Mint akit a mozdony füstje megcsapott

Szolnok napján tudtuk meg, hogy ezen a hétvégén mozdonypróbálós rendezvény lesz a Vasúttörténeti Parkban (XI. Európai kerti vasutak találkozója),  aminek alkalmából még gőzöst is lehet vezetni. Nem mintha nagyon akartuk volna nem találunk rá magunktól is, de olyan szívélyes invitálás után amiben részünk volt nem hagyhattuk volna ki akkor sem ha nem érdekel bennünket az ilyesmi.
Míg végük ode értük többször átalakult részünkről a napirend, de megoldottuk a dolgot és előtte még csipegetni is tudtam innen-onnan egy kicsit.
Legelőször Visonta D-i bányájánál álltam meg, csak logolni, mert gyönyörködtem én már itt 1x, és nagyon nem akartam húzni az időt.
A következő megálló is csak kódolvasás lett volna, de a com-s rejtés helyén terepet rendeztek, így csak az időm fogyott a földutas próbálkozással.
Abasáron nem tudom HEV 14 miért ide került,

amikor a katolikus templom honfoglaláskori és még gyönyörű is. Ráadásul szerencsémre nyitott nap volt, még vezetést is kaptam a pecsét mellé.

Gyöngyösön ugyancsak próbálkoztam a jelszórészletek keresésével, de belváros lezárása miatt itt sem húztam az időt. Megvolt a víztorony,

és az egyébként is kellő solymosi templom,

(Ennyire töpszli Nepumuki Szt. János szobrot még nem láttam. Mintha valamikor félbetört volna és a talapzaton maradó részből újrafaragták volna az egészet, de elfelejtve a szélességet is csökkenteni.)

és irány Nagyréde, a Zsellérház.

Engem rettentő kiábrándít ez a sok Eu-s adomány tábla, amit ráadásul központi helyre raknak. De, ennél sokkal jobban elszomorít, hogy szinte hiába költötték el azt a jelen esetben csekélyke pénzt ha nincs nyitva a kiállítóhely, de még elérhetőség, nyitvatartási idő sincs feltüntetve. És ne mondja nekem senki, hogy nincs egy hadrafogható munkanélküli a községben, aki megtanulhatná azt a kb. 1 oldalas szöveget amiben bemutatja a látnivalókat. Uram bocsá akár hétvégén is, amikor véletlen valaki arra téved.
Következő megállóm Máriabesenyő. Kegytemplom, és Szt. kút.

Persze siettemben a ládát elfelejtettem megkeresni, de ide még úgy is vissza kell jönni. Ahogyan Fótra is

Fél 3-ra értem el a mai nap végső célját, de egy perccel sem később mint társam. A bejárat előtt feljegyeztem a jelszórészleteket és már tudtam kevés lesz az ide maradó idő ennyi érdekességre.

 Rosszabbak voltunk mint a gyerekek, mint saját magunk gyerekkorunkban, annál is rosszabbak. De, jól esett miközben egyik ámulatból a másikba estünk. A kerti vasutak csillogva-villogva szállították boldog utasaikat,

a mindene csupa kosz óriás testvéreik között.

És lehet fogdosni, tekerni, kinyitni, felmászni, aztán tátott szájjal eltörpülni a még monumentálisabb szomszéd mellett.


Gulyáságyúból ebédeltünk az utasellátó és egy büfékocsi között (benn is volt kiszolgálás) majd ledolgozandó az elfogyasztott kalóriát hajtányoztunk egyet,

és megkerestük a ma "nyalókás" Karcsit. Koronázandó az eddigi élményt 3 kört mentünk a mozdonnyal, fütyültem is 2x (hála a sok répának).


Szinte repkedtem örömömben, amit a kerti vasút imbolygása sem tört meg,

de aztán számomra ezt már nem lehetett tovább fokozni, megnéztem a fiatalabb paripákat is,

de igazából ennyi fért belém.
Zárás után visszasétáltunk Karcsihoz és a muzeális mozdonyok túramozgalom felújításához még sok segítséget kaptunk tőle.

Fantasztikus nap volt.

Infók a parkról.