TanulóBalaton 2. nap - Csakazértis Kis-Balaton

Bár későn feküdtünk mégis nagyon hosszú, hideg, és szűk volt ez az éjszaka hiába bújtunk Adrival össze (vagy éppen ezért).
A reggel pedig ismételte önmagát. Esett.
Már mindegy volt. Zacskóban bújtattuk lábunk átázott cipőinkbe és az esőkabát alatt dideregve tekertünk ki rövidebben rögtön Vonyarcvashegyre, ki hosszabban kitudja merre.
Én a leghosszabb utat választókkal tartottam, vagy lehet leginkább biztattam is őket a még nagyobb kerülőre és az eredeti terv szerint törekedtem a Kis-Balaton felfedezésére.
Este sokkal többen szerették volna ezt a kis kitérőt, de mire oda jutottunk már csak 3-an maradtunk, majd az első pihenőnél előkerült Gyuri, aki nem tudva mire vállalkozik velünk tartott, és még a Bíró Peti vezette Békéscsabai csapat is. Így ha nem is mindig együtt de 7-en legalább belevágtunk az idei alapgondolat megvalósításába, mely szerint Balatonberénynél letértünk a megszokott útról, feltekertünk Balatonszentgyörgyre, majd át Vörsre ahol végre újabb pihenőt tartottunk, igaz csak pár fénykép erejéig.

Innen vált érdekessé az út. A természetvédelmi területre beérve bár nem annyira vártuk kerekeink apró kavicsokon gurultak, fejünk felett pedig darvak repkedtek (ezt már vártuk).
Na azért nem voltak olyan sokan, de láttunk legalább 3-at. Bicikliről.

Megpróbálkoztunk mi a kilátókkal is de olyankor rittig nem volt repkedős kedvük.

Viszont készültek érdekes képek,

és madarak nélkül is szép helyen tekertünk.

Szerencsére az eső sem akart a nyakunkba hullani, meg az aszfaltosnál jobb minőségű földútnak is hamar vége lett. Röpke 10 km, és már a bivalyokat sasoltuk.

Balatonmagyaród, Fenyvespuszta jöttek szépen sorban, mert a Kányavári szigetre nem mertünk kitérni. Kérdezgettük az itt lakókat de senki nem tudta megmondani hogy a 2013-ban még csak tervezett utat átadták-e már így kihagytuk (azt mondják a legszebb részt) és csak Madár vártánál kanyarodtunk le a vízpartra. Gyönyörű volt az eddigi ártéri szakasz is, de az itteni kévére kötött nádas, meg minden  az újdonsás erején túl is csodás volt.

csak hamar kiértünk a Zalavár-i útra, ahonnan már nem mertünk további kitérőket megkockáztatni, csak egy kicsi pihenőt tartottunk míg betértünk a bemutató kp.-ba,

de már igyekeztünk a szállásunkra. Valahogy ha az ember sietne lassabban halad, bezzeg mikor nézelődtünk volna huss elrohant az idő. Tekertünk mi most is, de csak nem fogytak a kilométerek. Azt hittük soha nem érjük el a Keszthelyi Lidl-t, ahol én jól meg is zuhantam vásárlás közben, de sikerült mindent beszerezni az esti partira, és a jutalom csokitól lendületet kaptunk, hogy eljussunk egészen a fagyizóig.

Roland ezért hajtott egész nap, és mi minden kanyarnál fagyival csalogattuk tovább. Persze ez nem szó szerint. Kíváncsi volt, tapasztalni akart, de kellett egy kis motiváció is.
6 után foglaltuk el a szállásunkat, és addig pakolásztunk míg a köszöntésre éppen készen lettünk Kami szülinapi tábori-tortájával (gofri, hidegen keverős vanília puding, málna).

Késő estére maradt még a korongok befejezése, amiről balga mód eddig hagytam magam lebeszélni, és végre alhattam. Melegben, puhán.
Nem a nap volt sok, csak ami már elé gyülemlett a héten.