Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2013. október 31., csütörtök

Csak egy állom

Álmomban bélelzáródás miatt sürgős műtétet végeztek rajtam.
Azt mondják minden éjjel több álmot látunk, de én a nagyonnál is ritkábban emlékszem ébredés után az álomra, ám ez a mai kivétel. Láttam magam a műtőbe menet előkészítve, láttam a műtétet végző orvosokat, a műtősfiút, az anesztasszisztenst. A doktorokkal beszélgettem is, vagyis egyoldalú beszélgetés volt ez, inkább instrukciókat adtam, hogy vágjanak nagyobb darabot, mint muszáj, és sokkal több nyirokcsomót vegyenek ki, mint szoktak, ha már ott vannak tapizzák meg a májam és mindenképp nézzék meg a mellékveséim is. (Biztos vagyok benne, hogy valós estben is megtörténne valami hasonló "beszélgetés". Abban is, hogy nem sok foganatja lenne, de sokkal többet már ekkor tenni nem tudnék.) Láttam a hasam felnyitva, a beleimet mellettem, de láttam magam gyógyulni is. Minden esetre a történés annyira valósnak tűnt, hogy ocsúdás után rögtön a hasam tapogattam, vajon tényleg megműtöttek-e, és csak eztán néztem szét hol vagyok.
Hajnal 3 volt, és persze hogy otthol voltam. Nem éreztem rémesnek az álmot, és fél órába telt mire teljesen elengedtem és alhattam tovább. Reggel emlékeztem rá, de arra is, minden rendben van, és mindent mint szoktam intéztem. Egészen addig, míg a munkahelyen el nem kezdett fájni a hasam. Furcsa párosítás volt ez az éjjeli álommal együtt, de még akkor is biztos voltam benne nincs semmi bajom, amikor a kolléganőim orvost hívtak, mondván ez csakis vakbél lehet, és inkább most, mint majd ügyeletben ugráljak.
Nagyon aranyosak, meg jól esett a törődésük, de soha nem értettem meg azokat a túlszocializált embereket, akik mondván ma még nem pukiztam, vagy már egy órája fáj a fejem panasszal az ügyeletre rohannak. Nem kell minden csípéssel, horzsolással, orrfolyással orvost, vagy netán papot hívni, a testünk csodákra képes, ha hagyjuk, hogy az megtörténjen, és adunk rá időt neki.
Saccolásom szerint nekem is csak fél óra kellett volna, és minden mehetett volna tovább a megszokott mederben. De, nem úgy van az! Van-e epekövem, mit ettem, nem vagyok terhes, vettem e már be gyógyszert? Sürgős UH, meg natív has, és ülőkocsi azonnal. Szó se róla, szarul voltam, de hogy negatív eredménnyel fogok visszajönni az számomra biztos volt, ám nem otthol voltam, hogy csak úgy lefeküdjek kicsit.


Nincsenek megjegyzések: