Kis-Balatoni bolyongás 1. nap - Csak úgy jó ha esik.

Mára tervezett célunk a Balatonmagyaródi bivaly rezervátum volt, de 10-ig csak esett, így inkább kocsival mentünk a Diás-sziget felfedezésére. Már ameddig lehetett. Utána maradt az esőben gyaloglás, de eddigre már legalább kicsit alábbhagyott az égi áldás.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Parktól kapott kísérőnk egy rendkívül szimpatikus, rátermett és elhívatott leány volt, élveztük a vezetését, és sok érdekes információval lettünk gazdagabbak, de hamar eltelt a rászánt másfél óra.

A szállásunkra visszaérve megoszlott a társaság, sokan nem akartak elázni, és erre volt esély ha elindulnak, de a fele csapat mégis útra kélt az eredeti terv szerinti útra. Mit mondjak, épp elhagytuk Sármelléket és leszakadt az ég. Bekanyarodtunk a reptérre, de nem leltünk védett helyet, így a nyafkábbak visszafordultak, és Zalavárra már csak 6 elszánt vándor kanyarodott le.
Sajnos a Récéskúti bazilikához föld út vezetett, igaz nem hosszú, de ekkora eső után nem kockáztattam meg a kitérést, pláne, hogy tudtam a többiek sem fognak sokat pihenni a emlékparkban.

Osi kereste a Zalavári ládát, amire én úgy emlékeztem tavaly még virtuális volt, de  nem lelte, mondjuk nem is nagyon volt rá ideje olyan hamar továbbindultunk a Kis-Balaton melletti gát bicikliútján. Tavaly is nagyon élveztem ezt a szakaszt, idén is tetszett minden kanyarja, egyenese, vízpartra rálátása, bemutató helye,

és most mivel eddigre már verőfényes napsütésben, megszáradva tekertünk még a Kányavári-szigetre is kitértünk.

Sajnos a geo feladatokból nem készültem fel elégé, de remélem elég lesz egy fénykép a találathoz.
A rezervátumhoz érve rájöttem messzebb van mint emlékeztem, de ki nem hagytam volna.

Élveztem, hogy végre van idő járkálni, simogatni, semmit tenni, és a végén még egy geoláda is meglett.
Haza már jócskán kimerülten értem, de kár lett volna kihagyni ezt a 45 km.-t.