Illéskrisz konyhája azt írta 1 bögre víz, 2 csapott ek. keményítő, 1 csapott kk. liszt kell a jó keményítéshez. Az elegyet melegíteni kell, míg fel nem oldódnak a porok, de nem kell felfőzni. Annyiban tértem el a javaslattól, hogy minden kanál nálam púpos volt, és a keményítőből 3-al is tettem bele. Biztos, ami tuti. Az első főzet hamar felforrt, a kemény gubicsot kidobtam és kezdtem elölről, óvatosabban, ez már remélem sikerülni fog. A kapott tejfehér lötyibe áztattam be a fonalakat, a feltekerés folyamán pedig mindent jól összepöttyöztem vele, de egye fene, csak sikerüljön, mert holnap az ajándékos vödröt ki kell tenni, ezeknek pedig benne kell lenniük.
Hogy ne legyen ma is kosznap a változatosság kedvéért, és mivel Adri úgy sincs itthol az Ő szobájába akasztottam ki száradni a gömböket. Gondoltam mormolok felettük, füstölök, imádkozom, még a szemmel verést is bevállalom, csak keményedjenek, olyanra amilyenek a blog képein vannak.
Nem jött össze. Hajnal 2-kor sűrítettem a főzeten és abba belemártogattam a betekert lufikat, majd visszaakasztottam őket a helyükre, kicsit persze feljebb vettem a konvektort, hogy reggelre biztosan megszáradjanak olvadás nélkül.
Fél 6-kor keltem, látszott rajtuk, hogy ha ebből lesz valami, az nem fog jól kinézni, de még munkába menetelig volt fél órám, keményítő is akadt, tettem hát egy utolsó próbát. Új elegyet főztem, 5 púpos ek. keményítő, 1 bögre vízbe, és melegítés míg kicsit le nem kezdett az alja sűrűsödni. A megmosott lufik zsinegelését megigazítottam majd a lébe beleforgattam valamennyit. Száradni visszatettem őket az ajtó és az emeletes ágy közé kikötött fonálra, ami alatt már majdnem összefüggő fehér folyás bizonyította itt valaki nagyon ténykedik. Gyorsan letusoltam, és a művem magára hagytam. Lesz, ami lesz. Volt 8 órájuk, hogy boldoggá tegyenek.
Hát. Boldogságom nem határtalan, de még mindig ez a változat a legkeményebb, mehetnek a dobozba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése