A mai napra vásárlás volt tervezve. Dekatlon, Ázsia- vagy Sárkánycenterrel fojtatva, de minél később indultunk, annál kevesebb fért bele, és bizony nem kapkodtunk. Adrit nem akartam korán költeni, reggelizni is kellett, beszélgetni jól esett, aztán a fiúk hozzáfogtak biciklit takarítani, és a kocsiba visszapakolás közben még szerelhetnékjük is támadt. Mondhattam nemet?
Na ugye.
Már dél is elmúlt mire a csömöri Dekatlon felé indultunk, de elfértünk, és nem voltunk nyomik sem, sőt Adrinak még volt is kedve vásárolni. Ritka alkalom. Végigbóklásztuk a sorokat, mindent megfogtunk, sokukat felpróbáltuk, és pár dolog a kosárba is került, de fele sem annak, amit szerettünk volna.
Az Ázsiacenterhez már nem tértünk ki, a Sárkány viszont majdnem útba esett, ott megkockáztattunk még egy kis pénzköltést, de csak miután ettünk. Igyekezni kellett, 6-kor zártak. Elsőre nagy volt a káosz, és semmi sem ott ahol a tájékoztatótábla mutatta, de jóllaktunk (Olcsón, finomat, nem gondolva az intelemre, mely szerint kínai étteremben nincs kuka.), és majd legközelebb több időt szánunk a vásárlásra, vagy megyünk a megszokottba.
Hazafelé még bepróbálkoztunk egy Müllerbe, de megfeledkeztünk róla vasárnap van, és mi hiába most érezzük sürgető szükségét az iskolai felszerelések beszerzésének, ez nem jön össze.
A napnak így hamar vége lett, de egy köszönet még bele kell férjen.
Köszönöm nektek Béla, Gabika és Roland a működő hátsóajtó zárat, a leszigetelt gyújtáskábelt, a világító lámpát, a csilli-villi bicikliket, a puha ágyat, a finom reggelit, az útbaigazítást, a kedves invitálást, de legjobban a befogadást. Puszi.
Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése