Gyakorlótúra a Gödöllői-dombságban

Vonatunk 8-kor indult. Székfoglalás után rögtön megkaptuk a térképeket, hogy már az utazás alatt is ismerkedhessünk feladatainkkal. A nagy tanulás közben Adri befonta a hajam,

és pár relikviát is megcsodálhattunk a közeli és távolabbi múltból.

Mendén a csapat rögtön a kocsmában kezdett, de én kis különc más pecsétet szerettem volna a túrajelentésre és naivan próbálkoztam a vasútállomáson. Körbejárva az épületet rájöttem az is csoda, hogy egyáltalán itt megállt a vonat, így visszakullogtam a szociális intézménybe, ahol már a csapatokra oszlás zajlott. Helymeghatározás után én Bíró Petivel tartottam, Adri Balla Gyurival, de elsőre is így volt jó ez az elosztás, legalább mindketten nyugodtan figyelhettünk.

Vasúton túljutva a zöld jelzést követtük, ami szinte nehezebb volt mint a 20 éves tájfutótérképen megtalálni hol vagyunk,

ráadásul az első megkeresendő pontunk egyik térképen sem volt feltüntetve (GPS-t meg nem használhattunk), de hamar meglett,

és vele együtt egy-egy csoportkép is.

Na meg annak a szerencsétlennek a maradványai, akinek biztos a tojásba harapás okozta vesztét. Nem hogy várta volna meg húsvétot.

C

Továbbra is ragaszkodva a zöldhöz elmentünk egy 215-ös magaslat mellett (egyik térképen, és a neten sem találom mi lehet a neve), majd a pirosra váltottunk, persze közben folyamatosan tesztelve voltunk ám ilyen-olyan kérdésekkel. A piroson nem maradtunk sokat, éppen csak a szembeni rét nyugati oldaláig és máris jött a "bóklászás". Vajon melyik út lesz a legjobb, hogy a Strázsa-hegyre jussunk? Igyekeztünk dél, dél-nyugatnak tartani, de néha besikeredett egy kis ellentétes séta is, míg a Gazdasági-dűlők mellett a piros+ egyik fontos célunkhoz a Strázsa-hegyi kilátóhoz vezetett bennünket. De, láttunk ám eddig egy, s mást is azon kívül hogy mind kipróbálhattunk a vezetést.
Tömegével, nagy foltokban, és rengeteg színárnyalatban pompáznak az ibolyák.

Az árvacsalán is hasonló területeket foglal el, de ez annyira mégsem meglepő,

viszont elvétve a lilaságba egy-egy gyöngyike is vegyül,

és hogy szaporítsa a lila árnyalatainak sokadalmát a nehézszagú gólyaorr is helyet kér magának.

Már majdnem levirágzottak az árvácskák,

de sárgából itt van már a citromvirág,

tyúktaréj,

és a színeváltó kutyatej,

meg a kiszáradt ágakat ellepő okkeres gomba.

A rengeteg még csak zöldben éledő hajtás,

vastag mohatakaró,

és a többi gomba mellett is igazi színfoltot a csészegombák jelentenek,

és a nedves, puha homokba süppedő vadnyomok.

Nagy izgalmat pedig a rét közepén fekvő szőrös valami.

Elhagyva a csapatot nekem közelebbről is meg kellett ezt nézni. A közben megérkező Osi vezette csoport persze kiabált utánam: ne menjek, de megfogni nem akartam, és legalább levágtam egy kanyart.
A szőrös valami egy valószínűleg otthon elpusztult mangalica volt, akit gondolom halála után hoztak ki a vadlessel szembe rókára számítva.

B3

Azt már nem tudom megmondani a bogarak előtt kik lakomáztak húsából, de remélem meglett az a veszett róka is, amire sok piros cédula figyelmeztetett.

És ha már kaja legyen valami emberi is. 

A mellettünk hajtott birkákból pörköltre nem számíthattunk,

de megismerkedtünk a még csak leveleit mutogató, majdan fehér, magasra felnyúló, apró virágú turbolyával. Régóta keresem mi lehet ez az erdőszéleken növő zellerszerűség, most pedig azt is megtudtam levesbe való fűszernövény.

Fél évvel ezelőtti ittjártunk óta a kilátó nem változott,

de környéke sokat. A korhadó padok eltűntek, új ülő/tűzrakóhely, és még nem tudom majd mire kellő kapuk kerültek a köves út mellé, meg valami színpadféle is kialakításra került, de legjobban a virágzó mandulafa sikeredett. :)

A tavalyi szőlőt azonban mi sem szüreteltük le. Talán ha kicsit frissebb állapotában találjuk.

Most az út kétharmadához érve inkább egy rögtönzött terülj-terülj asztalkámnál újra összeérve az Osi csapattal megebédeltünk nélküle is.

Hosszas időzéshez azonban elégé szeles volt az idő, további várakozás helyett inkább a Józanodás útját követve, szőlőfajtákról elnevezett utcácskákban, egyre színesedő bokrok között haladva,

a Kult pincében vártuk be a 3. csapatot. A szörpjük most is nagyon finom, de ma az előtéren túljutva

a pincébe is lemerészkedtünk.

Engem a kóstolás nem vonz, de reményeim szerint érdekes téglák vártak odalenn,

és persze van ilyenkor helytörténeti beszélgetés is.
Persze hogy volt, a vonatot meg majdnem lekéstük miatta. Az egyik dűlő elhagyott pincéjének éppen csak kerítésén kívülre dobott tejeskanna mellett már meg sem álltam,

C0U3S

szinte futtában fényképeztem Monor 3 templomát is, és még csak véletlen sem álltam meg bekukucskálni, csak hajts tovább,

az utolsó pár kilométert így is jól meg kellett nyomni, de a 15 km, és 540 szint után csúnya lett volna ha még 1 órát Monoron kell ücsörögni. Inkább Cegléden felet a csatlakozásra várva.

Lehet, hogy vártam már itt máskor is, de biztos csak pár percet, mert az itteni rejtést még nem volt alkalmam megkeresni, csak tudtam hogy van, ami most meg is lett.

Nagyobb örömöt okozott azonban a vasútállomás két szép fája: egy tulipán,

és egy platán.

Tanuláson kívül ma volt még egy beavató feladatom is, és az 1 hete vásárolt nyári túracipőmmel is szorosabbra kellett fűznöm az ismeretséget. Odahaza éjjel esett, de a vasúti kocsi ablakán ki-ki sandítva nyoma sem volt esőnek, és bár Monoron borongott én végig bíztam benne jó idő marad és ez a túra tökéletes lesz új cipőm beavatására. Az égiek meghallgattak, nem esett, és tegnapról sem maradt nagy sár, így az Osi által menyasszonyi bakancsnak keresztelt cipellőm szinte makulátlan tisztán vittem haza. De azt hiszem első használatkor is ez a legutolsó szempont egy hosszútávú szerelem terén. Jó hogy könnyű, de azt hiszem annyira hogy az első tüske ki is fogja lukasztani a talpát, és a lapos sarok, meg a talpboltozat nélküli kialakítása véget vehetek bele egy zselés talpbetétet. És  nyelve sem béka. De, ha fél óránál többet tudtam volna szánni a Dekatlonra ezeket észre is vehettem volna, így olcsó húsnak híg marad a leve, de remélem élvezhetően, és hegyvidéken is használhatóan, mert legalább nem tört, és bele is fér az a betét.