig 3 gazdi jelentkezője volt, mind ezt a nevet szánták neki, ezért maradt rajta.)

7. hét.
Hétfőn meglátogattuk a doktorbácsit. Megkapták az első oltást, bekerült a chip, és túlestünk az első valós féreghajtáson is. 3 és 5 hetesen kaptak már, de mint kiderült az nem pusztít minden férget, és valószínű nem a táptól büdös a picik szája, és érzékeny a hasuk.
(Annyira jó, hogy olyan ad tanácsot, aki maga sem tudja jól, de legalább volt haszna. Mi meg így jártunk. Köszönöm, de csak magamat okolhatom, miért nem a Dr.-t kérdeztem. Miért is nem? A bolhák miatt kikértem a véleményét és az ajánlott szerért mentem a boltba, ahol kiderült belülről is lenne mit pusztítani.  Onnan már nem telefonálgattam, egyszerűen univerzálisnak beállított felhasználási területe miatt elfogadtam a terméket.)
Egyébként tiszták, szépek, egészségesek, játékosak. Annyira, hogy Dagiból majdnem kilóg a chip, mert annyira ficánkolt mikor beszúrták.
Lili 1.07 kg.
Dagi 1.24 kg.
Gamer 1.22 kg.
Szerdán kivittük őket a ház mögötti füves területre. Fűbe nem nagyon merészkedtek bele, de a járdán jót hancúroztak. Próbáltunk rájuk pórázt tenni, de megmakacsolták magukat és feneküket a földhöz szorítva csak ültek egy helyben, de mikor lekerült a zsinór, csak a nyakpánt maradt már vígan voltak. Lili ugyan kicsit szégyenlősebben, vacogósabban, de mind jót mókáztak a szomszédok nagy örömére (bár simogatni még mindig csak módjával engedtük őket).
Csütörtökön az iskolában kisállat bemutató volt. Adri minden évben bevitt valamit, de még egyszer sem nyert, most bízott benne picurikkal övé lesz a fődíj. Sajnos nem értem oda, de azt mondják nagy sikert arattak. (Eredményhirdetés jövőhéten.)
Pénteken visszavittük őket az állatorvoshoz leellenőriztük tényleg benn vannak-e azok a chipek, mind a helyükön voltak, és már a szájuk sem bűzlött. Jöhetett az első gazdi jelölt.
Péntek éjszakára kettesben maradt Dagi és Lili. A fiú próbált volna Lilin hatalmat gyakorolni, de kb. 3 perc birkózás után már tudta hol a helye. Kicsi a bors, de erős, Lili rendet teremtett a tyúkudvarban. Éjjel alvás volt. Bár mindketten külön sarokban, magányosan tették. Daginak ez nem újdonság, de Lili eddig Gamer-rel összebújva aludt
Szombatra ez sem maradt, estére Dagi is gazdára lelet. Lili szomorú szemekkel, vonyítva nézet ránk a rács mögül. Míg nem feküdtünk le rendben is volt hogy kinn van, de utána? Mivel aludni akartam jött mellém az ágyba. Amint felvettem befészkelte magát és máris nyugalom költözött a lakásba. Aludtunk reggelig.

Elválás.
Lili. Picurimnak alig hogy megszületett már volt is gazdája, Peti egyik kollégája kérte az anyukájának. Sajnos a néni időközben agyvérzést kapott, ő maga is ellátásra szorul, ezért egy kis rábeszéléssel sikerült fiát eltérítenünk vételi szándékától.
Ahogy ez kiderül az én kolléganőm jelentette be rá igényét, de a csütörtöki elvitelkor mégis visszalépett, mondván fogsorra kell neki az ára.
Mivel a fészről volt érdeklődő, aki csak lányt szeretett volna visszahívtam, hogy mégis lenne. Szombaton jöttek is érte, de ...
Gamer. Peti egyik kocsmai haverja jött pénteken gyerekestül, nagymamástul háztűznézőbe. Bár a mami Dagit szerette volna a kislány őt választotta. Le sem vette róla a szemét, bármerre kavarogtak is körülötte a kicsinyek mindig kiszúrta, és határozottan őt akarta. A választás ellen harmadszülöttünk sem tiltakozott, mintha egymásnak lettek teremtve. Reméljük tényleg jó gazdi-kutyus páros lesznek.
Dagi. A fészes, mindenképp lányt szeretne anyuka jött legidősebb fiával szombaton Liliért, de a fiú nem tágított Dagi mellől. Végül őt vitték magukkal 4. csemetének. Bízom benne neki is jó sora lesz.

8. hét.
Egy szem porontyunkkal a Jászapáti vásárban próbáltunk szerencsét. Azt mondom jó, hogy nem kelt el, mert csak egy volt akinek nyugodt szível adtam volna. Újra együtt aludtunk, de remélem már nem sokáig, mert egyre jobban a szívünkhöz nő.

BAM - Bicklis reggeli

Ilyen hideget nem éltem mostanában.
A szokottnál negyed órával indultam Adrival korábban, hogy a Kossuth téren legyen pár percünk beszélgetni is, de jóformán csak a kezeink melengetésével voltunk elfoglalva a reggeli, meg a beszélgetés helyett, annyira elgémberedtek az ujjaink. Tanulva az esetből tovább indulás előtt munkás zoknim a kezemre húztam kesztyű helyett, így a kezeim már nem, de (ugyan tettem fel fülvédőt) a fejem így is fázott, nem beszélve a lábaimról. Azt hiszem a bringázásnak idén elérkeztünk a végéhez.

Bagdi Bella

Délben tudtam meg, hogy meditációs koncert lesz az Gergely teremben. A tervezet idő 1, másfél óra, attól függ a 6 meditációs gyakorlatot hogyan sikerül levezetni. Tudtam, nekem 3-kor jönnöm kell, de ha rövid időre mehettem is elkísértem Zsófit.
Fél órás csúszás után az első gyakorlat a szeretetről szólt, második a háláról, sajnos a harmadikon már nem lehettem ott, pedig akkora hangolódtam át és szívesen maradtam volna.
Sajnálom, hogy el kellett jöjjek, de itthol megkerestem a művésznő honlapját, és ez úton ajánlom figyelmetekbe.