Úgy terveztük ezt a napot a Szabad Lovagokkal, kirándulással töltjük. Elsőre kedvenc helyünket a pilisi hegyeket választottuk, de idő hiányában nem gyalogos, hanem autós túra lett belőle a Mátrában. Ami szintén szép hely, csak így sem nem takarékos, sem nem kalóriaégető, és még a túrapont sem jár érte. Mivel akartam találkozni a többiekkel, és még szép helyeken is járni, hát mentem. Végül kaptam is mindenből egy kicsit.
Hatvanban a Tesco parkolóban találkoztunk Joé-kal és indultunk egymást követve tovább Szurdokpüspökibe a Mária kúthoz. Hamar elértünk püspökibe, ahol csak a faluba betérve át kellett rajta vágnunk és a másik oldalon felaraszolni a hegy aljához. Az út vége nem autójukat féltő férfiaknak való, jaj mindjárt leér az alja, jöttünk volna gyalog felkiáltásokat hallva érkeztünk meg a kúthoz. Indulás előtt nem néztem meg a képeket, így itt döbbentem rá hová is érkeztünk. Egy egyszerű forrásra számítottam, nem erre a turulmadarasra, ahová már régen szerettem volna eljönni. Kellemes meglepi volt, rögtön jobb kedvem is lett.
Nagyon megnyugtató ez a hely, a kút előtti pad pedig fantasztikusan rezeg. Azt mondják itt erővonalak találkoznak, amitől az itt kifolyó víz polarizációja eltér a megszokottól és képes a test sejtjeit is átpolarizálni, ezáltal a szabad gyökök kevésbé megkötőképesek, ha jól hozom össze a dolgokat. A víz egyébként finom, a hatást 2 l-től nem érzem, de a pad rezgését még egyszer kiemelném, a kutat óvó turul pedig nagyon ötletes, nyilván van jelentősége is, de ebbe nem mélyedtem bele. A pavilon és a Mária szobor megcsodálása után gyertyát gyújtottunk, míg éget a lángja beszélgettünk kicsit a fa alatt, és végül még felmásztunk a barlangokhoz is, én nem kisebb hátsó szándékkal, mint megkeresni a ládát, ami sajnos eltűnt, csak a doboz tetejét leltem meg, de így sem bánom a sétát. Legfeljebb azt, hogy nem néztem meg a leírást, és nem szóltam róla hová megyek, hátha eszébe jutott volna Geoneo-nak karbantartani, mondjuk éppen pont ma. ;)
Következő megálló Tar. Hirtlen jött ötlet volt a buddhista emlékhely két Mária kút között, de ez is a világ része, akár hiszünk benne, akár nem. Szerintem Isten egyébként is egy, csak nem azonos módon szólítjuk, szeretjük. A hely egyébként kihalt, rajtunk kívül 3 látogatóval, és a boltban az eladóval találkoztunk csak. Igaz a Mária kegyhelyen ennyivel sem, de itt legalább egy vallását gyakorló szerzetesre, vagy tanoncra, esetleg valamilyen harcművészeti órára számítottam, helyette a motoros imamalom csengetett, és a miénken kívül csak egy gyertya árválkodott. Jó lenne ilyet igaziban is látni. Mielőtt elindultunk kifelé én még felszaladtam a ládáért, majd a boltban csatlakoztam a többiekhez, és kövekkel gazdagodva sétáltam vissza az autóhoz, ahol kupaktanács következett, mi is legyen a következő megálló.
A térképen érdekes felírat kapta meg a fantáziám Pokoljáró Tar Lőrinc kastély rom. Ha nincs ott az a pokoli szócska nem is foglalkoztam volna vele, de ennyi szent hely után kell valami a másik oldalról is. Mint említettem nem készültem elég alaposan a túrára, itt is van láda, csak leírás hiányában azt sem tudtam mit, mekkorát, hol keresgéljek, no meg kicsit távolabb is volt a GPS szerint a rejtek, mint maga a rom, így ez a keresés kimaradt, de a kitérő e nélkül is megérte. További hiányosságom az irodalom, és a történelem terén is megmutatkozott, a többieknek csak pár perc kellett, hogy rájőjönek honnan ered a jelző, de nekem még a felvilágosítás után sem rémlik ilyesmi. A rom csak a vár egyik falának darabja, de mellette a templomban van egy gyűjtemény, ahol őrizhetik a tari követ. Nem akarok hülyeséget mondani, de a buddhista boltba látunk egy képeslapot, amin fekete rovott kő volt, Tar felirattal. Sajnos nem vettünk belőle, de erre a kőre gondolok, csak a templomszolga előttünk ment haza ebédelni és nem tudtuk megnézni a kőtárat. A neten nem találok erről infót, és a templom kerítését festő bácsi sem tudott ilyesmiről, csak hogy vannak kövek a templomban, amit szoktak jönni idegenek nézegetni. Szóval, ide még el kell jönni egyszer.
Következő ulticélunk Mátraverebélyen a Szent kút. Nem rég szüleimmel is jártunk itt, de ennek ellenére szerettem volna megint felsétálni a forráshoz, csakhogy kutyával voltam, és ezt tábla tiltotta.
Nem értem, nyilván a templomba nem vittem volna be, és a forrásból sem itattam volna közvetlen. Bár, ugyan miért ne? Miután a csövet elhagyta az a víz már patak. A Balatonba pl. tilos kutyát fürdetni. De, a szar belemehet a csatornákból tonna szám. Jó hogy nem a halakat, meg a kacsákat, hattyúkat tiltjuk ki belőle. De, már erdőbe sem vihetek kutyát? Nem elég, hogy tönkretesszük a természetes élőhelyeket, már a tőlünk jobban odaillő, általunk szabadságuktól megfosztott állatokat sem engedjük oda, vissza ki a természetbe? Csak mert véletlen, aki csak piros-betűs ünnepeken jár gyalog kutyakakiba lép? De, bezzeg az ember odapiszkít ahová akar, ha úgy hozza szüksége akár az út mellé! Hiába van illemhely a közelbe, majd pont oda, és még fizessen is érte? Bocsánat, nem a kutyáért odáig , meg vissza lévő gazdi szól belőlem de következő lépésben körbekerítjük az erdőt mondjuk négyzetkilométerenként és csak a madarak, meg a bogarak fognak helyet változtatni? Mi lesz az ökoszisztémával, a megújulással, a tápláléklánccal? Mitől félünk, miközben elfelejtjük, hogy csak kölcsönebe kaptuk a Földet? Nem így kellene vigyázni rá!
Szóval, a hídon nem engedtek át, karhatalmilag. Én megkerültem a templomot és hátul a barlangokhoz felvezető ösvénynél vártam meg a többieket, akik nem mentek fel a forráshoz, sajnálatomra, mivel senki nem volt aki elmondja nekik milyen szépet hagynak ki. De, a barlangokhoz legalább együtt felmentünk. Kevesen tudják, de az utolsó barlang (a WC) ajtaja előtt a földnek van egy hasonló csakra pontja, mint a Ferenczi sziklánál, érdemes ott kicsit megállni. A kilátás egyébként is csodás, csak dőlj a korlátra és nézelődj, miközben töltődsz.
Elhagyva Verebélyt már nagyon éhesek voltunk, de mielőtt Recskre indultunk volna a kereszteződésben még kértem 5 percet, és felmásztam a kotrógépben elhelyezett ládáér. Az én 150 cm.-mel egyedül nem is volt olyan egyszerű, majdnem beletört a körmöm.
Már 4 óra volt mire Recskre, a Liget vendéglőbe értünk. Anyu várt bennünket vacsorával, de a többiek nem bírták addig. Úgy gondoltuk csak egy kis leves, aztán a Siroki vár és megyünk a vacsira. Ezzel szemben csak én kértem levest, a többiek szépen degeszre falták magukat, moccanni is alig tudtak, anyukám meg készülhetett. Na jó, tényleg éhesek voltunk, és már az étlap láttán sem volt könnyű nekem sem visszafogni magam, hát még amikor megláttam a finomságokat, de akkor is.
Teli hassal, már naplementekor érkeztünk a Siroki várhoz. Még a felújítási munkálatok tartanak, de jól látszik mi fog itt kisülni. Egyébként ez is egy olyan hely, ami mellett 100x elmentünk, és én mindig sóvárogva néztem fel rá, de soha nem kerültem hozzá közelebb az alanti országútnál. Amikor tervbe vettem a kéket megörültem, hogy végre ide is feljutok, de ezt most kicsit előbbre hoztuk. Felérve kicsit élveztük a naplementét, majd szürkületben bebarangoltuk a várfalat, a pincéket, és még használható fénynél eszembe jutott az eartcache is. Kifelé menet pedig megkerestem a ládát, amiben még bogarat is találtam. Mivel erősen sötétedett az Apáca és Barát sziklákhoz már nem sétáltunk el, de 6.-án a várjátékokra eljövünk, és akkor nem hagyjuk ki őket sem.
A végén egy kávéra szüleimhez is betértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése