Mindent bele

Nem mondom, hogy mindent, de gyakran vásárolok turkálóban. A legtöbb dolgot az ára/érték arány miatt, de pl. nadrágot azért, mert a boltban kaphatóak szabása nekem nem jó. Vagy az ülepe alacsony, vagy a combja szűk, de ha még valami stimmel is a sok ellenőrzi pontból (nagyon titka) az összkép akkor is förtelmes. Nem értem miért nem lehet az Angol szabásmintát követni? Abból ha bő 16-ost, vagy normál 18-ast veszek, próba nélkül tudom olyan mintha rám öntötték volna. És még az alapanyagról, meg a varrás minőségéről nem is beszéltem. Egyáltalán nem mindegy mekkora varrásráhagyással dolgoznak a varrónők. A boltban vásárolt pólók, ingek 1-2 mosás után a varráson feslenek, megspórolnak 2 mm.-t (és egy teljes varrás sort, ha csak interlock-kal szegnek), de nem vagyok benne biztos, hogy ez egy vég anyagnál kitesz-e plusz 1 végterméket? Nem úgy, mint a hosszból kispórolt 5-10, nem ritkán 15 cm.! Na, azzal már mehetnek valamire, úgy mint a keresztbeszabással. Végül sokkal jobban járok azzal, amit más pár felvétel után levetett, mintha veszek újat, de 3-nál több mosást nem bír ki.
Szóval ott tartottam, hogy turkáló (ahol egyébként lehet kapni eredeti árcímkés, még nem hordott, új darabokat is).
Fél éve készülök Pestre, egy olyanba, ahol kifejezetten van sport részleg. Azt mondták pénteken van árucsere, így csak ez a nap jó, ezért a hosszú idő, de most végre eljött.

N 47°31.253 E 19°06.510 Háda. (Nagy Lajos kir. útja 150valamennyi)
Minden 2999/kg. (Mondjuk, ez sem éppen olcsó.)

A sport "részleg" 3 vállfatartó állványból és 2 konténerből áll. Bár találtam pár felsőt, de csalódott voltam. Ebből többet vártam. Egyébként kisebb-nagyobb szobákon át volt ott  minden más, amit hordani lehet, csak amit szerettem volna az nem, egy szál sem. Biciklis nadrágot a Vaterán fogok ezen túl is vásárolni.
A délelőtt eltelt vállfa tologatással. De, hogy ne csak a karom dolgozzon még elsétáltam a Nagy Lajos Kir. úton lévő 3 közeli ládához.
Legközelebb a Geodéziai emlékpark volt. A templom mögé hamar elértem, de még az előzőleg megnézett képek alapján sem vettem észre, hogy már ott vagyok. Igen a GPS tudatta velem, de a koszban álló pár valamiről nem tudtam volna magamtól megmondani, hogy ez egy emlékpark.

Míg én elindultam a közeli Meki felé Peti átállt mellé a parkolóba. Az Angol emeletes busz hamar meglett, a rejtvénnyel is boldogultam, de a koordinátán nem várt doboz.

Már  csak egy kis Szocreál emlék volt hátra.

Nem mintha nem lett volna otthol mit csinálni, de hogy ne érjünk olyan hamar haza betértünk Pécelre is. Olyan finom kacsazsíros kenyeret is rég ettem, mint most. Jól esett a beszélgetés is, de az a kacsa zsír! Mindent vitt.
Idehaza folytathattam a kulináris élvezkedést. Szombaton köszönti Adrit a család, de hétvégén lassabban fő az étel, inkább amit lehet elkészítek előre. A húst bepácoltam, a levest megfőztem, a belevaló tésztát kifőztem, a krumplit megpucoltam, mivel a francia salátának is össze kell érnie az is elkészült (a tortát most nagynénje sütötte, sütit pedig a mamák hoztak). Reggelre csak takarítás, terítés, a hús sütése, meg a dinsztelt káposzta maradt. No és a vendégvárás, köszöntés.