A történet igazán rám vall, de megosztom, nevessetek ti is:
- Megtaláltam a tavalyi vödörtetőt, átírtam a nevet, erre a vödör nem passzol.
További keresés, vagy vödör, vagy tető kell másik. Tetőt találtam előbb, tehát meg kellett írnom újra.
- Péntek este 6 volt mire azt hittem minden oké, már csak a helyére kell tegyem. Odakinn sötét, de sebaj, van fejlámpa. Aha, újabb fél óra mire azt is megtaláltam, aztán még 10 perc míg a pót aksi is meglett. Szerencsére mindkettő teli delejjel, és a töltéssel már nem kell vesztegelni.
- Kocsikázás a célhoz, kiszállás, és a megfelelő lelkiállapot előidézése. Fúj a szél, de csodás az ég, és mennyi csillag, de én úgy sem félek, és különben is van lámpám.
De, hol a csomag? OTTHOL MARADT. (GPS-t meg eleve nem vittem.)
- Olyan Isten nincs, hogy én ma még egyszer nekivágjak a telepítésnek, tehát marad a reggel. Nem aludtam el, a nap első sugarai már az erdősáv szélén értek, Hógolyóval felturbózva. Ja, ennyi szerencsétlenkedés után már gondoltam rá, mi van ha a farönk megsemmisült, és vittem a GPS-t.
- Szerencsére a rönk megvolt, és a csomag is passzolt bele. Gyors takarás, de mire végeztem Hógolyón több avar volt, mint a rejtekemen. Rettentő élvezte a természetes akadálypályát, de nem elég hogy az ugatással minden vadat elijesztett, még szedegethettem is róla lefelé a leveleket. Nincs elég dolgom?
- Hazaérkezve a polcon látom az eredeti tetőt belsejében a logfüzettel. Basszus, Imre keresheti. De, tán csak nem lesz olyan fürge, és majd ha megyünk Trisztánnal beleteszem.
Kell ennél több baki?
Talán annyi még, hogy az 1 éve kitakarított terep újra jócskán szemetes. Főleg műanyag palackok tarkítják az őszi avart, és én nem tudom mi lenne, ha nem így lenne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése