Egy jól sikerült szombat

23 évet éltem a szomszédjában, legalább havonta 1x elmentem mellette, úgy hogy tudtam mi van ott, több rokonom esküvői képei itt készültek, azokon láttam, de többen mondták is milyen szép, mégsem voltam mostanáig a kerítésen belül. Szégyen, de most is csak azért, hogy megkeresek egy ládát. Vagyis, ezért indultam, de a kapun beérve már a gyönyörködés vette át a főszerepet. Olyan hely ez, ahol egész nap elsétálgattam volna, néha neki dőltem volna  egy-egy fatörzsnek alulról csodálva az ágak között beszűrődő napfényt, vagy csak simogattam volna a leveleiket, kérgüket. Kis terület, és már a gondozása sem tökéletes, több növényen látszik, hogy nem érzi jól magát (a klíma miatt), és egyedül vannak, a csoda köré falat is emeltek, mégis megnyugtató látványuk.
A legtöbb növénynek nem jegyeztem meg a nevét, de ezt láttam az erdőtelki arborétumban:

A bejáratnál Gesztenye Gusztika fogadott, árnyékában a pénztár épületével. 

Sokat megélt fa törzsén fiatal taplóval.

Törpe valami, nagy levelekkel.

Törpe szil, ...

kis levelekkel, ...

és micsoda csókos szájjal.

Még egy törpe valami.

Lombhullató ezüst fenyő.

Varázs erdő.

Egyébként éger, és a láda rejteke, ahol találtam, egy bogarat, és meghatódottságomban úgy döntöttem itt hagyom Tom-ot. A Balatonnál szerettem volna őt útnak indítani, de itt olyan jó, hogy nem tartogatom tovább magamnál.

Tanulmánykép egy Tölgyfáról. Tövében K.P.

Alulról egy másik, ez épp kis makkú, ...

... és a törzse.

De, volt nagy makkú is :))

szintén tiszteletet követelő törzzsel.

Ez a két kép is a készülő ajándékhoz kattant.

Ő ugyancsak törpe, fűz szerű, de annyi, annyi kanyarral valami.

Májva dupla virággal,

kicsit szimplábban, de óriásan,

és vakító kontrasztban.

Tulipánfa. Kora tavasszal virágzik, mikor a szirmok lehullanak hozza leveleit. Az ott az ág végén gondolom a termése, amit én még eddig nem láttam, kemény.

Ez a bordó virág puhának látszott, mint a hibiszkusz kipattanó bimbója, mégis a látszat ellenére szinte kő kemény volt. 

Láttunk mocsári hibiszkuszt is normál méretű virággal,

és óriással is. A kép alsó szélén a csuklóm látható viszonyításképpen. 

Aztán itt egy piros virág, kék tüske nélkül. 

Helyette, fehér bogyó, sárga tüskével. Shreck-nek nem lett volna szerencséje. 

Aztán bogyók sokasága, kezdve a narancs színűvel (az igazi neve: szőrös levelű ...)

folytatva bordóssal,

pirossal, 

lilással, 

sárgással,

még sárgásabbal,

halvány zölddel,

világos zölddel, 

sötét zölddel (vagy fordítva) -amúgy Hópehely a nevük-,

kékkel, 

feketével. És hol van még az ősz?

Ő itt egy ágas-bogas Tiszafa. Én azt hittem csak egyenesen felfelé törekvők vannak. 

De, újabb csoda, van platán törzsű,

és óriás magvú is.

A kedvenceim:

Nagyon hosszú levelű luc fenyő, aminek a toboza is hosszú, de legnagyobb gyönyörűsége, a puha, selymes, egyáltalán nem tüskéje.

Tuja. A levelei úgy omlottak alá, ahogyan a víz egy kőfalról lecsurog,...

végükön a magvak mint jégcsepp csüngtek. 

A leg-leg: Japán fenyő. A teljes, kicsit távolabbi kép nem sikerült. Csak kicsit bánom, mert ez a fa sem érzi itt jól magát, épen csak van pár ága, az is féloldalasan, de a törzse, az fantasztikus. 

Odáig és vissza vagyok a platánokért, annyira simák, egységesek, tömörek, ahogyan a kérgük leválik már emberi. Ugyan itt egyet sem találtam, de ez a fenyő! 

Ezek a színes rétegek! Bebújtam volna alájuk. 

Érdekesség még a Gumifa is. A nyúlós nedvet nem volt könnyű megörökítenem, még ilyen félresikeredetten sem, de remélem kivehetőek a szálak.

A kis szigetre vezető hídon átkelve a földet valami páfrányszerű borította.

Odébb találkoztunk normál méretű, dús levelűekkel is.

Ha a tóban netalán horgászni támadna kedvünk, volt bambusz is. 

Meg a békák között vízililiom.

És a parton fűz levelű körte.

Aztán jöttek a különféle tuják, egyedi termésekkel. 

Peti szerint volt taposóakna is, de tudjuk jól, ez a doboz a locsoló berendezés része. 

Van itt még valami. Én tudom mi, de legyen találós kérdés. 

Mi ez?

Nem ez! Az előző. Őt már elköszönésnek szántam, egy kis mezei jókedv. 

Odahaza várt a hűs víz, finom ebéd, és egy kis hímzés, hogy haladjon az az ajándék is. Este pedig a tegnap elmaradt nyársalás bepótlása.

Néztem voln az eget is, ha nem sütötte volna ki szemem a sok felkapcsolt lámpa. Minden nem sikerülhet.