Balatoni 8-as 2. nap

Reggel kipihentem ébredtem. Szerencsére sem a fülem, sem az arcom, homlokom nem fájt, amíg a többiek szunyáltak folytathattam a koordináták bepötyögését. A bolt úgy is csak 7-kor nyitott, addig  legalább csendben kihasználtam az időt. A 9-es indulásig sikerült mindenkinek felébredni, felöltözni, sőt meg is reggelizni, de időnkből még rétes vásárlásra is futotta, hogy felkészülten vágjunk neki a mai napnak. Míg kiértünk Badacsonyból volt pár dombocska, de a mai napra nem ez volt várhatóan a jellemző. A csapat választhatott, a bevállalósabbak felmehetek a Szigligeti várba, a lustábbak maradhattak lenn a réten. Én  még korábban meglátogattam Badacsonytomajon 2 ládát. Ők a hu-n multiként vannak fenn, de jelenleg nem kereshetőek, a com-on viszont 3, vagy 4 különálló ládaként, nekem csak 2-re futotta közülük, de nagyon jól esett, hogy végre lelek is valamit. Először a templomot jártam körbe, és bár a környékét takarították, azt hiszem sikerült észrevétlenül megkeresnem és visszarejtenem a fiolát.

1 sarokkal arább a megkínzott állatoknak állítottak emléket. A leírást csak akkor olvastam el, amikor odaértem, meg is lepődtem mi a rejtés apropója, de egyet értek a rejtővel.

Szerintem ez egy olyan "mozgalom", aminek hirdetnie kell a környezetvédelmet, tennie kell a vadon élő állatokért, a védett növényekért, és össze kell hozza azokat az embereket, akik szeretik a természetet, és együtt próbálnak élni a többi földlakóval. (Ezzel ellentétben Magyarországon nem ilyesmit tapasztalok, ami általánosságban, az a Geokessing-ben is érezhető. Gondatlanok, felelőtlenek vagyunk, szemetelünk, önzünk.) Láda pedig nem csak olyan helyre való, ami történelmileg, vagy földrajzilag különleges, az emberi értékekre sem árt felhívni a figyelmet.
A csapatot még a Szigligeti vár alatti pihenőn utolértem.

Indulás után le is maradtam tőlük. Nem jól rögzítettem a gumipókot és feltekeredett a hátsó tengelyre, szerencsésnek véltem magam, hogy csak 1 küllő mínusszal megúsztam. Bár idénre nem nyomtattam szintrajzot, de emlékezetem szerint emelkedő nagy már nem lesz, Imre majd estére megnézi, addig biztosan kibírjuk mindketten így. Keszthelyen tartottuk a második pihenőt, de előbb  a Maraton miatt tekeregtünk kicsit a városban. Több kereszteződésben találkoztunk a futókkal, akik már  fele távon túl voltak. Volt akin látszott jól bírja, de volt akit saját maga veszélyeztetése miatt kiállíttattam volna, és bár Én biztos nem fogok ilyesmibe kezdeni elismerésem az övék. Beszélgettünk olyanokról, akiket ismerünk és bevállalnak ilyesmit, de ezzel sem került közelebb hozzám a futás. Annál inkább a mai ebéd. Hívtam Lucky-t, de nem vette fel, így a nosztalgikus velős pirítósom "egyedül" kellett elfogyasszam. A bazárok között nézelődve Adrinak még megvettük az emlékkarkötőt, de a fagyival már sietni kellett, hogy a csapattal tudjunk tartani a Balatonmáriafürdőig tartó trappban. Én még a csücsökben készítettem egy fotót,

kitértem a Csicsergő félszigetre, de rövidnadrág-csalános párosításban ez a láda sem lett meg. Máriafürdőre már együtt érkeztünk meg, a strandon múlattuk kicsit az időt, volt aki csak napozott, de voltak, akik a vízbe is bemerészkedtek. Én a pancsolással megvártam a Balatonfenyvesi tábor strandját.

Azonban mielőtt megérkeztünk kicsit betértem a sínek közé. Érdekes volt. Én még utaztam ilyen vonaton. Emlékszem, ettük a párizsis szendvicset, ittuk a teát, és énekeltük a Mint a mókust, meg a többi úttörő éneket. Ma pedig itt várja az elmúlást, ami már nincs messze.

Mielőtt megvacsoráztunk volna ki is mentünk a partra, és bár 5-6 m.-ig a partmenti víz vöröses volt belemerészkedtünk. Nos, hideg is volt, nem csak vörös. De, jólesett, ahogyan a vacsora is. Ma paprikáskrumplit kaptunk, és voltam olyan jól, hogy nem felejtkeztem el az otthonról hozott islerről sem. Kicsit megpirult némelyik, de kivoltunk éhezve már az édességre is. Este Wifi jelet keresve feltérképeztük a tábort és a partot, de csak a vihar előszelével találkoztunk. Szép volt, és pihentető álmot hozott.