Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2014. augusztus 4., hétfő

Hogy legyen itthol, és mert 2 hete erre vágyom

Van ennek a sütinek valami speckó neve is, de biztos nem pávaszem, pedig csak ez ugrik be amikor rá gondolok. Még szerencse, hogy a neve nélkül is tudom hogyan néz ki, milyen az íze, és kb. hogyan készül, itt volt az ideje elkészíteni is.
Újra linzer tésztát gyúrtam (dió nélkül, 1 tojás helyett 2 sárgájával), kettőbe vettem, tepsi méretűre nyújtottam. Szélét megszórtam kekszporral, cukorral,  melyre egy-egy sor meggy került. Közepére 2 tojásfehérjét, 10 dkg cukorral, 1 cs. vanília cukorral habosítva, hozzá dió (amennyit felvesz) kentem. Meggy feltekerve, dió szabadon hagyva, majd rá a zsírpapírra.


Ez a zsírpapírra helyezés nem ment olyan könnyen, ezért az eredmény kicsit nyomi lett, de finom.


A második tekercsnél már  a kinyújtott tésztát ráraktam a zsírpapírra és azon töltöttem meg, tekertem fel, majd helyeztem a tepsibe, ezért külön-külön sült, dupla idő alatt.
.
A sütire vágytam 2 hete, a körmöm mintázata csak a Balatonon fogalmazódott meg, de idő csak itthol kerekedett rá.


Idő? 5 perc alatt készült el. Nem lett tökéletes, és nem is tartott tovább, mint az elkészülte. Valószínűnek tartom, hogy megromlott az alapozóm, mert összeveszett a színnel, és nem kötött. Mire vonatra szálltam már minden körmöm hibás volt, és még fél nap múlva is mind puha maradt.
Itt az ideje kidobni egy félig megmaradt üveg lakkot. Ezzel jár, ha az ember nem használja az eszközeit.



Nincsenek megjegyzések: