A műtét

Nem csalódtam. A mai két műszak is idevaló volt, és bárki is véli túl intimnek hangot kell adjak megelégedettségemnek. A ma hazamenő két betegtárs ágyát alaposan lemosták, kiszellőztettek. A műtőskocsira előttem tettek tiszta lepedőt, amit a műtősfiú betolt, majd kiment és zárta az ajtót, a vele érkező nővérrel feküdtem fel mesztelen, megadta a bátorítót és betakart, majd viszahíva a srácot, aki feltolt a műtőbe és ugyan végig beszélgettünk, egy cseppet sem volt tiszteletlen. A folyosón vénát szúrtak, majd benn megkaptam a spinált is, amit nem is éreztem és a srác úgy áttett az asztalra, hogy nem ért hozzám. Nekem, aki nem vagyok szégyenlős és úton-útfélen hozzáérek az emberekhez mindez nagyon sokat jelentett. A műtét alatt végig ébren voltam, csak kicsi húzásokat éreztem és mintha nyomták volna a szeméremdombom. A végén megnéztem mit vettek ki bellőlem és irány vissza a kórterem. Még éjfélig feküdnöm kell aztán lezuhanyzom és a kathéter ellenére is bugyit veszek. Túl vagyok rajta. A légzésem végig nyugodt volt, nem fájt jobban, mint egy menses, félre sem beszéltem, de azér nem jövök jövőre. Mára legyen is elég enyi, megvolt a látogatás, rentgeteg telefon, vizit, Shrek-el elcsendesülök.