Első cél egy fiús pont, a repülőgép múzeum volt. Trisztán egy rövidke alvás után már kellőképp be volt zsongva, erre mit találtunk? Zárt kapukat.
Nem olvastam el a ládaleírást, és a fene gondolta, hogy egy szabadtéri múzeum, pláne a laktanya területén, télire bezár. A kapuból bekukucskáltunk, és szomorúan egyeztünk meg tavasszal fogunk mi itt jót szaladgálni, nézelődni és nem utolsó sorban ládát lefülelni, azonban most irány a ciprusok alatti Mikulás csomag.
Ki tudta volna nálam jobban hol van ez a rejtés, de Trisztánnak nem árulhattam el magam. Nyakába akasztottam a csix-et, és indíts: mutasd hol lehet a meglepetés! Tekeregtünk párat jobbra-balra, mire rájött merre van az előre, de ügyes volt, és szinte teljesen egyedül meglelte a környéket. Már csak körül kellett nézni. Nagyon aranyos volt, amikor meglátta a rejteket, rajta az álcával, és felkiáltott: "Anett megvan, ott kell lennie, mert a faágak nem potyognak le keresztbe. Itt a Mikulás járt!" és bőszen kezdte túrni a befedésre szolgáló avart. A tetőnek úgy nekiesett, hogy azt hittem menten megsemmisül minden, de azt az örömöt amikor felnyitotta és meglátta benne a sok plüsst meg finomságot látni kellett volna.
Megértette, hogy nem minden az övé, de jócskán megtömte a zsebét, és kiválasztott egy zsiráfot is, de cserébe a logfüzetbe rajzolt a Mikulásnak.
Visszarejtés után a Lakat-falat vettük célba. A parkolóból itt is Trisztán vezetett, de sajnos a megtalálás nem teljes. A lakatot kiberhelték, és üresen fityeg.
Innen a Tiszavirág Híd csak pár lépés, de előbb a gáton kanyarodtunk balra, hogy a multi láda valós pontját megleljük. Kb. 1 km. séta volt mire leértünk a kanyar közepére és nekiállhattunk keresgélni, de szerencsére a nyavalygás ellenére volt annyi kitartás, hogy elérjünk a megfelelő helyig,
ahonnan aztán fordulhattunk vissza, hogy a híd üveg burkolatát is megszámoljuk a teljes találathoz,
és folytathassuk az utat egészen a Csepp parkig. Amiből sokat nem láttunk a téliesítés miatt, és a rózsák is metszve kopaszlottak, valamint a láda sem volt a megadott helyen. Keresgéltünk legalább fél órán át, benéztünk/nyúltunk minden mögé, de nem jártunk sikerrel, a láda nem lett meg, csak a tábláról raktunk össze valami értelmetlen betűhalmazt.
Nem bíztam benne, hogy pont lesz ez is, de végül jelszavunkat a rendszer elfogadta, így idehaza is megvolt az öröm. Nem kellett sok a boldogsághoz, pláne hogy már Adri idehaza várt bennünket, és kezdődhetett a kockulás.
Már akinek. Én előbb a körmeimnek estem neki. Legyen valami piros, de nem túl komplikált. Egyszerű, elegáns, de Mikulásos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése