Csodák palotája

Adri a jó bizonyítványáért kérte, hogy látogassuk újra meg ezt a helyet. Amikor 3 éve először jártunk itt ugyan nagyon élvezte, de még nem értette, és annyira nem is érdekelte a sok érdekesség. Talált játékokat, amivel rövid ideig elfoglalta magát, de igazából csak oda-vissza szaladgált az asztalok között. Mára az iskolában sok törvényt tanult, a tévében sokról látott ismeretterjesztő filmet, és jobban értette mikor miért kell a feladatot úgy végrehajtani, ahogyan ajánlják, és nem csak úgy valahogy, hogy ő is létrehozza  a sokszor hihetetlen csodát. Jó volt látni, ahogyan szemlélődik, befogad, érteni akar, nem is sietettem egyszer sem, had élvezze a tudást.

Az én pici lányom

aki örvényt hoz létre,

ferde tornyot épít, 

csak 56x érinti össze az elektródákat 3 m-en

és milyen csinos,

kosárba talál,

szöges ágyon fekszik (itt azért biztatni kellett).

négyesben, szék nélkül is képes ülni/feküdni,

célba ér a golyóval kézzel, ...

és lábbal is,

1,36-os reakcióidővel.

És ilyenek vagyunk ketten együtt.

Láttunk villámot, zenéltünk együtt, rajzoltunk ingával, de egyszer minden véget ér, elkezdte unni magát, és csak ténfergett, hát befejeztük a nap ezen részét. Kimentünk a parkba, megettük az uzsinkat és már nem csodáltuk a délelőtt még olyan szépen nyíló tavirózsákat. 

Reggel én felkészülte pár közelben lévő ládával, és  most itt volt az ideje Adrit is beavatni ez irányú tervembe. Meglepetésemre benne volt. Kiálltunk a parkolóból és lekocsikáztunk a Duna partra, ahol 1 km-es körzetben volt 5 láda (plusz a multik), amiket reméltem meglelünk.
A Bem szobor esett legközelebb az autóhoz. A parkban 3 padon is hajléktalanok aludtak, rajtuk és a szeméten kívül csak mi voltunk a közelben (kivéve a téren átvezető úton haladó autókat). A készülékem megint nem akart működni, ugyan az történt, mint a Vay kastélynál, egyszerűen nem mozdult egy helyről a nyilacska, pedig én adtam neki időt is, meg lehetőséget is. A végén inkább hagytam a GPS-t és mentem magamtól keresni a borostyánt. Az meglett, de 10 perc túrás után a láda keresését feladtam. Nem azért vagyok itt, hogy koszosan kelljen tovább menjek.

Tovább a Parlamenttel szembeni pontig, ahol csak 1 fényképet kellett készítsek magamról, háttérben a Parlamenttel. Ezt a ládát is már akkor kinéztem, amikor még készülékem sem volt, csak az interneten rátaláltam az oldalra. Érdekes neve van, megkapott, és nem is tűnt nehéznek. Valahogy elégedett voltam, hogy több év távlatból összejött. 

Visszafelé haladtunkban a kocsihoz Adri már ezt is unta, de én még biztattam kicsit, ellentétes irányban is menjünk ennyit és már mehetünk haza.
A Przemysl nem is volt messze, majdnem mellette álltunk. A gép is belendült, bár most nem is lett volna rá szükség, az első pillanatban tudtam hol lesz a mikró, ami már nekem nanó.

A Margit hídra vezető út túloldalán még két pont volt elérhető, az első Gül babával volt kapcsolatos, de nem teljesen értem a fordítást. A láda sem lett meg. Felmentünk a lépcsőn, ahol a rejteknek kellett lennie, de nem leltük.

Már csak a Molnár János barlang volt hátra, és szerencsére ez egy virtuális rejtés, tehát nem lehet gond, lesz 3 találatom ma. A találat meglett, de sajnos a tavat kerítéssel elzárták a látogatók elől, csak egy kis nyíláson tudtam kukucskálni és bedugni a telefonom, hogy lefényképezzek belőle egy kis részletet. A tó gyönyörű, és nyilván a barlang is az, csak nem élvezhetjük, és körülötte minden megy tönkre.

Sokáig nem is nézelődtünk, majdnem 8 volt, mire hazaértünk lett 10 is. Pláne, hogy 3x is megtettem ugyanazt a kört, mire jó helyen lukadtam ki, és a megfelelő helyen tudtam lekanyarodni. Lehet tovább tartott kijönni Pestről, mint utána haza érni, még úgy is, hogy véletlen sem gondoltam a 130-as tempóra, amit idefelé hébe-hóba elértem.