Terep 100-as bejárás 1/2

Tegnap hirtelen jött ötlet alapján megbeszéltünk egy randit a vasmacskához, hogy utána együtt induljunk neki a terep 100-as körnek. Célunk megnézni a 4-es elkerülő munkálatai mennyire érintik az útvonalat, és a teljesítés igazolásához feltett kérdések aktuálisak-e még, valamint rögzíteni szerettünk volna néhány koordinátát, hogy multiként ládanyilvántartásba vétessük a kört. Lutri volt ki tart velünk, de én legalább 1 frissítőpontra való elemózsiát vittem magammal. Legyen már valami teljesítménytúra fíllingje ennek az egésznek.
.
Tisza-híd tövétől a sétányon elindulva még csak bemelegítő tempóban emlegettük az útért felelős illetékest, de örülünk hogy ilyen is van. A vízműtől még jobban, hisz onnan aszfaltra térhettünk, igaz nem sokáig.
- Cukorgyári kapu.

(Eddig nem szerepelt az ellenőrző pontok között, de szeretnénk a lehetséges egérutak számát csökkenteni, így ide is kerül pont, és lesz ami áthelyeződik).
A gyárban 1914-ben kezdődött meg a termelés, de 2009 óta hiába várjuk a műszakváltást jelző kűrt hangját. 15 éve költöztünk el a lakótelepről (Focipálya, strand, óvoda már addigra is rég bezártak.), akkor még volt itt némi élet, de azóta a gyárat eltúrták, a szociális épületre már alig lehet ráismerni, mindenfelé nő a dudva. Szomorú látvány.

Később sem volt kedvünk vidulni. A 32-es útig első ittjártam óta nem javult a helyzet. Földúttól sokat nem várok, de szinte a teljes hossz melletti illegális szemétlerakó csak nőtt.
- Az eddig hivatalos 1 pont áthelyezésén gondolkodtunk. Az eddigi út magánút jelzést kapott, és bár akik eddig azok eztán is használják, és még busz is jár rajta, de tudtuk 2 km.-re odébb van egy hasonlóan jó aszfaltos út, de akkor nem lesz vízvételi lehetőség, és mivel ez nem országúti túra maradtunk az eredeti útvonalnál, csak odébb tettük az ellenőrző pontot, éppen a kúthoz.

És bár innen újra terep következik már nem érdemes visszafordulni azért a kis könnyítésér.
- A terepnek ez a résez homokos, abból az úsztatós fajtából való, mielőtt azonban Máriácskához értünk volna sztrádává változott. Épp ezért jöttünk.

Az új 4-es építéséhez kiszolgálóúttá átalakított hosszú (bő 5 km.) szakasz döngölt, széles földút, jó alaposan döngölt, és hasonló odafigyeléssel locsolt is. Míg átértünk rajta 3x jött szembe a locsolóautó, így porral és szerencsére kátyúval sem találkoztunk, pedig a teherforgalom szinte folyamatos volt. A szoborfülkén azonban nem ez a forgalom okozta a változásokat, ő már az előző ittjártamkor is igen elhanyagolt állapotban volt. A pont marad, de a jelszó változni fog.

- A Transzformátor állomás mellett is learattak már, nem tudom meg idén a többihez képest milyen volt itt a termés, de egy fényképet azért megért

mielőtt a 32-esen újra átengedtük volna magunkat. Na az itteni munkásokat sem irigylem. Ülnek egész nap a buszmegállóban és ha jön egy teherautó leállítják a közúti forgalmat, hogy az megállás nélkül továbbhaladhasson. Nincs árnyék, nincs fedett rész, de van magasfeszkó, huzat, meg amit magukkal hoztak, és biztonságban az ellenőrző pontunk.
- Bár úgy volt nyomvonalat is rögzítünk a Gazdák-hídjáért letértünk róla.

Rá sem ismerni. És én nem tudom örüljek-e ennek? Kellett a felújítás, és így biztonságos, de az a hangulatos kis liget most oda van. (Legalábbis bele lett rondítva a közepébe.) A tartályukat töltő locsolóautó mellett azért volt az eredeti szépségből is mit csodálni, de ez már majdnem veszett fejsze nyele.

Ha már letértünk megnéztük az áthelyezett sárgát is (nincs még kitaposva, biciklivel majdnem szűz terep), majd a gátra felkapaszkodva a másik oldalon Nefag sárgájára is betértünk (Pfff, nem volt jó választás. A friss faháncson, mintha sárban kellett volna tekerni.). Hogy legyen még újdonság csak úgy szemmel megnéztük a készülő biciklis sztrádát is,

amiről annyira megoszlanak a vélemények, főképp negatív irányban. Értjük mi, hogy az új hidat össze kell kötni a központi műúttal, de a távvezeték miatt pár méterrel odébb már úgy is van egy kiirtott sáv, ott is mehetett volna az út. Mindezen negatív élmények után, dél lévén, és mert a játszótérnél jobb helyet úgy sem lelünk egyhamar itt volt az ideje ebédelni.

Közben újabb frissítőpontot,

és illemhely ko-t rögzítettünk,

és persze a jelszóról sem feledkeztünk meg.
- A Malomszögi-híd maradt a régi.

Megemlékeztünk Kulisz itteni rejtéséről, de mindannyiunknak meglévén nem vesztegettük rá az időt, a villanyoszlopnál is csak éppen fényképezni álltunk meg.
- Az oszloptól 2 éve én biztosan nem ezen az úton jöttem. Bár ellentétes irányba haladunk, de nem voltam a víz mellett ezen a szakaszon az tuti. Igaz, arra is emlékszem, hogy itt nem bajlódtam az itiner leírásának megfordításával, csak mentem az orrom után. Nem is élveztem annyira, mint most!

- A facsoportnál jó alaposan megvizsgáltuk a jelzéseket, és az újabb határi szakaszon megint sztrádáztunk egészen a Besenyszögi út keresztezéséig (1 km.). A Nagykörüi útig zötykölődtünk az építési törmelékkel feltöltött úton, majd ezt folytattuk a Feketevárosi-Holt-Tisza gátjáig. Közben azért élvezkedtünk a zsilipnél,

és én egy nagy halom farakásnál is.

Annyira ámultam a felső sor rönkjeinek vastagságán, hogy nem figyeltem az utat és a kijárt nyomban szépen elvágódtam. Ez nem fájt, csak az hogy a közelben nem láttam ekkora vastag törzsű fákat. Vagy csak már nem láttam. :(
- A gáton leellenőriztük az ide vonatkozó jelszórészletet, de a kérdés módosítást nem tartottunk szükségesnek, csak a választ. A Vízügyi múzeumig már 10-nél biztos többször jártam a következő szakaszon, szeretem, de most inkább arra figyeltem miért fáj megint egyre jobban a hátam. Többször kimasszíroztuk, kihúztuk, kitekertük, párna nélkül alszom, és tessék 40 km. után megint fáj. A biciklivel kell legyen valami. Fél éve társam Lulu, de csak kb. 1 hónapja fáj ilyen mód a hátam, és a tábor előtt sosem. A kormányt Maryről tettük át és az ülést is, ami ugyanott, legalacsonyabb pozícióban van, a két bicikli meg egyforma hosszú/magas. 3 km.-es analízis alatt rájöttem még, korábban, mikor az árnyékomat néztem egyenes hátat láttam, most meg púpozom. Hol van a púp csúcsa? Pont, azon a vonalon, ahol a legjobban fáj. Lehet ki kellene egyenesedni? Tör az ülés. Emelek a medencémen. Púpozom a hátam. Basszus. Csicsón billent az ülés, de mivel az utolsó igazításnál Imre azt mondta "lekopott a fogazat, ha megint állítani kell, csere lesz", így nem zaklattam vele. Gondoltam, majd otthol veszek alkatrész, addig meg jó lesz így is, nem foglalkoztam vele. Sajna teljesen meg is feledkeztem róla. Ilyen kis apróság miatt mennyit szenvedtem, és ezt a mai napot is még így kell megcsinálnom.
- Megvilágosodásom örömére megkergettek a vadludak. Pedig, én olyan kedves lettem volna hozzájuk.

Sebaj, a kéményes jelszót úgy is módosítjuk a kempingére.
A vasúti alagútig újabb mazochista szakasz következik. Emlékezetem óta mindig az volt, de most hogy a vasúti hidat is felújítják, ezért erre is megnövekedett a teherforgalom, még több, és mélyebb lett a kátyú. Az aluljárónál viszont nem álltunk meg, nem tudom mi lesz az itteni ponttal, de mivel nincs rövidítési lehetőség maradhat a régi is.
- A vasút túloldalán, ugyancsak a piroson visszatértünk a gátra, rögtön a 10-es ellenőrzési pontnál. Itt a munkálatok miatt nem látható az eredeti jelszó, fontos lévén nyilván pótolják majd, de nekünk is van tippünk az újra. Szétnézve pedig máris kevésbé sajog a hátam, a ligetes terület lovai felüdülést hoztak, és mindjárt megvan a fele, mehetünk haza. Már az ebédnél kiderült ilyen tempóban, ennyire hosszadalmas ellenőrzési folyamattal nem fér bele a napba 100 km. Máris elememben voltam, egyik porcikám sem kívánt több tekerést, és innen egyenes út vezet haza, 10 perc sem kell neki és otthol leszek. Fürdőkád, meleg víz. Óoo.  Azért a Tulipán utca végén a Mocsár bárba beültünk egy kis egészségügyi pihenőre, és hogy tuti legyen pótoltuk is a kieresztett mennyiséget, és megbeszéltük elmegyünk a 16-s pontig. Csak 16 km, és legalább 2 óra, egy szép, de rázós szakaszon. Örültem is meg nem is, de ki nem hagytam volna még így sajogva sem.
- Mivel az előző, egyben első körömnél innen már hazamentem nekem új rész következett. Mondom ezt annak ellenére, hogy 15 éve tőle 3 km.-re lakom, és 5 évig 100 m.-rel dolgoztam csak odébb. A gyógyszertár, a Szt. István templom, mögötte a paplak már ismerős, de a gátnak az ezt megelőző szakaszát még soha nem láttam, pedig nagyon hangulatos, nyugodt rész. De, bocsánat fénykép nem készült, itt már a haladjunk hangulat lett rajtam úrrá, és sajnos nem volt olyan hosszú a rész, hogy áttudjak hangolódni. A török kút mellett is elgurultunk, amiről kép kellene az egyik igazolófüzetbe, de most ez már annyira nem tudott lázba hozni, csak mentem át a Guttenberg-téren a többiek után. Át a hídon is, tovább a most nem is olyan rázós Üdülősor melletti bicikliúton, egészen a végéig a ... (jelszó) vendéglőig, kihagyva a 11, és 12-s pontokat, amik mellett úgy is minden nap elmegyünk, majd máskor leellenőrizzük őket. (Úgy látszik a többiek is hasonló passzban voltak.)
- Elvileg innen a Vízpart krt.-n kellene eljutni a 14-s pontig, de mi már a Julia útnál, és átérve a 4-es alatt is bevetettük magunkat a dzsungelbe. Jó ötlet volt. Hangulatos, jelzetlen gyalogút visz a pontig (megszakítva a kicsiny 4-es alatti ívvel), ugyan van közben egy útra dőlt fűzfa is, de megoldható rajta az átjutás, és az jelszó is egyértelmű erről az oldalról is.
- Innen viszont kezdődnek az újabb megpróbáltatások. Jön a határ.  Vagyis, mi megyünk hozzá. Ha ez a szakasz a nap elején lenne, élvezetes, kihívásos jelzőt kapna, a végén azonban szívatósnak mondom. Még a sűreje előtt van Kulisz egy másik rejtése, ami a com-on nem multi, de a mi útvonalunk egy kis sarokkal kikerüli. Akiben erősebb a dzsungel ösztön bevetheti magát nyílegyenest felé is, de már most mondom tényleg megrongálták a dobozt (magyarul: nincs ott), út nem lesz, időben biztosan nem spórolsz a tolással, km.-ben pedig nem számottevő a rövidítés, és a legélvezetesebb sásos/nádas szakaszt sem kerülöd ki. :) Azonban kitartás, a Tisza gyönyörű, a parti fák szintén, az út pedig beérve a lakott területre sem lesz jobb. Sőt. Én az elég tekintélyesnek tűnő füzekben (Hazaérve megnéztem van-e a Dendrománia oldalon itteni fa, mert láttam egy esélyest, de nincs jelezve.), és a másodvirágzó napraforgóban

gyönyörködtem, hogy valami lendületet kapjak a nyaralók régi aszfaltozásához.
- A 15-s pont bezárt. Fényképeztünk, hogy majd kitaláljunk helyette valamit, de azt már nem ma. Irány végre haza. Már csak 3 km. megpróbáltatás, és utána ehhez képest tükörsima bicikliút vezet a vacsiig, kádig, ágyig.
75 km. lett a mai táv, melyből 65 a 100-as szakaszból való, a többi oda-vissza út. Jövőhéten jöhet a maradék 35 km., ami ha addig esik sem lesz már gázos, vagyis saras.

Én már rég választottam

Ma volt Szolnokon a nagy Sportválasztó (Egybekötve Szolnok napjával.) Mutatva hogy én már választottam, választásom egyik felét a körmeimen is kinyilvánítottam (20 perc alatt készült el, manikűrrel, és száradással együtt),

és nem késtem el a fél 9-es találkozóról a Taxi állomásnál. A Gördögök 3 programban vett rész, a Civil kavalkádnál kerékpár regisztrációt vállaltunk a rendőrséggel, a Tájfutó szövetségnél tájékozódási mátrix pálya építést, és a kerékpáros ügyességi nem verseny, de ugyanaz lebonyolítása volt a fő feladatunk. (Volt hirdetve kerékpáros kör is, de azt lemondták.) Nem volt sok jelentkező a feladatokra, de megoldottuk, és pl. a biciklis ügyességi pályát is hamar felépítettük.

Aztán halászhattam a biciklistákat, hogy legalább legyen már valaki a pályán. Túl nagy sikerrel nem jártam, vagyis dehogy a kb. 60 év alatt megszólítottak fele tett legalább 1 kört, de gondolom számítva a tömegre az emberek gyalog jöttek. A biciklivel próbát tevő 7 főből 2-nek is én adtam kölcsön a biciklim, de a tőlem is kisebbeknek ez a megoldás balesetveszélyes lett volna, ők futottak. Na annak viszont nagy sikere volt, 5-ig alig állhattam meg.
- Vigyázz, kész, rajt.
- Hajrá. Ügyes vagy. Húzz még egy kicsit bele. Mindjárt megvagy.
- 12.43, 10.25, 14.74, 23.10, stb.
Majd elölről végestelen végig, de nem kell sajnálni, nem csak a gyerekek, én is élveztem. Volt akit majdnem szó szerint kellett lelőni, hogy pihenjen kicsit, nézelődjön, egyen valamit, igyon is, itt leszünk fél óra múlva, visszajöhet, és az eredménye is jobb lesz, mert azon versenyeztek 10 alatt legyenek. Némelyiküknél ennyi időn belül lehetetlen cél volt, de volt akinek sikerült, és voltak akik időmérés nélkül csak futkároztak, azaz libikókáztak, mert az volt a sláger.

Tavaly a biciklis kör után, a lezárt Szapáry úton hastáncoltunk, és szinte csak azt az oldalt láttam a rendezvényből, most a rövidke elrohanásom alatt a Szapáry-t ugyanolyannak találtam (Nem is készült csak két kép, de ez a két Ford tetszett.),

viszont mellettünk a Kossuth téren olyasmit láttam, amire nem számítottam. Utólag átgondolva mindegyik klubról, szervezetről, egyesületről tudtam, de mégsem voltam képben, hogy Szolnokon ennyi lehetőség van a szervezett sportolásra.

Lemaradtunk ugyan az ország tortájáról, de legalább nem nőtt tőle a fenekünk, és ha a kilátogatók fele bármelyik lehetőségből választva heti rendszerességgel mozogna szebb lenne a világ, benne mi egészségesebbek, nyugodtabbak, céltudatosabbak.
Hajráááááá!!!

Föld- és iskolaközelben

A mai napra vásárlás volt tervezve. Dekatlon, Ázsia- vagy Sárkánycenterrel fojtatva, de minél később indultunk, annál kevesebb fért bele, és bizony nem kapkodtunk. Adrit nem akartam korán költeni, reggelizni is kellett, beszélgetni jól esett, aztán a fiúk hozzáfogtak biciklit takarítani, és a kocsiba visszapakolás közben még szerelhetnékjük is támadt. Mondhattam nemet?
Na ugye.
Már dél is elmúlt mire a csömöri Dekatlon felé indultunk, de elfértünk, és nem voltunk nyomik sem, sőt Adrinak még volt is kedve vásárolni. Ritka alkalom. Végigbóklásztuk a sorokat, mindent megfogtunk, sokukat felpróbáltuk, és pár dolog a kosárba is került, de fele sem annak, amit szerettünk volna.
Az Ázsiacenterhez már nem tértünk ki, a Sárkány viszont majdnem útba esett, ott megkockáztattunk még egy kis pénzköltést, de csak miután ettünk. Igyekezni kellett, 6-kor zártak. Elsőre nagy volt a káosz, és semmi sem ott ahol a tájékoztatótábla mutatta, de jóllaktunk (Olcsón, finomat, nem gondolva az intelemre, mely szerint kínai étteremben nincs kuka.), és majd legközelebb több időt szánunk a vásárlásra, vagy megyünk a megszokottba.
Hazafelé még bepróbálkoztunk egy Müllerbe, de megfeledkeztünk róla vasárnap van, és mi hiába most érezzük sürgető szükségét az iskolai felszerelések beszerzésének, ez nem jön össze.
A napnak így hamar vége lett, de egy köszönet még bele kell férjen.

Köszönöm nektek Béla, Gabika és Roland a működő hátsóajtó zárat, a leszigetelt gyújtáskábelt, a világító lámpát, a csilli-villi bicikliket, a puha ágyat, a finom reggelit, az útbaigazítást, a kedves invitálást, de legjobban a befogadást. Puszi.

Bolygóközi invázió

A csillagásztábor lakói kitartottak egész hajnalig. Mikor én keltem, ők majdnem akkor feküdtek, de igyekeztem csendben ténykedni. Legelőször reggelire, és útravalónak akartam zsömlét, péksüteményt vásárolni, de zárt kapun át nem tudtam elhagyni a tábort, ezért várva a kibocsájtásig leírásokat olvasgattam, ko.-t mentettem. Épp elég időt kaptam rájuk, mire végeztem már szabad volt az út, és egyenlőre még földközelben, félve az gasztronómia különlegességektől keresgélhettem megfelelő táplálékot. A táborba elemózsiával felpakoltam visszatérve felköltöttem Adrit, és míg megfőtt a virsli felszereltem űrhajóvá avanzsáló biciklijeinket. Az expedíció tagjainak megérkezéséig nem volt sok időnk, de míg asztronautatársaink szereltek mi feltölthettük üzemanyagraktárainkat, szkafandert húzhattunk, és a kilövésig beiktattunk egy búcsú geoládázást is. A multi valós pontját eddig nem kerestem, lévén lesz még rá idő visszatérés után is, de ennek ellenére a lehető legközelebb álltam hozzá, és majdnem autóm alól kellett kibányászni a dobozkát.
A Nap vonzásából való kilépést rövid rázkódás kísérte, de hamar pályára tértünk és kiderült a nálunk lénő 3 GPS-ben más-más trekk van mentve. Megérzés alapján mentünk balra. Első állomásunkig a Jupiterig utunk rövid és szinte akadálymentes volt. Uriban ennek megfelelően nem is időztünk sokat.


A templomdombra felfelé volt aki nyomta, de többen akik toltuk. Ez az út egyébként lehet nem volt térkép szerint előírva, de nekünk ésszerűnek tűnt, és ha másért nem a lépcsőfokok vidámságáért e hűvös reggelen megérte.

Tudtuk mi, hogy eztán is emelkedő következik, de ha rangsorolni kell, nehézséget inkább a homok okozott. 2/4, 1/2 között váltogatva lassan haladtunk, de az Üstökösök vonzásában sem volt egyszerűbb a dolgunk. Fékezőernyőink a vízmosásos, rögös landolásban komoly próbának voltak kitéve.

Mendén pótoltuk fogyó energiatartalékainkat,

majd a megérkezéssel párhuzamos röppályán, az előzőhöz hasonló magaslatba emelkedéssel távolodtunk a veszélyes tereptől. A Monori pincefaluig hosszúnak tűnő szakasz következett, de nem volt unalmas. Közelebbről megismerkedtünk a környék őshonostámadórakétatermőnövényével a királydinnyével,

irigyeltük a csigák nyugodt/nedves szexuális életét,

ládát is leltünk, bogarat cseréltünk,

fontolóra vettük az aljnövényzet ritkítását,

páncélozott  támadást hárítottunk el,

sérült nanotechnológiás űrutazónak segítettünk,

de azt nem értettük hogyan került ide egy Dűne-i féreg. Hol lehet itt a fűszer?

A kérdésre választ nem kaptunk, pedig megkockáztattunk egy röppályáról való letérést is, hogy alaposan szemügyre vegyük a  környéket.

A Strázsa-hegyi kilátó tövében gasztronómiai tapasztalataink gyarapítása  közben

újabb javítást eszközöltünk, és most az erre gyakori űrszemét okozta sérüléseket láttuk el Neptunuszra való megérkezésünk előtt.

Ott viszont jó szóval, finom nedűvel vártak ránk.

A Zsákfalvához hasonlatos pihenőnél még az út felén sem voltunk túl, de időben már jócskán ott jártunk, a Földi emlékek után azonban jól esett kiszállni a pilótafülkéből.

A Plútóhoz az eddig általános manőverezős szakaszok után a vártnál simább, majdnem űrsztrádán jutottunk,

leszállóhelyünkig (Monorierdő, Szárazhegy) szinte nem is lassítottunk. Ott aztán újabb kényszerpihenő következett, aminek köszönhetően a Bénye nevű csillaghalmazig kihagytuk a Régi kerteket, majd az Uránuszhoz

újabb pályamódosítást kockáztattunk meg, Kis-Szurdik-on keresztül,

a Patay-kastély mellett

érkeztünk meg Gomba központjába.

Hogy ennek büntetése volt-e az újabb meghibásodás, vagy sem már nem fog kiderülni, de megoldottuk, és komoly számítások után felkészültünk az újabb ismeretlen pályára. A Sóútnak keresztelt etapon is részünk volt javítási munkálatokban,

de legalább tovább ismerkedhettünk a környék jellegzetes növényvilágával,

és megmutathatom milyen két bolygó között, amikor jó.

A Horgásztavak mellett

visszatértünk eredetileg előírt pályánkra, és biztos elszámoltunk valamit, mert az átnedvesedésünket okozó gravitációs anomália nem volt tervben.

Az új körülmények eltérő reakciókat váltottak ki belőlünk. Volt aki megtáltosodott, volt aki sűrűn anyázott, én személy szerint azon a vélemény voltam, hogy mecerás egy túra ez, de nagyon fasza.
Tápióságra kellően megviselten érkeztünk, de a tágulást mutató csillagon nem keltettünk nagy feltűnést. A nemrég átélteknek köszönhetően igyekeztünk lehető legkisebb ellenállással megközelíteni a Szaturnuszt,

mely közben vezérhajónk utolsó tankolásra irányított bennünket.

Ittunk, nyaltunk, de Tápiószecsőn sem módosítottunk az utolsó útvonalbeállításon, maradtunk a legsimább röppályán. A Marsnál

már  újra vonzásban voltunk, mondhatni mentünk Napiránt, és felgyorsultak az események, csak úgy jöttek a bolygók. A Föld mellett

elköszöntünk a csapat húzó-, tolóerőitől, és kihagytam a multit, mondván majd holnap a következő reggeli beszerzésekor megkeresem, a másik kettő com.-os ládával együtt, de most haladjunk. A Vénusz felé erősen megnövekedett turbulencia miatt kézi irányításra váltottunk, és abban is maradtunk egészen a Napraszállásig.

Közben még lett volna egy Merkúr, de azt eltérítették, kimaradt, így még éppen időben sikerült kiválasztani az optimális leszállóhelyet mielőtt a Hold vette volna át uralmát.

Apró módosításokkal nekünk 63 km.-re jött ki első űrutazásunk. Kikötés után elfogyasztottuk a piskótatekercset, Tündi sósrúdját, kókuszgolyóit, és míg a  férfiak pakoltak, csillagot választottunk. Enyém hitem szerint az oroszlán nyaka, Chort lett. (Idehaza megnéztem jobban, ez a fütyije.) Eredetileg a csillagvizsgáló mellett aludtunk volna ma is, de a várható éjszaki esőzés miatt az égbolton csillagot nem fogunk látni, ezért hagytuk magunkat eltéríteni. Módosítva az eredeti tervet míg aránylag világosban összecsomagoltuk a sátrat, felpakoltuk a kocsit, és a túra szervezőivel történt beszélgetés után elgurultunk Ikladra.
.
Elfáradtunk. Ez a túra keveréke a tavalyi Őrségi tábornak, és az Alföldi kéknek, hullámzik és homokos. Szerencsére nem volt kánikula, az a kis eső meg nem kellett, de elfért. Indulás előtt túlzónak gondoltunk a hivatalos tájékoztató füzetet, de nem az, minden pontját érdemes megfogadni. (Nekünk 5 defektünk, és egy láncjavításunk volt + egy hajtókar.) Mindezek mellett azt mondom ezt meg kell (legalább) egyszer csinálni (én visszamegyek szétnézni is), de aki megismerni akar az tényleg ne 1 nap alatt akarja letekerni. Le lehet, de kimarad a sok templom, kastély, a pincék közötti bóklászás/borozás, emlékhelyek, kiállítások, fagyizók, geoládák, és megkockáztatom még pancsolni is lehetne valahol.