Most megint jött valami.
Csak egy kis aranyérnek indult, a vége tályog lett. Szerencsére erősködtem, és nem hagytam, hogy a pénteki ambulancián tett látogatás után kivárják a keddi időpontot, amikorra ígéretet kaptak, hogy majd akkor megnézi valaki. Szerintük elmondás alapján nem lehet nagy a baj, ráért volna addig. Szerintem nem. Erősködtem, menjenek vissza még este, és ne hagyják magukat, mert azt bizony műteni kell, ha nem is azonnal, de jóval hamarabb, mert keddig akár bele is halhat. Nehezen de visszamentek, és miután megnézték benn is tartották. Tervbe volt az éjszakai műtét, de legkésőbb a reggeli, ezért nem ehetett, de szombaton mikor én délután hazaértem még mindig nem fogtak neki. Végül mikor vitték volna a műtőbe kifakadt az üreg. Még jó, hogy nem befelé tört. Amikor Öcsi beért a műtőbe csak levitték, de a kórteremből 15 percet volt távol. Ez alatt az idő alatt kellett a gerincérzéstelenítést elvégezni, kivárni a hatóidőt, fertőtleníteni a területet, és kitakarítani, majd kötözni. Az én meglátásom szerint ez mind nem fért bele az időbe, pláne a két liftes úttal együtt. Mikor mi beértünk végre a 2 átalvatlan éjszaka után aludt, de jött az altatóorvos és felköltötte. Távozása után apu elmondta, hogy harmadszorra sikerült a spinál (tovább rövidítve ezzel a 15 perc hasznos idejét).
Ottlétünk 1 órája alatt felfigyeltem további pár érdekességre: A vacsorát osztó nővérke kesztyűben volt, ezzel nem lett volna gond, ha közben nem fogdosta volna össze a váladékgyűjtő zsákokat is; pár perc múlva újabb nővérke jött be kiüríteni az előbb megfogdosott zacsikat, aki nagyon készséges volt és a szemben fekvő bácsinak két ürítés között még egy kést is adott, de sem kesztyű csere, sem kézmosás nem történt most sem; a mellettünk fekvő bácsi gyomorszondája nem vezetett, gyomortartalma természetes úton távozott, jöttek a nővérkék ám takarítani, csak utána nem felejtettek el a többi beteghez is oda lépni, megfogdosni takarót, poharat, ágyasztalt, ugyanabban a kesztyűben. Mindez sebészeti osztályon. Kérem szépen, nem a hosszú, lakkozott körmök ellen kell fellépni, ott ahol a kézmosást sem ismerik!
Vasárnap mi vittünk be ebédet, nagyon figyeltem rá olyankor menjek ki melegítettni, amikor a nővérkék is ebédelnek. Tudom ez nem szerencsés, a pihenő nekik is jár, és legalább enni nyugodtan kellene, de jelen esetben a másik oldalon voltam, és az apukámat néztem. Mikor felkelt ebédelni elmentem betét venni, mert minden kötés nélkül, gatyában feküdt, a váladékozó sebbel. Az ágyát igazítva láttam, hogy legalább ágyneműt már 1x cseréltek, mert a körülményekhez képest váladéktalan volt. Ehhez kellett egy lázasan átizzadt éjszaka, antibiosz persze nuku.
Hétfőn úgy döntöttünk apu nem marad tovább a kórházban, otthol tisztább a levegő, a környezet, egészségesebb az étel, és jobban tudunk figyelni is rá. Eljövetel előtt még kikanalazták a sebet, persze érzéstelenítés nélkül. Most így is tovább tartott mint 15 perc.
Ilyen a színvonalas magyar egészségügyi ellátás.
Nem oké, hogy nincs pénz alap dolgokra, de azon túl teszi magát az ember, hogy omlik a vakolat, vagy a bezárt ablak is szellőzik, meg kopott a padló, ezer éves a szekrény/ágy, lukas az ágynemű, olyan az étel amilyen, de ami relatíve nem kerül pénzbe, azzal miért spórolunk?
Jó szó? Kézmosás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése