Én továbbra sem futok.
Még busz után se.
De, szívesen segítettem a program lebonyolításában.
Zsíros-kenyeret kentem, gyümölcsöt pucoltam, és miután a váltósok érmének átadása alól sikerült kibújnom egyszerűen rám maradt a félmaratonisták célba-érkeztetése. Nem szerettem ezt az általam reprezentációsnak vélt feladatot, de jött az első befutó és nem volt ott senki aki kezet rázzon vele és legalább annyit mondjon: Gratulálok, nagy vagy! Engem meg valahogy annyira lenyűgözött már a váltósok teljesítménye is, hogy nem hagyhattam kurtán véget érni, és egyébként is mire a 20-n kilométeresek is beértek és leszereltem az első befutót, majd gratulálva neki átadtam az érmét már én éreztem magam megtisztelve hogy még egy pohár vízzel, vagy teával megkínálva hozzájárulhattam teljesítményükhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése