Mmmmmmmmm

A 6 órás Balaton 3. reggelén Ferike lepett meg bennünket egy kis csokival. Elsőre nem vártam többet, mint egy szokásos Milkától, finom és kész, sokan vagyunk, kicsi jut.
De, az a kicsi, mmmmmm.
Mmmmmmmm.
Ritka az a csoki, amit ne rágnék. (Ripsz-ropsz elfogy egy tábla.) De, ez az a kategória.
Az első harapásnyit még csak nyeltem, nem is sok maradt másodjára élvezkedi. Pedig, az a pezsgés. Mmmmmmmm.
.
Ma mit ád az Isten. Mmmmmmm.
Az egyik betegünktől kaptam.

Mmmmmm.
Mmmmmmmmm.
Mmmmmm-mögnék még egy darabig, de már szopogatva (nem nevet) is elfogyott.