Ilyen alapon lovat fogunk tartani ma-holnap.
De, mit lehet tenni, amikor a pulóver alól egy olyan édes kis szőrpamacs tekint rád a szomorú-huncut szemeivel? Hát persze, átrendezni a lakást, és a mindennapokat; éjjel nem aludni, hajnalban már az utcán sétálni; egész nap felmosóval szaladgálni; a boltban kutyajátékot és eledelt vásárolni; a neten információt gyűjteni, majd elveszni bennük. Minden (nem mondhatom kéretlen ) tanácsló mást mond, merőben mást. Tudom, messziről jött ember azt mond, amit akar, és itt egyébként is könnyű mások érzelmével, pénzével, életével játszadozni, hisz úgy sem követhető le egyik állítás sem, és különben is a döntést mi hozzuk, hát viseljük is a felelősséget, és tanuljunk a saját bőrünkön. De, ez nem saját bőr. Kutyabőr. Egy icuri-picuri kicsiny kutyuska bőre, aki egy hete más szemmel nézeti velünk a világot. Nem átall aknákat hagyni maga után, vagy csorgadozó patakokat, éjjel húzgálni alólunk a lepedőt, csak játszunk már kicsit vele, mégsem tudok rá haragudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése