Nőnapi wellness a Gördögökkel Túrkevén. I. forduló.

A túrkevei termálfürdő kempingjében 9-től lehetett szállást foglalni. Szépen sorakozott is a tagság, mire délben mi is megérkeztünk már alig volt hiány, de a szobánk elfoglalása után még nem tartottunk velük, kimentünk a községbe ebédelni. A kanyargó utcák labirintusában nehezen találtunk SZÉP kártyát elfogadó vendéglőt, pedig több is van, és láttuk a táblát, sőt 2x is elmentünk mellette, nem gondolván mást, mint lakóház, és csak jelzi erre van valahol a hely, ahol végre ebédet kapunk, de a Nótással ennyi keresés után jól jártunk.

Visszatérve a fürdőbe volt mit ledolgoznunk, a menüben kínált májgombócleves, és Kijevi csirke sültkrumplival (Adrinak rántott sajt) finom, és bőséges volt. Teli hassal a medencébe csobbanva rájöttem 3 óra lévén talán nem is kellett volna egész adagot kérnünk, de már lenn volt, és én ismerkedve a hellyel inkább jól éreztem magam, mint már ezen bánkódjak.
Szolnokhoz szokva és tőle nem elragadtatva Kevén is valami hasonlót vártam, de nem. A bejáratnál még semmi nem tűnt fel, bár a folyosó termálforrást bemutató tárolói már sejtettek valamit,

de az öltöző éppen csak szükségest kielégítő adottságai még talán rosszabbra is engedtek volna következtetni, ha  nem máris a fürdőépület emeletéről csodálhattuk volna a lehetőségek sokaságát. Többféle jakuzzi, termál medencék, gyerek pancsolók, sószoba, szauna kabinok, csobbanók, játszóház, külön pihenő sarok, úszómedence és nem túl párás, de pont jó hőmérséklet. Még szerencse a melegebb részekért nem rajongok, mert ennyi mindent kipróbálni sem lehet, pedig magáról az egészségügyi részről, és a kinti kínálatról még nem is esett szó. Azt hiszem már itt eldöntöttem én csak úszni és szaunázni akarok, na meg egy kicsit a sószobába is becsücsülni, és beszélgetni, mert arra sosincs elég idő. Persze menet közbe rajta voltam legyen pár kép is, de koránt sem törekedtem minden pillanat megörökítésére.

A kezdeti jónak 6-kor kellett véget vetni, de ránk még hasonlók vártak a szálláson is. Ehhez először Adri tortáját emeletesítettem, majd az ajándékot díszítettem, de vacsora utánra a  fiúk is készültek. Sejtettük mi ezt, de akkor is jól esett Nőnapi kedvességük.

Szomorú, hogy ilyesmire szükség van, de egyben jó is, hogy van segítség, amit egy kis zöld-dió pálinkával köszöntünk meg Ervinnek, akitől az egyesület 4 db. biciklit kapott. (Sajnos az egyre gyakoribb és már minket is érintő bicikli lopások áldozatainak szándékozzuk ezeket kölcsön adni, míg nem tudnak újra sajátot beszerezni.)

Ettünk, ittunk, jöhetett a desszert.

Adri köszöntése után vártunk kicsit a banda lecsendesedésére, de az éjszakai városnézés párunknak kimaradt. Nem lehet mindig csak szórakozni, helyette elnökségi megbeszéléssel alapoztuk meg az éjszakai pihenést, de eztán már tényleg jól esett (nekem már közben is) a szunya.

Folyt. köv. holnap!