Így is lett. Sok jó ember kis helyen is elfért.
Leghamarabb én ébredtem. Forgolódtam, emlékezgettem, tervezgettem, de 5 körül nem bírtam tovább a semmittevést, kimentem a teraszra, hátha innen is lesz napfelkelte.
Már az ajtóból láttam, nem lesz. Örüljek, ha eső sem, de azért, ha már kinyitottam az ajtót kimentem.
A madarak biztosan nem hallgattak időjárás jelentést (Én sem, bár Ildikó minden este és reggel tett róla, ne maradjak infó nélkül, de nekem úgy is mindegy volt. Amilyen idő lesz, olyanban megyek, és jó lesz.), hajnalok hajnalán a petyergő esőben olyan fütty koncertben volt részem, hogy ihaj. Kopogott, csicsergett, nyittogott, kukorékolt, búgott, cserregett a környék összes énekes madara, miközben felváltva szálltak diófáról, háztetőre, fenyőcsúcsra, kéményre, villanypóznára, és bármi magaslatra. Még az én megjelenésem sem okozott nekik meglepetést, de mikor elővettem a fényképezőt rögtön elhallgattak. Mivel távol voltak nem erőltetem a képkészítést, inkább csak hallgatóztam kicsit, de korán volt még a felkeléshez a koordináták betáplálásához ma is visszabújtam a paplanom alá. Nemsokára a többiek is ébredeztek, ki csak a kislábaúját merte kidugni, ki rögtön felpattant, de összességében a sokadalomban is jót aludtunk. Az esti jeges zuhany után kevesen vállalkoztak egy reggeli ismétlésre, de nekem most is csak hűvös víz jutott. Legalább felgyorsított, és nem okozott gondot a fél órával korábbi indulás.
Alig hagytuk el Badacsonyörsöt Adri defektet kapott (Hátul, nehogy már próbálkozhassak.), mivel mi mentünk a sor végén, a képzett defekt specialisták pedig elől megvártuk a kísérőautót, mindkettőnk gépét felpakoltuk, és a Badacsonyi kikötőbe szállíttattuk magunkat. A kikötő még aludt, a fuvar hosszabbra sikerült, Szigligeten a vár alatti fagyizónál lévén a következő pihenő, 10 km.-t megspórolva, mi is odáig lazsáltunk.
Fagyi, süti, kávé, defekt javítás, és spuri tovább nehogy nagyon elázzunk. Bár sokan már idáig is esőkabátban tekertek, de én még mindig nem vettem fel. Sőt Edericsen a pulóvert is levetettem, mert kevésbé esett, mint amennyire izzadtam alatta, pláne, hogy a 2 napot égett karomra alulra felvettem egy hosszú ujjú pólót is.
Mára is jutott egy kedvenc szakasz, a sokkisfahidas, végén Kati néni virágárudájával, de a féket nem húztam be még a halott alien (több napos, már kopasz, kitekeredett, vs. kutya tetem) miatt sem. Balatongyörök, Vonyarcvashegy, Gyenesdiás mellett egy trappban siettünk el, hogy a keszthelyi mólón legyen kis időnk ebédelni. Nem voltam benne biztos, hogy a mai napot együtt fejezzük-e be, mert nekem még egy randim is volt Keszthelyre tervezve, de együtt siettem a többiekkel, egészen míg a város határában összefutottam Lucky-val.
A bazársorig kettesben tekertünk, ott beértük a többieket, így Adri is velünk ebédelt, igaz ő a hagyományos életmentő velős-pirítóst meg sem kóstolná.
A mai nap extra gyors volt, a tekerés, az ebéd, a randi, a beszélgetés, még 1 óra sem volt, és már csak 20 km. hátra, az egyre közeledő vihar előtt.
Harmadik kedvenc szakaszomon (nem rangsor, csak térkép szerinti tematikus sorrend) úgy átsuhantunk, hogy Balatonberényt szinte észre sem vettem. Már a Csicsergő félsziget mellett jártunk, amikor a zászló miatt észrevettem hol vagyunk. Úgy terveztem ma mindenképp megszerzem az itteni jelszót, nem is bántam volna, ha egyedül maradok, de épp itt kezdett rá az eső, és a telefonom nem vettem volna elő, így tovább tekertem. Balatonmáriafürdő, és Fenyves hosszú egyenesei után jó volt megérkezni. A menta tea pedig fantasztikus volt. Apró, csodás öröm, mely összehozza a csapatot.
Nekünk ma is 50 km. volt az út, és ugyancsak alig 6 óra. Jobb időben, bár nem éreztem erőltetőnek, sem gyorsnak, biztos nem hajtottam volna ennyire, de most így adta a lépés, és jó volt.
Mivel még nem voltunk éhesek, és nem is volt meg minden a vacsihoz, volt aki elment vásárolni, és volt aki velem tartott ládázni. A szél ugyan egyre jobban fújt, és a Balaton is szépen fodrozódott, de a lányok belelkesedtek tegnapi találatunk után, egyenesen menni kellett, legyen akármilyen irgalmatlan az idő. Legközelebb az első rejtés volt. Lehet a nagy szél miatt nem kerestük elég jól, de én Gézával nem találkoztam, a fiola viszont meglett.
A Hubertus park után felsétáltunk a vízművekhez.
Hazafelé még megcsodáltam a bimbózó vizililiomokat,
de siettünk vissza. Előbb a boltba finomságokat vásárolni, majd már tényleg haza. Mire mi megérkeztünk a vacsora hozzávalói is megkerültek. Begyújtottam, Ildikóval előkészültünk, és újra a mi szobánk adott otthont egy kis tere-ferének. Lehet csak a meleg, mert nem hiszem, hogy a sült szalonna illata vonzotta a népet, de egyre sokasodtunk, cserélődtünk beszélgetés közben. Bár lehetett a levegőben is valami, mert mind a két csomag sajtos-tejfölös tészta elfogyott volna, ha az utolsó negyedet sűrű káromkodások közepette nem borítom ki a mosdókagylóba. :$
Mire aki akart jól lakott a Balaton már az ablakunk alá ért.
Ma volt az egynapos Balatonkör is. Útközben találkoztunk pár versenyzővel, de a mezőny java szerencsére nem került utunkba. Nem lett volna szerencsés, ha az 5000 induló közül, mondjuk találkozunk egy 500-as csoporttal, de szívből sajnáltuk azokat akik még úton voltak, és reméltük lefújták a versenyt. Bár a teljes távra biztos csak legalább félprofik jelentkeztek, akik ebben az időben is állják a sarat. Abból pedig volt bőven. Nekünk csak a kerekek alatt, de a nagyfiús, sárvédő nélkülieknek a fenekükön, hátukon is, és a harmada még hátra volt nekik. Mi meg örültünk, hogy már szél védett, esőmentes helyen vagyunk, jóllakva.
Már amennyire, aludni jobban esett kettesével, összebújva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése