Parkerdei gyermeknap

Kipihenve a fáradalmakat gyereknapra sem csak a játék jutott.
Mivel Adri délig aludt, délután/este/éjjel barátnőzni akart, csak egy ebédet iktattunk közbe, és én mehettem a Nefag játszóterére.
A mátrix pályából nem vettem ki a részem, a főzőcskéből sem, de legalább beszélgettünk, míg elfogyott a süti.

TanulóBalaton 4. nap - Meg is kerültük, meg nem is.

Már megint esik, és úgy néz ki még jobban is fog.
Reggel beszereztünk pár esőnadrágot a szállóval szemközti biciklis pihenőben, de engem jobban megfogott az udvari kút,

mint a műanyagban izzadás lehetősége, főképp ezért is hagytam ki az olcsó vételt.
Kicsik kocsiban, bátrak korábban elindultak ténylegesen körbe, és néhányan átkompozunk, hogy visszafelé érjünk a Siófoki táborba.
Nagyon nem tetszik nekem ez a variáció, de Adrit nem akarom "magában" kompoztatni, így keserűen, de a könnyebb utat választottam. Amit már ekkor bántam, de legjobban mikor azt hiszem még Örményes előtt kocsiba szállíttattam lányom, hiszen ezt megtehettük volna reggel is, de már mindegy volt. Maradt a komp.

Szántódon a 3 napja nem épp elégedetten elfogyasztott ebédre még mindig emlékezve ugyanannál a vendéglőnél álltunk meg (nem is volt most se más) kicsit száradni, és bevárni az utolsó napra is visszacsatlakozó Rácz Petit és családját, hogy Viki is csapatban tekerhessen kicsit a Balaton körül, és megkapja első érmét.

Fájó szívvel, hiányérzettel telin, hol már csak szemerkélő esőben, hol még szomorkás napsütésben folytattuk utunk a Jókai-parkon keresztül

hazafelé. Pedig akart a fene.
(A nap legnagyobb élménye a tábori zuhanyzásvolt. A napfénytetős zuhanyzóban -nem kicsit volt hideg- behabozva elfogyott a hideg víz is. Sorba álltam a rózsák alá, de végül a mellékhelység mosdójából öblítettem le magamról a habot.)

5. kör és csak 2 volt teljes. Mindet élveztem. Az elsőt a legjobban, de rossz a szám íze sokuk befejezetlensége miatt.

TanulóBalaton 3. nap - Badacsonyon túl az ég is kék

Madárcsicsergős szép reggel.
Mennyire más ez a csicsergés, mint a pénteki (mégis olvashattak azok az előző madarak is pár leckét). 7ágra süt a nap, szárazak a cipők, csak Adri nem aludt mellettem.
Hol ez a gyerek? Korán kezdi a kimaradozást. (Persze tudtam, hogy barátnőkkel maradt a lakókocsiban, de akkor is. Irgum-burgum.)
Hazatámolygásakor mondhattam volna: aki éjjel legény legyen nappal is, de remélem megtanulta mennyit ér a pihenés, ha 3 óra bulival egész napos szórakozást vesz el magától a fejfájással, mert csak 2 órát aludt. De, ez már így veszett, szállhatott kocsiba a végre napsütéses Badacsonyi tekergés helyett.
Persze más galiba is történt, ne csak a gyerek fejét mossam, amikor én meg a biciklilakat kulcsot hagytam a kocsiban, és persze este szokásommal ellentétben a korláthoz kötöttem járgányom. De, ehhez a problémához, és az induláshoz elég volt egy fogó (és már legalább tudom mennyit "véd" az a lakat).
Már eddig is több helyen tapasztaltunk módosítást a körút vonalán, de ez a golfpályát kikerülős nagyon tetszik. Az emelkedést nem számolom, de a kilátás gyönyörű.

Még a Szigligeti kitérő is jólesett utána,

de addig gondolkodtam felmásszak-e a várba míg a többiek nassolnak, hogy lemaradtam róla.
Nem hagytam azonban ki az Avasi romokat. Eddig, főképp az eső miatt csak mentünk (persze nem megfeledkezve a tegnapi felfedezésről), de ma végre nézelődhettem is, mert sietni sem kellett.

Badacsonyt eddig két úton hódítottuk, ma is voltak akik maradtak a könnyebbnél, és persze, akik a Rómaiakat követték, de páran északnak tartottunk és Nemesgulács felől haladtunk Ábrahámhegy felé. Vagyis kisebb nehézségek után már haladtunk is. Biztos nem emlékszem mindenre, de eddig volt reggel volt Adri fejfájása, az én lakatom, Gyuri eltűnt, a gyerekek elindultak egyedül, Panka defektet kapott akkor még ő sem tudta hol (Nemesgulácson), és most Levinek ment tönkre a váltója. Több variációban javították míg én a Szt. Mihály templom körül nézelődtem, de végül őt is autó vitte Akaliba. A Révfülöpi,

és a Zánkai megálló után (ahol végre 5.körre bejutottam a gépek közé).

Utolsó esténk az idei körön, már majdnem otthol vagyunk, de még nagyon maradnánk. Ünneplésnek van helye, amire készültem keksszel, és korongokkal.


Imre már 1 éve hajtogatja ez az utolsó kör, de én remélem lesz sok, hisz van még mit felfedezni.

TanulóBalaton 2. nap - Csakazértis Kis-Balaton

Bár későn feküdtünk mégis nagyon hosszú, hideg, és szűk volt ez az éjszaka hiába bújtunk Adrival össze (vagy éppen ezért).
A reggel pedig ismételte önmagát. Esett.
Már mindegy volt. Zacskóban bújtattuk lábunk átázott cipőinkbe és az esőkabát alatt dideregve tekertünk ki rövidebben rögtön Vonyarcvashegyre, ki hosszabban kitudja merre.
Én a leghosszabb utat választókkal tartottam, vagy lehet leginkább biztattam is őket a még nagyobb kerülőre és az eredeti terv szerint törekedtem a Kis-Balaton felfedezésére.
Este sokkal többen szerették volna ezt a kis kitérőt, de mire oda jutottunk már csak 3-an maradtunk, majd az első pihenőnél előkerült Gyuri, aki nem tudva mire vállalkozik velünk tartott, és még a Bíró Peti vezette Békéscsabai csapat is. Így ha nem is mindig együtt de 7-en legalább belevágtunk az idei alapgondolat megvalósításába, mely szerint Balatonberénynél letértünk a megszokott útról, feltekertünk Balatonszentgyörgyre, majd át Vörsre ahol végre újabb pihenőt tartottunk, igaz csak pár fénykép erejéig.

Innen vált érdekessé az út. A természetvédelmi területre beérve bár nem annyira vártuk kerekeink apró kavicsokon gurultak, fejünk felett pedig darvak repkedtek (ezt már vártuk).
Na azért nem voltak olyan sokan, de láttunk legalább 3-at. Bicikliről.

Megpróbálkoztunk mi a kilátókkal is de olyankor rittig nem volt repkedős kedvük.

Viszont készültek érdekes képek,

és madarak nélkül is szép helyen tekertünk.

Szerencsére az eső sem akart a nyakunkba hullani, meg az aszfaltosnál jobb minőségű földútnak is hamar vége lett. Röpke 10 km, és már a bivalyokat sasoltuk.

Balatonmagyaród, Fenyvespuszta jöttek szépen sorban, mert a Kányavári szigetre nem mertünk kitérni. Kérdezgettük az itt lakókat de senki nem tudta megmondani hogy a 2013-ban még csak tervezett utat átadták-e már így kihagytuk (azt mondják a legszebb részt) és csak Madár vártánál kanyarodtunk le a vízpartra. Gyönyörű volt az eddigi ártéri szakasz is, de az itteni kévére kötött nádas, meg minden  az újdonsás erején túl is csodás volt.

csak hamar kiértünk a Zalavár-i útra, ahonnan már nem mertünk további kitérőket megkockáztatni, csak egy kicsi pihenőt tartottunk míg betértünk a bemutató kp.-ba,

de már igyekeztünk a szállásunkra. Valahogy ha az ember sietne lassabban halad, bezzeg mikor nézelődtünk volna huss elrohant az idő. Tekertünk mi most is, de csak nem fogytak a kilométerek. Azt hittük soha nem érjük el a Keszthelyi Lidl-t, ahol én jól meg is zuhantam vásárlás közben, de sikerült mindent beszerezni az esti partira, és a jutalom csokitól lendületet kaptunk, hogy eljussunk egészen a fagyizóig.

Roland ezért hajtott egész nap, és mi minden kanyarnál fagyival csalogattuk tovább. Persze ez nem szó szerint. Kíváncsi volt, tapasztalni akart, de kellett egy kis motiváció is.
6 után foglaltuk el a szállásunkat, és addig pakolásztunk míg a köszöntésre éppen készen lettünk Kami szülinapi tábori-tortájával (gofri, hidegen keverős vanília puding, málna).

Késő estére maradt még a korongok befejezése, amiről balga mód eddig hagytam magam lebeszélni, és végre alhattam. Melegben, puhán.
Nem a nap volt sok, csak ami már elé gyülemlett a héten.