Még haza sem értem Kékesről, már mehettem is pacagolni, vagyis Adrit pacagoltatni. Meg Feri papa örömére az utca gyerekeit.
Már alig vártam, hogy ágyba kerüljek, és legyen másnap dél, amikor indulhattunk vissza Szolnokra, hogy még egy megbeszélést megejtsek Imrével, feltöltsem GPS-re a következő túra adatait, süssek valami elállót a szombati esküvőre, és bepakoljak, meg egy kis rendrakás sem árt az indulás előtt, nem is beszélve a cicomázkodásról, ajándékcsomagolásról.
Szerencsére a 2 órai indulást eltolták 5-re, így mindennel elkészültem, a kocsiban már csak korgó gyomrommal kellett békét kössek, míg Abonyban meg nem álltunk vásárolni.
Fenne ebbe a visszadátumozásba, most nem emlékszem mikor értünk be a kempingbe, de azt tudom, már sötét volt, tehát 9 után, így sokat nem láttunk belőle, csak azt körbe vagyunk véve vízzel, amiből következik lesz itt szúnyog is bőven. A szervizpont mellett felállítottuk a sátrat, és elmentünk zuhanyozni, hogy szoktassuk magunkat a még emberien hideg vízhez. Az elalvás nehezen ment. Adrinak ugyan otthol szobában már többször felállították anyuék a sátrat, de szabadban még sosem sátorozott, mindentől félt, hosszasan nyugtatgattam mire sikerült elaludnia, és persze reggel ennek megfelelően nehezen is ébredt, de megkönnyebbülésünkre azét jó kedvvel. Mire kikászálódott a sátorból én már újra lezuhanyoztam, elkészítettem a reggelit, és felmértem a terepet. Igazán szép helyen voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése