Újrajátszók. Boldogat Ildikó és Steff.

"- Tudsz játszani?

- Tudok.

- És szeretsz is?

- És szeretlek is."

A meghívó idézete sokakat megdöbbentett, legalábbis az ismerőseim közül, de nem ismerik az egybekelőket, és nem hiszem, hogy beleélték magukat a párbeszédbe, amelyben fiú kérdez, lány válaszol (képzeletemben). Nekem viszont ez szerelem, mindenen túlmutató, egymásban élő, igaz még csak kezdődő, de benne van az egész hátralévő élet.
Istvánért már szurkoltam egyszer, nem is tudom feledni, hogy akkor is örökét, mindenen túlit kívántunk, és most alig 3 évvel később megint esküvőre készülünk. A mai napot viszont nem akarom, és nem is fogom hasonlítani az előzőhöz, az előttük állóakat pedig véletlen sem szeretném, de remélem nem mi vagyunk a rossz ómen és most is szívből jövő jókívánságaink végig kísérik a közös életüket.

2-re érkeztünk a Vecsési evangélikus templomhoz, ahol Ildikó a menyasszony lelkész, és ahol egy ideje már a lelkészi hivatal épületében Istvánnal együtt élnek. Az udvaron ekkor már gyülekezett a násznép, de nem késtünk, sőt még vártunk is a kikérés helyetti csokorátadásra. Ilyenkor az ember (legalábbis a lánya) arra a legkíváncsibb milyen ruhában lesz a menyasszony, de most ennél ha lehet egy fokkal még kíváncsibb voltam arra milyenben lesz a vőlegény, és csak ehhez képest tudott-e hozzáillőt, szépet választani a  párja. Fel volt adva a lecke Ildikónak, de jól megoldotta. Még ha nem is ugyanabból a kórból, de hagyományos öltözetet választott, mely törtfehér volt, elegáns, és még passzolt az egyéniségéhez is. Azonban én legtöbbször mégis az arcát néztem, és az ruhában, vagy anélkül is egy boldog asszony arca volt, amin ugyanaz az izgalom is tükröződött, ami az első igennél szokott. Ő, aki évente több párt is esket ugyanúgy izgult mint a fiatalok. Hogyan áll a ruhája, felvegye/letegye a kabátkát, időben vagyunk, hol van  a párja, de benne volt minden játékban is. A polgári szertartás idézete (Ady-tól Őrizem a szemed), és a templomi tanítás (.....) is megkönnyeztetett, de egy kicsit az engem is foglalkoztató kérdésekben közelebb vitt a megnyugváshoz, és volt kerti parti, csokordobás, meglepetés tánc, párjátékok, vicces feladatok, és persze beszélgetés vacsora, előtt alatt, és után is, ami már a jókedv bűvöletében telt. A tortavágás után azonban elhagytuk a lakodalmi sokadalmat és a tervezettel ellentétben hazaindultunk. Nem voltunk elragadtatva K.P. programváltoztatásától, hisz a barátainkkal nem is tudtam beszélgetni, de az asztalnál mellém ültetett net-es ismerősnek nagyon örültem, és köszönöm, hogy most végre volt alkalmam kicsit ismerkedni vele. Sok egyéb mellett a nap érdekessége volt még, 3 fiú, akiket én hosszú percekig ámulattal figyeltem, mert most láttam először fiatal férfiakat (akik nem a szülei, testvérei) kisgyermekkel játszani. És még táncoltam is egy jót. Alkalmi táncpartnerem rafkós volt, nyilván tudta jobban jár ha ő a férfi, de nő létére úgy megforgatott mint még sosem, amit nagyon élveztem.

Ildikó, István! 

Boldogok legyetek.