Régiségvásár Egerben az alkalomhoz illően Pectej-jel (csak erős idegzetűeknek)

Kompolton ha nem Trisztán költ fel, akkor Modzso és Dior ébreszt. Hógolyó a lábamon alszik, és ha már Ők is megérkeztek nekik is oda kell jutni, de nem ám ott nyugton lenni, nyalakodni is kell, alvásról már szó sem lehet. Amikor végre a kelés mellett döntünk, öltözködnénk akár kergetőzhetünk is, mert a legjobb játék a zokni. A koszos leginkább, de reggel a tiszta is megteszi, ha meg lopni kell még inkább. Hógolyó egyedül csak rázza a megszerzett zsákmányt, de párosan kötélhúzás a sláger és persze a box. Így esik, hogy nálunk a lábtyűk mérete nem feltétlen egyforma.  

Néha jól jön ez az ébresztés, így legalább elkészülök, mire apu indulna, és nem rám kell várni, mint általában. Minden hónap 3. vasárnapján Egerben régiségvásár van, ma oda készültünk. Pár olcsóságot ugyan mindig veszek, de Én inkább nézelődöm, és ámulok miért nem kérnek egyesek pénzt. Apu az akinek mindig kell valami a gazdasághoz, vagy ha nem hát majd jó lesz az valamire alapon menjünk, nézzünk szét. Engem meg nem kell ám sokáig kérlelni.
Ha már itt voltam megkerestem az Eger ostroma névre keresztelt rejtést, had közelítsek a bűvös 100-hoz. Mivel az árusok ma is egészen a Bormúzeum (lehet már nem is az) bejáratáig pakoltak csak 100 m.-re kellett eltávolodjak aputól. A fiola hamar meglett, csak a kupakot visszatenni alig tudtam, de tetszett, különösen az alanti termek szellőzőnyílásai. Éveken át naponta itt jártam mellettük, de arra nem gondoltam, hogy ez a faldarab még a török idők előttről való.

Visszatérve folytattuk a nézelődést, vásárlást, bár azt hiszem ekkora már a köveket és anyu fülbevalóját is megvettem, de az biztos még nézelődtünk kicsit mielőtt végleg az ebéd vált volna fontosabbá.
A cím alapján nem kell megijedni, a pectej reggelire való. De, mivel akkor még nem volt készen Én ebéd után, desszertnek fogyasztottam.
Igazából ez egy olyan étel, amihez az alapanyag beszerzése jóval nehezebb, mint maga az elkészítése. Nem is a recepten van a lényeg, inkább azt szeretném, hogy aki még nem kóstolta az is megtegye. Ahogyan a pacalnál, vagy töke pörköltnél, ennél sem kell arra gondolni miből készült, csak az íze miatt kanalazni, és élvezni.

A pectej, vagy más nevén fröcstej, freccstej a megellett tehén első teje. Igazából azonban az első tej nem valami gusztusos, emberi fogyasztásra Én azt mondom alkalmatlan, meg kell várni míg a tej letisztul, már nem véres. Ez a 3. napon következik be, és az 5. napig várható kicsapódás. A tejet eladni csak eztán szokás, ezért is nehéz a hozzájutás, de gondolom, fél liternyi kóstolót más gazda is ad, már csak a hagyomány kedvéért is. (Néphit szerint minél többen isznak/esznek belőle annál gazdagabb lesz a tejhozam.)
Nekünk már nincsenek teheneink, de amíg voltak, apukám az első tiszta tejet nem hozta be, csak a már biztosan jó másodikat. Ezt anyu, mint ahogyan aludttejből a túró készül felhevítette, amikor a fehérje kicsapódik már fogyaszthatjuk is. Én megcukrozom, de plusz cukor nélkül is édeskés. Íze a madártejhez hasonlít, állaga a savós túróhoz, de a rögök sokkal puhábbak, selymesebbek, és az író egyáltalán nem savanykás. Egyszóval finom, és telis-teli van fehérjével, vitaminokkal, ásványi anyaggal (sokkal többel, mint a későbbi tej, a bolti meg még csak egy lapon sem említhető vele).

Kóstoljátok meg bátran.