Én is vagyok úgy emberekkel, hogy nem érzem jól magam a környezetükben, de még ilyenkor is kíváncsi vagyok, és igyekszem a távolságot megtartva, érdeklődve bánni velük. Esetemben ezen emberek közös jellemzője a gátlástalan nyomulás mellett az úgy is mindent megkapok hozzáállás. Én úgy gondolom, hogy ők csak a helyzetet kezelik így, és bennük is több van, csak idő kell hogy a felszínre kerüljön.
Na szóval, nem bújnék bárkivel ágyba, de mindenkiben rejlik érték.
Pl csodálom azokat az embereket akik kitudnak teljesedni, akik túl tudnak lépni a pitin, tisztán tudnak örülni, és azt közvetíteni, akik átélik a pillanatot, és meglátják az apró dolgokban a világot, lehet nem jártak 8 osztálynál többet iskolába, lehet "csak" a földet túrják, vagy lehet most munkanélküliek.
Eszmefuttatásom a bejegyzésem címével csak annyiban van összefüggésben, hogy a lenti képek festőjéből sem nézni ki milyen érzékeny szemmel nézi a világot, és milyen ösztönösen akarja az érzést továbbadni a képei szemlélőjének.
Nem vagyok profi fotós, de ezek a képek élnek.