Adrit feltettem a Németországba induló buszra én pedig bízva az előző mondat mielőbbi megvalósulásában Noszvaj felé vettem az irányt.
9,15-re kellett ott leni. Pontosan nem tudtam hol, de reméltem az azóta is csepergő eső ellenére meglátok 1-2 hátizsákos fazont valamelyik buszmegállóban és mellettük 1 szabad parkolót. Egerből kiérve már abban is bíznom kellett hogy a megfelelő buszmegálló előtt az előttem kanyargó busz még megáll legalább 1 helyen.
Imám meghallgattatott.
Jött a mentősereg, de elértem a buszt.
Útközben elpakoltam a táskámban, felöltöztem, és konstatáltam hogy nem leszünk sokan, de túra lesz.
Bükkzsércen jó turistához méltón első utunk a kocsmába vezetett, majd a Kaptárkő Egyesület által szervezett és vezetett túrát megkezdve felsétáltunk a katolikus templom melletti Községi Emlékházhoz.
A tartalmas bemutatás után megcsodálhattuk a búcsúra feldíszített templomot.
még berkenyét is szemezhettünk,
majd a gyülekező sokadalom mellett a rendezvényteret vettük célul,
hogy aztán a Patkó-hegy alól közelítsük meg Noszvajt.
Sajnos Pelyhe pince a nagy sár miatt kimaradt, de akkor még nem tudván mit kellett kihagynunk nem bántuk. Az erdőig maradéktalanul gyönyörködhettünk az őszi tájban,
aztán az egyre jobban átnedvesedő őszi tájban. Mire elértünk Pocemhez már teljesen eláztam. Eddig csak 4 km.-t tettünk meg, melyből talán ha 1 km. volt esőben de én az esőkabát ellenére is teljesen átáztam, és jócskán voltam saras így jólesett a szélvédett termek majdnem melege, és a száraz pulcsi is míg hallgattuk a tulajdonos bemutatóját.
Mire elindultunk elállt az eső, és majdnem megszáradtam, de a nagy gyönyörködés közben
mire a Galassy-sírkerthez értünk már újra átáztam.
Innen pedig eső szempontjából tovább romlott a helyzet. A tufába vájt "pásztorszállás"-nál már fényképezni is nagy kockázatot jelentett,
de azért a kőbányánál, és a kőporos pincéknél is lőttem 1-1 képet.
A buszmegállóhoz közeledve elhaladtunk a De La Motte kastély és pár érdekes pince mellett, de már minden gondolatunk a száraz ruhák körül járt, és a busszal érkezők visszaindulásáig sem maradt sok idő. A templom előtt kölcsönösen megköszöntük a vezetést/részvételt, és én teljes átázásom ellenére csupa jó érzéssel gondoltam a megtett 15 km.-re. Tetszett az út, a vezetés, a sok ismertető magyarázat, és még az idő is.
A kocsiban száraz ruhára váltottam a rajtam lévőt, és még felkerestem a Gazdaházat,
(Melynek szomszédságában megleltem egy nekem szánt közlekedési eszközt -még a nyereg is jó szögben dől-.)
visszamentünk a kastélyhoz (ami esküvő miatt zárva volt),
és a múltkor kiderítettük van itt valami hírességnek kávézója. Na, ez most nagyon jó helyen volt, egy forró teára pont megfelelt az alkalom.
A bárba belépve még nem ismertem fel ki áll a pultban, közelebb lépve már csak néven nem tudtam volna szólítani, de annak ellenére hogy elég célirányosan jöttem nem számítottam rá hogy személyesen Dr. Csernus Imre fog kiszolgálni. A végén még beszélgetünk is.
A Csendülő egyébként jól néz ki, érdekes belső térkialakításokkal, berendezéssel, és ötletekkell találkoztam, a hangulata is kellemes, a kiszolgálás is jó volt, de az árak nem hozzám vannak méretezve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése