Szarvaskőn

Adri táborának ma van vége, de kihasználva az alkalmat mielőtt érte megyek úgy döntöttem túrázom egyet. Korántsem apasztottam még ki a Felsőtárkányból elérhető útvonalakat, de most kicsit bele kell húzni a ládagyűjtésbe, ezért Szarvaskő a kiindulási pont. Ezt a községet szépsége mellett leleményesség is jellemzi.

Azért én nem cicóztam közepén hagyva a kocsit legelőbb pecsétekért kerestem fel a kocsmát, majd irány a hegy.
Amikor az OKT-t jártuk már kívánkozva néztem a várral szembeni, de fölé magasodó kilátót, tudtam abba a napba ez nem fog beleférni, de ha már a vágyott zászlós szikla meglett, biztos voltam benne egyszer meglesz a szembeni csúcs is.  3 év elteltével (pedig mintha tegnap lett volna) eljött ennek is az ideje.

Szentjánosbogár simi

Úgy alakult ma nem kell menjek Klárika nénihez, és bár tegnap lemondtam a felkínált túralehetőséget, de mivel változott a helyzet ma mégis elmentem.
Sőt, Erzsikével!
Vagy olyan rég járok Gör túrákra, vagy tényleg nem voltam még más szervezet által vezetett túrán, de azt hiszem nem sűrűn fordulhatott elő még ilyesmi, ezért is, és mert éjszakai túráról volt szó kíváncsian vártam.
A 8 órára meghirdetett találkozóra  a Nefag székelykapujánál 20 körül gyűltünk össze (volt számlálás csak nem emlékszem a pontos adatra),

indulás előtt vezetőnk ismertette a tervezett határokat, a tájékozódási pontokat és felhívta figyelmünket a látványosságokra, de szinte végig magyarázott is.
Kezdetkor még világos volt, de az erdő homályában jól szoktuk a csökkenő látási távolságot, és a Zo jelzésről a hídhoz kiérve,

majd át a Nedves-rétre még nem zavart a túloldali sütögetésre gyújtott tűz, de mire a gáton kiértünk a Malomszögi hídhoz már csak a telihold világlott.

Letérve a Zagyva mellett futó jelzetlen ösvényre páran lámpát akartak gyújtani, de szerencsére vezetőnk ezt nem engedte, így én maradéktalanul tudtam élvezni az egyre fényesebb éjszakát, holddal, csillagokkal, megcsillanó folyóval.
A csatornáknál többször megmásztuk a gátat,

de én örültem neki, hogy az új erdőben visszafelé a S+-n jöttünk. Utólag jutott eszembe, hogy még a gátról lefényképezhettem volna a trafó állomást, de fénye annyira bántotta a szemem, hogy igyekeztem befelé az erdőbe, és inkább nem is mentem vissza.
Viszont volt ám itt is fény!
Apró, picuri, fel-fel villanó pontok csillogtak a lábunk körül, és én nem tudtam nekik ellenállni. Pedig biztosan nem nekem gyújtottak világot, de engem magukhoz csaltak, és addig-addig csalogattak míg egyet megfogtam.
Nem tudván mire számítsak óvatosan közelítettem csippentőujjaim egymás felé, Csodálkozásomra úgy értek össze, hogy nem éreztem fogtam e valamit, pedig derengett köztük az a valami, tenyeremre rakva pedig már fénylett is.
Nem tudtam mekkora egy szentjánosbogár, de szárnyas-hangya nagyságúnak tippeltem, viszont a tapasztalás alapján kisebbnek kellett lennie az általam fogott példánynak, fénye viszont annál nagyobb volt.
Ahogyan az én örömöm is.
Sétánk pont 11-kor ért véget, de én szívesen sátrat vertem volna (lehet még azt sem, csak zsák és nyitott szem /míg bírom) idekinn ilyen élmények után.

Ui: Idehaza utána néztem a szentjánosbogaraknak ez alapján kicsi, vagy törpe került a tenyerembe, és nem éreztem keménységet, ezért biztos nőstény volt az illető.

Munkakezdésre

Minden jónak vége szakad egyszer.
Pedig még az összeírt dolgaim felével sem végeztem, és nem is gondoltam, hogy egyszer ez az idő jó jelzőt kap.

Ódor-vári panoráma

Adrit Felsőtárkányba vittem táborozni, és ha már itt vagyok miért ne használjam ki a Bükk nyújtotta számtalan lehetőség egyikét?
Barát-réten a karthauzi kolostor keresztjét egyébként is meg akartam nézni,

és ha már itt voltam csak felmenni a Vaskapuhoz, de éjjel esett ezért úgy döntöttem kihagyom a jelzetlen úton emelkedést, inkább a P+-on elmegyek a Völgyfő-házig

onnan pedig fel az Ódorvár-hegyre.
Egészen az elágazásig szép kis ösvény vezetett, de csak a harangvirág

biztatását követve gázoltam át rövid naciban a csalán-szeder kombón.

Persze pár méter után sűrűbb lett az erdő és tisztább az ösvény

egészen a Tábor-hegy derekáig.

De, ahogy lehet fokozni a hegyi gyalogtúrával járó kellemetlenségeket, úgy a leküzdésük jutalmául kapott élményt is.

Egyébként is, ilyen alternatív útjelzés követését nem lehetett kihagyni.

Az Ódor-hegy tövében a lejtés kicsit elgondolkodtatott, de addig süllyedtem a lepkéket követve

hogy eldöntöttem nem megyek vissza, ha nem ez az út visz a vár hegyre, akkor nem oda megyek, de egyébként is úgy éreztem jó úton haladok.

A sztrádára kiérve meg is nyugodhattam, egyenest szemben voltam a csúcs alatti pihenővel (Ahol a tetőtérben még szálláshely is volt.), meg lesz a tervem.

Nem mulasztottam el a csúcs meghódítását sem,

és bár az előbbi panorámát nem múlta felül, de nem is bántam meg.
Visszafelé a Z biciklis úton jöttem a zöld L kereszteződésig

remélve meglesz a Szt. Erzsébet forrás is, de még szerencse, hogy volt nálam tablet, mert a térképem igen pontatlanul jelölte a felkeresendő helyet.

A víz szokásos mód hűvös és finom volt, én pedig elégedetten indulhattam vissza az ismert úton kocsimhoz.
Felsőtárkányban a NP látogató központjában még kértem pecséteket, és a forrástúrán kihagyott tavat is körbe jártam (nem csak hogy meglegyen a jelszó).

Hangulatos lenne, de itt mindig sokan vannak. (Ettől eltekintve, szép volt ez a nap.)

Sikertelen élesztve

Dio éjjel nekilátott harmadik szülésének.
Az elsőnek született fekete, de csupasz kutyus még aktívnak is volt mondható, de a másodszülöttön már a köldökzsinór elvágásakor látszott, hogy életképtelen. Pár perces anyai törődés után masszíroztam, de reménytelenül.

A

Sajnos legalább 1 héttel korábban születtek a kelleténél, és 4 óra múlva már az első törpe víziló is petyhüdt testtel csak 16-t lélegzett, haldoklott.

Dio még reggel harmadik kölyköt is szült, de azért már küzdeni is értelmetlen volt.

Parádon sajnos esett.

Terveztem én egy kis iszogatós sétát is, meg nézelődést, de ebben az időben csak kocsival megnéztük az egykoron szebb, sokkal szebb napokat látott Károlyi kastélyt.
Amikor gyerek voltam az épületben úttörő tábor működött, később bentlakásos idősek otthona, ma omladozik, és várja hogy ülepedjen az eladásával kavart szar.

A bekötő úttal szemben kértem még pecsétet a kocsi múzeumban,

és kicsit lentebb az Erzsébet szállóban is, de a rokonlátogatás ellenére is kurta ez a nap.