De, akart a fene még 2 órával korábban kelni.
Csoportkép után
a zarándokközpontba mentünk,
majd a templomot is megnéztük.
Lett volna még mit, de nem akartam már a nap elején húzni az időt. A vasútállomás felől elhagyva Kunszentmártont a gáton közelítettük meg Öcsödöt. Nagyon hamar odaértünk, és Öcsöd sokkal nagyobb, mint gondoltam, de sajnos csak területileg. Minden esetre én kellemesen csalódtam, és kíváncsian figyeltem az embereket, hátha meglátok egy ismerőst. Sajnos akit igazán látni szerettem volna már nem lehetett köztük, és én a templomban el is köszöntem tőle. Nyugodj békében Zsuzsika néni.
Továbbra is a Kőrös, de immár túlpartján tekertünk, előbb kis kitérővel a Nagykunsági főcsatornához,
majd egy nagyobbal a Békésszentandrási tározóhoz. Ahol még zsilipeltünk is. Érdekes, és gyors volt.
Ebéd után a határban folytattuk zarándoklásunkat, és hogy biztosak legyetek benne volt ebben az útban némi pátosz is, elmondom: Öcsöd és Békésszentandrás között az út felétől rendesen megküzdöttünk az elemekkel, különösen a talajtömörítő gépek jóvoltából, és még Mesterszállásig is erősen kellett markolni a kormányt, de nem is én lenék ha nem élveztem volna még ezt is.
Mesterszálláson nem találván meg a bélyegzőt kocsmáztunk egyet,
majd mintha a Tatár űzne (pedig csak az eső volt) szembeszélben egytrappban tekertünk el Martfűre. A vasútállomási kis pihenő után ez a szembe dolog átváltott hátirányúra így már nem volt nehéz a következő etap egészen Szandáig, Kiss Karcsi házáig. Itt ért a következő meglepetés. Tudtam én hogy ő is egy ezermester, de hogy ennyire!
Esztike babgulyásával felkerült napunkra a korona is.
Szemetelő esőben hazafelé megnéztem még a Gulyásfesztivált is, de túl sok keresnivalóm nem volt ott, hamar mentem is haza. Elég volt ez a 82 km. mára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése