Örültem volna egy kis együttlétnek, de a suliba szállításán túl másban kellett kiélnem magam.
Ha már Egerben voltam megpróbáltam Valide szultána fürdőjét alaposabban megnézni, de most sem sikerült a kerítésnél beljebb menjek.
Viszont a találtam egy medvelakot. Korán volt, hűvös is, biztosan aludtak, én meg mulyultam és nem készült utcakép, de azért csak megtudtam lényegében büfé mellett vagyok.
Hazafelé Andornaktálya templomkertjében keresgéltem.
A találat meglett, de a rejtés nem túl szerencsés. Megyés sorozatnál én a pótjelszóra utazom, de azt meg sem leletem, csak második lehetőségként pötyögtem be a fiola koordinátáját, és bár az meglett, de az eredetileg fára ragasztott Kinder tartály már csak be volt dobva a fenyőcske alá, benne a füzet is átázott, és félő hogy a következő szemétgyűjtésnél az egyébként rendezett parkból eltűnik a láda.
Kerecsenden nem jártam még ilyen sikerrel sem. Sokszor elmentem már a templom mellett (sőt a torony felújítását, megmagasítását szinte napról-napra követem), és nagyon megörültem, hogy most van még egy okom a kíváncsiságon túl és így már biztos megnézem a templomot,
de ez az ajtó sem volt nyitva.
A rejtés nevét olvasva nem tudtam valójában milyen emlékmű kapcsán került ide a ládika. A munkatáborba hurcoltakra emlékezve jónak véltem, de mivel a Kompolti is a cigánysoron van (ott nem is tudok ilyen emlékműről) és ismerve az itteni lakosság színezetét nem véltem könnyűnek a dolgot, és ha a cigánytelepre találtak egy szerencsétlen fordítást már nem is tetszett annyira ez a rejtekhelyötlet. De, szerencsére meglelve a szolid emléktáblát megnyugodhattam, nem a második eshetőség állott fenn.
A rejtés viszont eltűnt. Már a nyom is kihűlt. Remélem a rejtő figyelmesebb lesz a következő ládika kihelyezésénél.
Kompoltra visszaérve a templomot vettem célul, ahol én nem tudok az előzőhöz hasonló emlékműről, és ha van is hasonló nem ma fogom látni, márt idehaza még a templomkertbe se lehet a "főbejáraton" bejutni, hátulról meg csakazértse megyek.
A neten keresgélve ráleltem, hogy a Kál-Kápolna vasútállomáson van az emlékmű, nemrég avatták, de a rejtés legalább meglett.
Tudtam volna jobb apropót, legalábbis valósat (ha már nem is itt van a tábla), de így legalább megmaradt nekem a falum bemutatásának lehetősége.
A nap munkaidős része sem maradt kihasználatlan, de az nem az a rész, amiről érdemes több szót szólni, így hát irány másik haza: Szolnok.
Az Erdőtelki arborétumban már jártam párszor, de nem volt nálam a pecsétgyűjtő füzet, most meg nekik nem volt pecsétjük. Egye fene kértem az önkormányzattól egyet.
Átány. Egyszer sötétben már jártam itt. Azt tudtam róla, hogy sok itt a cigány. (Minden előítélet nélkül, és évtizedes tapasztalás alapján, csak azért mert mind emberek vagyunk, de számból is azért van annyi hogy különbség legyen.)
Örültem, hogy végre munkanapon (és nem pénteken), sőt munkaidőben érek egy látnivalóhoz, de mit számít nálunk ilyen apróság, most is tapasztalás nélkül maradtam. Kakas házról készült kép, és indulhattam kocsmát keresni.
Istenemre mondom kellene egy olyan túramozgalom amiben kocsmákból kell a pecsét. Azok legalább nyitva vannak. (Na jó 90%-ban.)
A nagy keresés közben tényleg csak az említett nemzetiség képviselőit láttam a faluban, de kocsma helyett az önkormányzatra leltem, és nyitva is volt. Sőt, addig magyaráztam miért kérek pecsétet, hogy a polgármesterrel is találkoznom kellett. Nem gondoltam hogy fel kellene tartsak ilyen fontos embert aki ha még a hivatalos munkaidő végén a hivatalában van biztos dolga is akad, de mennem kellett, majdhogynem vittek.
Az eddigi napom inkább sikertelenséggel, amit én részleges sikernek hívok volt teli, ám itt fordult kocka.
Szokásos szocialista hivatali környezet, ingben dolgozó öregúr, még a papírok fölé hajolva is tekintélyes termettel. Föltekint, munkatársa tájékoztatja miért jöttem, majd tőlem kéri mondjam el, köszönök, sorolom a szokásos rövid ismertetőt, és Ő jön. Szájából talán több fog hiányzik, mint amennyi barnán vonzza a tekintetem, de ahogyan mesél falujáról, hamar feledteti ezt a kis esztétikai hiányosságot. Talán ha 5 percet beszéltünk, de abban volt építészet, mezőgazdaság, gasztronómia, hagyomány, és olyan szeretet, és figyelem hogy örültem a találkozásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése