Fiúsodva

A falunap után megszaporodva tértünk haza. Szerencsére nem négy, csak két lábbal, de nem kevésbé nagy várakozásokkal. Sokat nem terveztünk erre a hétre, de amíg múlik reméltük a végére rá sikerült beszélni legfiatalabbunkat.

Hétfő.
Felnőttek dolgoznak, gyerekek egymásra vigyáznak, de leginkább a billentyűzetekre. Mire hazajöttem azért megoldották, hogy ne unatkozzunk. Segíteni akartak, csak kivitték Hógolyót sétálni, de a réten füvet nyírtak és ez lett a vége. Még jó, hogy csak muhar és nem toklász. Szegényre így is rápáncélosodott a szőre. Legalább 2 óra volt mire kifésültem, és a végére biztos voltam benne ma nem együtt alszunk. A képen már csak a jobb mellső lábán látszik tetemesebb mennyiség, de az egész kutya még olyanabb volt, a füle helyén pl. csak egy kemény csombékot találtam.

Amíg mi egymást nyűttük a porontyok színesebbé tették az utcát, és magukat. Először csak szivárványosítás történt, majd anatómia óra következett, hogy mindenki megtudja milyen kemény ez a környék.

Kedd.
A tegnapi délelőtt (kutya muharozás kivételével) ismétlődött, de munka után a játszótéren találkoztunk, és maradtunk is még egy jó darabig. Tegnap kréta, ma homok lett oka az erőteljes sikálásnak.

Szerda.
Szabadnap. Ki kell használni. Ugyan nincs verőfényes napsütés, de Martfűn megleszünk nélküle is. Pancsi, labda, szauna, főtt kuki, aztán haza kerti bográcsozásra. Délelőtt sütöttem rá poharas gyümölcsöst, de a sütőmmel tényleg lehet valami. Egy ideje könnyebben kiszáradnak, megégnek a süteményeim, miközben a közepük majdnem nyers marad, és sajnos ez is erre a sorsra jutott. A közepe még éppen ehető lévén tálalásra került. Nem voltam rá büszke, nem is fényképeztem, de megettük. Végére majdnem  a szélét is. De, maradt hely a lényegnek, amire én egyre korgó gyomorral egész nap vártam. A főzés közbeni önálló foglalkozásként választott furkósbottal kertkapálásba Trisztán úgy kifáradt, hogy a tűzijátékra már be sem jött.  Adri eleve nem is akart, de így legalább nem voltak a kocsiban amikor a MÁV Kh.-nál belém jöttek: Baj nem történt, inkább csak csúsztak, szinte mindketten álltunk, de gyerekek nélkül mégis jobb volt. A tűzijátékot meg nem lehet nem élvezni, még ezek után is.

Csütörtök.
Rövidke héttöredék volt ez, és a fiatalságra bízott délelőtt utáni szomorú időben várhatjuk mamáékat a hazafuvarra. Pedig még egy Nefagos vadaskert beleférhetett volna.