A Nap vonzásából való kilépést rövid rázkódás kísérte, de hamar pályára tértünk és kiderült a nálunk lénő 3 GPS-ben más-más trekk van mentve. Megérzés alapján mentünk balra. Első állomásunkig a Jupiterig utunk rövid és szinte akadálymentes volt. Uriban ennek megfelelően nem is időztünk sokat.
A templomdombra felfelé volt aki nyomta, de többen akik toltuk. Ez az út egyébként lehet nem volt térkép szerint előírva, de nekünk ésszerűnek tűnt, és ha másért nem a lépcsőfokok vidámságáért e hűvös reggelen megérte.
Tudtuk mi, hogy eztán is emelkedő következik, de ha rangsorolni kell, nehézséget inkább a homok okozott. 2/4, 1/2 között váltogatva lassan haladtunk, de az Üstökösök vonzásában sem volt egyszerűbb a dolgunk. Fékezőernyőink a vízmosásos, rögös landolásban komoly próbának voltak kitéve.
Mendén pótoltuk fogyó energiatartalékainkat,
majd a megérkezéssel párhuzamos röppályán, az előzőhöz hasonló magaslatba emelkedéssel távolodtunk a veszélyes tereptől. A Monori pincefaluig hosszúnak tűnő szakasz következett, de nem volt unalmas. Közelebbről megismerkedtünk a környék őshonostámadórakétatermőnövényével a királydinnyével,
irigyeltük a csigák nyugodt/nedves szexuális életét,
ládát is leltünk, bogarat cseréltünk,
fontolóra vettük az aljnövényzet ritkítását,
páncélozott támadást hárítottunk el,
sérült nanotechnológiás űrutazónak segítettünk,
de azt nem értettük hogyan került ide egy Dűne-i féreg. Hol lehet itt a fűszer?
A kérdésre választ nem kaptunk, pedig megkockáztattunk egy röppályáról való letérést is, hogy alaposan szemügyre vegyük a környéket.
A Strázsa-hegyi kilátó tövében gasztronómiai tapasztalataink gyarapítása közben
újabb javítást eszközöltünk, és most az erre gyakori űrszemét okozta sérüléseket láttuk el Neptunuszra való megérkezésünk előtt.
Ott viszont jó szóval, finom nedűvel vártak ránk.
A Zsákfalvához hasonlatos pihenőnél még az út felén sem voltunk túl, de időben már jócskán ott jártunk, a Földi emlékek után azonban jól esett kiszállni a pilótafülkéből.
A Plútóhoz az eddig általános manőverezős szakaszok után a vártnál simább, majdnem űrsztrádán jutottunk,
leszállóhelyünkig (Monorierdő, Szárazhegy) szinte nem is lassítottunk. Ott aztán újabb kényszerpihenő következett, aminek köszönhetően a Bénye nevű csillaghalmazig kihagytuk a Régi kerteket, majd az Uránuszhoz
újabb pályamódosítást kockáztattunk meg, Kis-Szurdik-on keresztül,
a Patay-kastély mellett
érkeztünk meg Gomba központjába.
Hogy ennek büntetése volt-e az újabb meghibásodás, vagy sem már nem fog kiderülni, de megoldottuk, és komoly számítások után felkészültünk az újabb ismeretlen pályára. A Sóútnak keresztelt etapon is részünk volt javítási munkálatokban,
de legalább tovább ismerkedhettünk a környék jellegzetes növényvilágával,
és megmutathatom milyen két bolygó között, amikor jó.
A Horgásztavak mellett
visszatértünk eredetileg előírt pályánkra, és biztos elszámoltunk valamit, mert az átnedvesedésünket okozó gravitációs anomália nem volt tervben.
Az új körülmények eltérő reakciókat váltottak ki belőlünk. Volt aki megtáltosodott, volt aki sűrűn anyázott, én személy szerint azon a vélemény voltam, hogy mecerás egy túra ez, de nagyon fasza.
Tápióságra kellően megviselten érkeztünk, de a tágulást mutató csillagon nem keltettünk nagy feltűnést. A nemrég átélteknek köszönhetően igyekeztünk lehető legkisebb ellenállással megközelíteni a Szaturnuszt,
mely közben vezérhajónk utolsó tankolásra irányított bennünket.
Ittunk, nyaltunk, de Tápiószecsőn sem módosítottunk az utolsó útvonalbeállításon, maradtunk a legsimább röppályán. A Marsnál
már újra vonzásban voltunk, mondhatni mentünk Napiránt, és felgyorsultak az események, csak úgy jöttek a bolygók. A Föld mellett
elköszöntünk a csapat húzó-, tolóerőitől, és kihagytam a multit, mondván majd holnap a következő reggeli beszerzésekor megkeresem, a másik kettő com.-os ládával együtt, de most haladjunk. A Vénusz felé erősen megnövekedett turbulencia miatt kézi irányításra váltottunk, és abban is maradtunk egészen a Napraszállásig.
Közben még lett volna egy Merkúr, de azt eltérítették, kimaradt, így még éppen időben sikerült kiválasztani az optimális leszállóhelyet mielőtt a Hold vette volna át uralmát.
Apró módosításokkal nekünk 63 km.-re jött ki első űrutazásunk. Kikötés után elfogyasztottuk a piskótatekercset, Tündi sósrúdját, kókuszgolyóit, és míg a férfiak pakoltak, csillagot választottunk. Enyém hitem szerint az oroszlán nyaka, Chort lett. (Idehaza megnéztem jobban, ez a fütyije.) Eredetileg a csillagvizsgáló mellett aludtunk volna ma is, de a várható éjszaki esőzés miatt az égbolton csillagot nem fogunk látni, ezért hagytuk magunkat eltéríteni. Módosítva az eredeti tervet míg aránylag világosban összecsomagoltuk a sátrat, felpakoltuk a kocsit, és a túra szervezőivel történt beszélgetés után elgurultunk Ikladra.
.
Elfáradtunk. Ez a túra keveréke a tavalyi Őrségi tábornak, és az Alföldi kéknek, hullámzik és homokos. Szerencsére nem volt kánikula, az a kis eső meg nem kellett, de elfért. Indulás előtt túlzónak gondoltunk a hivatalos tájékoztató füzetet, de nem az, minden pontját érdemes megfogadni. (Nekünk 5 defektünk, és egy láncjavításunk volt + egy hajtókar.) Mindezek mellett azt mondom ezt meg kell (legalább) egyszer csinálni (én visszamegyek szétnézni is), de aki megismerni akar az tényleg ne 1 nap alatt akarja letekerni. Le lehet, de kimarad a sok templom, kastély, a pincék közötti bóklászás/borozás, emlékhelyek, kiállítások, fagyizók, geoládák, és megkockáztatom még pancsolni is lehetne valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése