Magát a tortát még este összeállítottam, de reggelre hagytam a dekorálást, amit többször átgondoltam, míg végül a kakaóporra porcukor variációnál maradtam, hogy a tortacsipke mintája kontrasztos, de maradandó legyen.
Mire a fogyasztásig jutottunk több akut probléma adódott:
- a tésztalapok közé kent krémből mégsem szívott elég nedvességet magába a piskóta, ezért is nem csokiöntet lett a bevonat
- a torta oldalának kakaóporral való lefújása dalmatásította Hógolyót, de én is majd annyit szippantottam be belőle, amennyit ráfújtam, és mégsem volt elég vastag
- a tortacsipkét levételkor sikeresen visszapottyantottuk, ebből adódnak a mintán kívüli pöttyök, meg az elmosódás
- az előző baki miatt gondoltam elfedem a nagyobb hibákat (szél) habzsákból némi pöttyintéssel plusz cukorgyönggyel, de szerencsére nem leltem a cukorgyöngyöt (Túl csicsa lett volna az eredmény.)
- a lapok csúszkáltak egymáson. Márti néninél a tálca oldalát megmagasítottam ételes doboz tetőkkel, de mire a garázsban asztalra tettük 4x kellett egymásra visszatolnom őket, és legalább fél liter krémet nyaltam be útközben nehogy a tálcán is túl a ruhámra csorduljon
- a visszatolások miatt oldalt nem maradt kakaópor, a tetején meg átázott, sok helyen még a cukor is.
Nem kellett volna ennyire igyekeznem, még jobbat akarni, és tökéletes lett volna, mint az előzőek. (Ezt meg szinte kanalazni kellett.)
Szerencsére sütöttem még linzerkarikát, habos-krémes linzert, és diós kiflit, amik úgy elfogytak, hogy majdnem megkóstolni sem tudtam őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése