5.10-kor riadtan ébredtem, hogy ez akkor most megint kimaradt. Itt vagyok északon, még Tihany előtt, közel a keleti ficakhoz, 10 lépésre a víztől, és elaludtam. Pont ma.
5.36-kor kellene kelnie a napnak, nem néztem el az időt, és már felkelt. Világos van.
40 évesen hogy lehet azt gondolni, hogy előbb felkel a nap, aztán lesz világos, sitty-sutty, csak úgy egyik pillanatról a másikra? - Istenem, hogy én milyen szőke vagyok.
Arra nem emlékszem mit tanítottak napkeltéről, és -nyugtáról az iskolában, de láttam már mindkettőből párat. Még hirtelen ébredve sem kellene ennyire butának lennem. Mi lesz 20 év múlva, ha már most sem használom az eszem?
Gyorsan azért összekaptam magam, pizsire felvettem még egy réteg ruhát és irány a kemping kikötője. A víz irreálisan kék volt, mint a romantikus plakátokon, de még nem látott módon tiszta is. A móló végén aztán megnyugodtam, a nap még nem látszik, vagy csak takarja a nádas, de hátha mégsem. Pár pillanat és kiderül.
:)
Időben érkeztem. Láttam az egészet. Ahogy előbb csak egy vékony világos csík jelenik meg a partvonalon, nem látni fölötte dombok vannak-e, vagy rögtön a felhők, de a vízfelszínre minden tükröződik. Kék - lila - sárga - újabb kék, lent a vízé, fent az égbolté.
Aztán a vonal vastagszik, és megjelenik egy fényes vonal, pukli, majd félgömb, a kék alja besötétül, az égtől elválnak a dombok. Egyre magasabbra kúszik a lila, és egyre jobban látszanak a közeli levelek.
Pár perc múlva már a napkorong élesen nem határolható körbe, izzik, ciklámen aurája szétfeszíti a kéket, tükörképe felém folyik.
Szép nap lesz ez a mai is.
A part felé indulva engedtem a kisgyermeknek, belopóztam a Tihanyra irányított fegyverek, és a kocsiban nagykapásrólálmodópecás közé.
Egyrészt kíváncsi voltam, a horgász honnan fogja megtudni, ha kapás van, másrészt milyen messzire dobta be a horgot? Egyik kérdésemre sem leletem meg a választ, de 3. lépésemnél bekapcsolt a riasztó, szívverésem pedig megállt. Lefülelve nem éreztem magam, de azt hittem valami fénynyalábot szakítottam meg, ami beindította a jelzőrendszert, és sajnáltam a kíváncsiságom miatt hiába felköltött nagy hohoho-t.
Aztán mégsem. Butácska lányokat nem vesz figyelembe a rendszer, a damilra akasztott mozgásérzékelő másra figyelmeztetett. Kapás van!
De, hol a hal?
Fiatal, jóképű, szeme résein alig kilátó, álmos srác bal szélső botot leemeli, mólóra kimegy vele, csónakba szál, és meg sem áll a Balaton közepéig.
Tudom, hogy kifogott valamit, de rendkívül diszkrét, és a parton csak egy pillanatra látom meg a zsákmányt, ami egy alkaromnálnagyobbszerintemponty. Húha.
Bezzeg idekinn még a kicsik is alig látszanak a napkeltével beopálosodó vízben, hogy ha nem is bot, de legalább lencsevégre kapjam őket.
Átmelegedni az ágyba visszakívánkozva még két bimbózócsendélet,
és az árbócokkal alátámasztott pirkadat került a memóriába.
Visszatérve a szállásra, még csak 6 óra lévén paplannal beburkolózva gyorsan a koordinátákkal kezdtem, hogy a többiek ébredése után csak zuhanyozni, reggelizni, összepakolni keljen, és hogy a mai tekergés alatt legyen pár láda a tarsolyomban.
A 9 órás indulás nem volt korai, és észrevehetően mindenki jól érezte magát, gyorsan is haladtunk, hogy a Tihanyi-félszigetre nyugatról betérjünk. A levendulák ugyan még nem nyílnak, de a Levendulás teaházban szerettünk volna egy kis ébresztő teázást megejteni.
A kitérő nem volt nagy, és a kilátás sem túl sokatmondó, azonban így is megérte (Nem az elszakadt lánc miatt, csak úgy.), de továbbra sem értem a magyar mentalistást. A 4 napos ünnep felénél járunk, és a vendéglátósok még csak készülődnek, miközben rendezvények sokasága csalogatja ide a népet. A teaház is majd csak holnap (szombaton) nyit. Ugyan ott vannak, főznek, de a szállóvendégeken kívül mást nem fogadnak.
Olyan nagy munka megfőzni 8 l. teát, és keresni fél óra alatt egy tízest?
Miközben panaszkodnak, hogy nincs forgalom!
Bosszankodni azonban nem érdemes, és legalább nem égetem meg a nyelvem.
Aszófő és Örvényes között, pont a bicikliút mellett, áll egy faló, belé nem Görög harcosok, hanem geoláda, meg a tetejére kis időre Gördögök kerültek. (Csak annyi a bibi, hogy com-os lévén nem jegyeztem fel a jelszót, pedig a Magyar vándor sorozat részeként ebben volt.)
Én vezettem a lemorzsolódó kis csapatot, de ezért meg kellett állni. 3 m.-re az úttól nem hagyhattam ki egy találatot, és a gyerekeknek pillecukrot ígérve gyorsan meg is lett a fiola.
A dry in találat után az Örvényesi vízimalomnál tartottunk megint egy rövid pihenőt, tízórai, gyümölcsözés,
de igyekeztünk beérni a többieket Zánkán, a katonai szabadtéri múzeumnál.
Beértük, megálltunk, és míg én kerestem, továbbálltak. Sebaj, akkor már betértem a faluba is egy Békakirályhoz.
Úgy értesültem a többiek megnézik Zánkán a strandot, hogy felkészüljenek a nyári táborra, de Szepezden a dombtetőn majd gondoltam bevárom őket.
Aha, persze, az egész csoportból csak én voltam olyan lelkiismeretes, hogy a Viriusz úton felmásszak (elváltottam). Többiek a 71-en haladva már rég Révfülöpön a mólónál sziesztáztak. Kaja, pia, hinta, panoráma
A túlparton esett, de én északon jót katicáztam.
Az eső elől még a többiek előtt tovább indultunk a három kedvenc szakaszom soron következőjén.
Badacsonyörsig, jó 10 km.-es trapp volt, de elázni nem akarva beértünk ma is 6 óra alatt (50 km.)
Ma a vacsoránál vendégek voltunk, sült gíroszos csirkemell csíkok, és csilis-bab. Jó kilátás az éjszakára nézve, és még megspékeltük aszalt eperrel ágyazott rozéval is, hogy teljes legyen a hatás.
Istenem, hogy lehet, hogy nem fogyott még el a pálinka?
Innentől már nem lehetett panasz a vonalvezetésemre.
Adrinak:
A barátnőknek:
Kisbarátnak:
És Zolinak, aki addig addig cukkolt, hogy nem bírok neki ciciket festeni a körmére, míg ugyan már nem akarta, de megkapta.
Lefekvés előtt még Fonyódra is átlestünk.
És akad a kártyán pár nekem érdekes, amiért napközben meg kellett álljak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése