TanulóBalaton 3. nap - Badacsonyon túl az ég is kék

Madárcsicsergős szép reggel.
Mennyire más ez a csicsergés, mint a pénteki (mégis olvashattak azok az előző madarak is pár leckét). 7ágra süt a nap, szárazak a cipők, csak Adri nem aludt mellettem.
Hol ez a gyerek? Korán kezdi a kimaradozást. (Persze tudtam, hogy barátnőkkel maradt a lakókocsiban, de akkor is. Irgum-burgum.)
Hazatámolygásakor mondhattam volna: aki éjjel legény legyen nappal is, de remélem megtanulta mennyit ér a pihenés, ha 3 óra bulival egész napos szórakozást vesz el magától a fejfájással, mert csak 2 órát aludt. De, ez már így veszett, szállhatott kocsiba a végre napsütéses Badacsonyi tekergés helyett.
Persze más galiba is történt, ne csak a gyerek fejét mossam, amikor én meg a biciklilakat kulcsot hagytam a kocsiban, és persze este szokásommal ellentétben a korláthoz kötöttem járgányom. De, ehhez a problémához, és az induláshoz elég volt egy fogó (és már legalább tudom mennyit "véd" az a lakat).
Már eddig is több helyen tapasztaltunk módosítást a körút vonalán, de ez a golfpályát kikerülős nagyon tetszik. Az emelkedést nem számolom, de a kilátás gyönyörű.

Még a Szigligeti kitérő is jólesett utána,

de addig gondolkodtam felmásszak-e a várba míg a többiek nassolnak, hogy lemaradtam róla.
Nem hagytam azonban ki az Avasi romokat. Eddig, főképp az eső miatt csak mentünk (persze nem megfeledkezve a tegnapi felfedezésről), de ma végre nézelődhettem is, mert sietni sem kellett.

Badacsonyt eddig két úton hódítottuk, ma is voltak akik maradtak a könnyebbnél, és persze, akik a Rómaiakat követték, de páran északnak tartottunk és Nemesgulács felől haladtunk Ábrahámhegy felé. Vagyis kisebb nehézségek után már haladtunk is. Biztos nem emlékszem mindenre, de eddig volt reggel volt Adri fejfájása, az én lakatom, Gyuri eltűnt, a gyerekek elindultak egyedül, Panka defektet kapott akkor még ő sem tudta hol (Nemesgulácson), és most Levinek ment tönkre a váltója. Több variációban javították míg én a Szt. Mihály templom körül nézelődtem, de végül őt is autó vitte Akaliba. A Révfülöpi,

és a Zánkai megálló után (ahol végre 5.körre bejutottam a gépek közé).

Utolsó esténk az idei körön, már majdnem otthol vagyunk, de még nagyon maradnánk. Ünneplésnek van helye, amire készültem keksszel, és korongokkal.


Imre már 1 éve hajtogatja ez az utolsó kör, de én remélem lesz sok, hisz van még mit felfedezni.