Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2015. március 8., vasárnap

Nőnapi wellness a Gördögökkel Túrkevén. II. forduló.

A tegnap esti városnézésből kimaradás nekem nem igazán tetszett, hát éjjel neten rákerestem mit lehet itt megnézni, és hajnalban egyedül kiosontam.
Napközben már olyan kellemesen meleg van,  kívánkozik  az emberről lefelé a kabát, de ilyenkor alig 6 után még igazi a tél. A fűszálakon zúzmara, a távolban köd, és persze vakarhatom kocsim ablakáról az éjjel rádermedt nedvességet, de a Malom-zugi-csatornába ömlő termálvíz gomolygó párálya alig kanyarodom ki a parkolóból máris megállásra késztet. Ebben a látványban visszafelé már nem lesz részem, most kell pár percre szorosabbra fogni a kabátot.


Első utam a református templomhoz vezetett, és bevallom tanultam a klasszicizmusról, de nem sok ugrott be róla. Valami oszlopok, dór, ion, és korinthoszi stílusokban, de abban most sem vagyok biztos egybepasszol-e a két dolog. Mindenesetre én valami oszloposat kerestem, ezzel szemben találtam egy szerintem barokk kupolát, és sok "egérlukat". Nem mondom ez is szép volt (pedig a kulcslukon bekukucskálva csak létrát láttam), de nagyon butának éreztem magam.



Aztán geoládát keresve megkerültem a templomot, és tessék, jól gondoltam én azokat az oszlopokat. Csak 4, de monumentális hatást keltenek.


Persze oldalt elsétálva már gondolhattam volna lesz itt még valami, de ilyen különbségre eleje és vége között nem számítottam. Pazar.


Jó lenne bent is megnézni, de ilyen korán nem akartam felcsengetni a templom melletti református otthon lakóit. Pedig pecsét sem ártott volna.



A templom melletti székelykapu után csodálkozva rajta ilyen kis településen kettő van megálltam a művészeti iskola bejáratánál is.


A Római Katolikus templom volt a következő tervezett célpontom. Nem volt nehéz megtalálnom, és még kíváncsiskodhattam is,



de a felújított paplakról nem gondoltam, hogy az az a klasszicista ház 1830-ból, ami után már annyi korán kelő helyi lakostól érdeklődtem. Persze, ha biztos lettem volna a dolgomban klasszicizmus terén nem is kellett volna kérdezősködnöm, így viszont annyira ne tűnt még csak réginek sem hogy egy fényképre sem méltattam.
Az átellenbeni sarkon áll a Finta múzeum, de sajnos, vasárnap is volt, meg korán is, és a redőnyök is akadályoztak, csak konstatálni tudtam, hogy itt van,


Kicsit arrébb (továbbra is a 200 éves házat keresve) az általános iskola épületét látva is parkolóhelyet kerestem,



de szinte minden sarkon találtam egy-egy érdekes homlokzatot.


Az az igazság, pár sznobot is, de egyet meg kellett örökítenem, ez annyira, nem is tudom milyen, de hogy már gusztustalan az tuti.



Viszont itt is kezdődnek,


és múlnak a szerelmek


mielőtt házra lenne szükség. Utolsó kényszeredett ötletemben a buszpályaudvar


mellett megálltam neten megkeresni a polgármester telefonszámát. Ő biztos tudja melyik az a ház, amit még nem leltem meg a listámról, de végül mégsem hívtam fel, hagytam hagy fordul nyugodtan a másik oldalára, inkább valamiféle kútpark egyik padjára ültem ki napfürdőzni.


Hazafelé még kanyarodtam egyet, hátha meglesz az a ház, de az orvosi rendelő mellett úgy döntöttem elég volt a kereséséből annyi szépet láttam, hogy ha kimarad sem baj. Kész, jöhet a reggeli. Aztán a parkolóban mivel kerülök szembe, egy Radnóti idézettel.


Na tessék, mondtam, hogy kész vagyok, több szépet nem tudnak mutatni.
Visszafelé lefényképeztem még a fürdő épületet, és a forrás körüli szivattyúházat,



de már felfedezőkedvem csillapodott, helyette éhség, és pancsolhatnék volt soron.
Persze volt akinek előbb még mosogatni kellett,


és fésületlenkedett is,


vagy éppen csak leszédült a kanapéról,


de mind a szomszédba kívánkoztunk.






Ma végre az úszás és szauna mellett a sószobát is felfedeztem. Nem ezt  vártam, de csalódásom kellemes. A rózsa-barna sótégla és a kristályokból kirakott fal nagyon meleg, megnyugtató volt, de a sóhomokozót sem hagytam ki. Testben, lélekben fiatalodtam.



Ebéd után már csak pár hosszra maradt idő, de hazafelé kárpótlódtam.
A községből idefelé jövet a temetőt, annak is az összedőlőben lévő családi kriptás oldalát láttam meg először, már akkor megakartam nézni közelebbről, de nem akartam feltartani  a családot, elnapoltam a nézelődést, majd reggel szépen el is felejtettem, de Peti úgy látszik jó kedvében volt, megállt, és én futtában búcsúzóul tekereghettem a sírok között.










Egykoron, fénykorában milyen élet lehetett ebben a községben?

Köszönöm Gördögök SE.

Nincsenek megjegyzések: