Mikulás napi gyermekprogram részeként a plázában fellépni szerintem nagyobb kihívás volt, mint a Jászkiséri falu nap (pedig attól is kár volt félni). A legelőször tanult tánccal szerepelt a csoportom, de mivel mostanában alig járok órákra nekem több helyen sántítottak a lépések. Talán 5 perc volt ismétlésre, de annak ellenére, hogy első sorba kerültem, és puskázni sem tudtam, csak a végét rontottam el, viszont végre mosolyogtam. Legalábbis úgy éreztem sikerült nem paráznom, és majd lesz valahogyan, csak engedd el magad alapon laza voltam, sőt még a pirinyó színpad sem volt akadály. Pedig, mi csak 5-en voltunk, de Adri maratoni órán betanult egy új táncot is, amiből én már kimaradtam, ők fenn 8-an, és még lenn is +4-en voltak. Volt tumultus, de ügyesek és pirinyó lépésekkel megoldották hogy senki ne essen le az emelvényről.
Nem minden úgy alakul, ahogyan szeretném, ezért a hastánc tanulást kicsit szüneteltetem. Azokra a fellépésekre, amin olyan koreográfiával lépnek fel, amit én is megtanultam nem csak elmegyek, de igyekszem fel is lépni, a zöld ruhám is megvarrom, és a Madonna számot nem fogom kihagyni, felejteni sem akarok, ezért Adrival idehaza gyakorlok, de órákra legalább 1 évig csak ő fog járni. Sajnálom, és máris hiányzik, mind testileg, mind lelkileg, de hiába pár feladat delegálása továbbra sem bírok mindennel, amiket bevállaltam, ennél kevesebb alvással pedig már nem forog a kerék. Szeretem ezt az igazán nőies a mozgásformát, de az igazi élvezethez nem félgőzzel kell tanulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése