Fantasztikusan szép reggelen száguldottam keresztül a megyén hogy időben a találkozóhelyen legyek, de Nagyiván és a 33-s út közé eső szakaszról megemlékeznék pár sorban, mellyel egyben áldást is mondok, hogy a JNSZ 500-n kihagytam ezt a részt. 1x mert Nagyivántól nem 6 km. a Hortobágyi látogatóközpont (mint azt valahol olvastam), 2x mert ez az a terep amit eladnak aszfaltos útként, de ha felszednék a foltonfolt burkolatot járhatóbb lenne. Szóval most már tudom, és meg is jegyeztem mire számítsak, ha a Google navi álltal tervezett útvonalán narancssárga szakasz van. Ennek ellenére csak 5 percet késtem, de megvártak, és nem csak engem. A 4 fős túra további két résztvevője még utánam érkezett, de Balla Dániell vezetésével szép napnak néztem elébe, és a kis létszámot cseppet sem sajnáltam.
A vonuláskutató állomás pár perces séta a kisvasúti állomástól, de a 9 órás begyűjtésig elsétálunk még a Bivalyos tóhoz, ami szintén csak pár percnyire volt az állomástól.
Nevéhez híven a tónál bivalyokat is láttunk, akik már javában reggeleztek, a lustább madarakkal ellentétben. Ugyan közülük is voltak páran akik már a nappali sminkjüket igazgatták, de a többség még látszatra aludt. Mindegy, a látvány így is szép volt, és végre lekerült Dénes válláról az a termetes távcső, amit nagyon lazán cipelt.
Hát, igen. A fényképen nem az látszik, amit mi láttunk, vagyis mi kicsit jobban megnézhettük, megcsodálhattuk a részleteket.
Visszatérve a megfigyelőállomásra 2, majd újabb 5 madárka gyűrűzését figyelhettük meg.
És akkor itt említeném meg hogy engem az internet butít. Nem jegyzek meg fontos dolgokat, mert majd a hálón megtalálom. Hát persze. Vagy mégsem. Biztos van aki kapásból tudja a barna picur nevét, de én csak azt jegyeztem meg a latin név magyarra fordítva ékfejű zsombékjáró (erre a neten nincs találat), belőle volt 6.
A kékcinkét már eddig is ismertem, de így közelről még aranyosabb.
A kisvasút vonalán végigsétálva Dénes minden madárfüttyre, szárnycsapásra figyelve sorolta a madárneveket. Szinte már nem is a látottakat, hanem Őt csodáltam. Pedig, egyébként volt mit. Fantasztikus volt az idő, szép a táj, sokan a madarak,
és míg a Kondás-tóhoz értünk többször találkoztunk a Sziktipróval.
Az útközben megmászott lesek után a rejtett megfigyelőhelyekről aztán tovább leskelődhettünk.
Dénes a madárneveken kívül sok okosságot is megosztott velünk, de a látottak után a nyugodt túra volt a legjobb.
Kettőre megebédeltem és búcsút intve a nyugalomnak indultam kis kerülőkkel haza.
Hortobágyi látogató központ. Három dologért mentem, térkép, pecsét, és geoláda.
Kezdjük visszafelé. Nem lelvén leírást a HB 16 ládánál azt hittem a látogatóközponthoz megyek. A találat meglett, és helyre is tettek,
bár ilyen táblát nem találtam a veszélyt jelzők között.
A 9 lyukú hídnál már jártam, még gyerekként és nem is egyszer, de azért most is megnéztem
mielőtt a túloldal néhány látnivalóját is célba vettem.
Juhászok sokasága között rádöbbentem ennyi ebből nem elég, és ez csak a felszín, a sok külföldinek, fészbuk turistának való látványosság, kértem pecsétet és a térképről megfeledkezve tovább indultam.
Óhat, Boldogságos Szűz monostor. Romjai valahol biztos léteznek, de én nem láttam, csak erre jártam.
Egyek, Patkós csárda. Éhes nem voltam, és egyébként sem, de szép hely és jó illat volt benn.
Nagyiván, Zámmonostora. Az idefelé már említett útvonalon jöttem. Nem javult meg eddigre, és bár a monostor romjait szintén nem láttam, de ez köztudottan nem is látható hisz széthordták, és pl. belőle épült a mostani templom.
Valamint egy meghívás a Nagyiváni kultúráért alapítványtól a község nevezetességeinek bemutatására.
Kunmadaras. A JNSz 500-n már sötétben jártam itt, nem álltam meg a ládáért, vagyis észre sem vettem, de a templomot megjegyeztem magamnak, és a reptéri hungarocell KNMDRS miatt mindenképp vissza akartam jönni.
Ma útba először a templom esett.
Itt sem jutottam bentebb, sőt még a kapun belül sem, de a torony most is lenyűgözött.
Kitértem a reptérre, kellett a láda is, de ha már a fészbuk turistáknál jártam az imént, egy képre is vágytam. Találat kipipálva, de a KNMDRS ♡ vágyálom maradt.
Kenderes. Ma csak JNSZ 19-rt jöttem, és bár rájöttem, hogy itt valami nagyobb kaliberű gazdasági dolog van itt, és nyilván valami patinás épület is, de beértem a víztoronnyal. :$
Törökszentmiklós. A 4-s út elkerüli ezt a várost, de kb. 2x már keresztül mentem rajta és valahogyan megoldom hogy ide eljussak biciklivel és alaposabban szemügyre vegyem, de ma csak a 3 pecsét számított.
A református templom magas tornya és szikrázó fehérsége messziről vonzza a tekintetet, közeledve hozzá az ember és a ma is egyre lényegtelenebb. Erősen reméltem, hogy itt nem csak a lépcsőn ülve élvezhetem a pillanatot, és bingó. Odabenn esküvő volt, kis létszámmal, és már a gyűrűnél tartottak. Kivártam. Csinosak, boldogok voltak, és én is. A református templomokra jellemző puritán tisztaság most is lenyűgözött, a hagyomány és mai igények összhangjában pedig gyorsan telt az idő.
Ugyan erre nem volt szükségem, de a humoros megoldás nagyon találó, és a nem eldugható szükségmegoldás még emberközelibbé teszi a helyet.
A kedves, készséges lelkészpártól kaptam pecsétet, és mentem az Almásy kastélyhoz. Ugyan miért hinném én azt el, hogy ami hetente egyszer (és nem szombaton) látogatható, az csak akkor látogatható?
Fürdő. Pecsét megvan, de a kipróbálás itt még várat magára.
Szajol. Még volt egy goládám tervben, de megállva mellette ezt is elnapoltam. Nem lenne gyors találat, és nekem már nincs időm sétára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése