Eredetileg még szombaton akartam visszajönni Szolnokra, de a család nem így gondolta, és már megérkezéskor eldöntötték vasárnap lesz hazamenetel. Aztán vasárnap délután közbejött Hógolyó szülése, ezért az indulás tovább csúszott hétfőre, abból is már majdnem dél volt mire sikerült felkerekednünk. Odahaza aztán kis szünet következett, mivel a kutyusokhoz (szegénykék végig vonyították az utat) Én ültem hátra kellett 1 óra, hogy rendbe jöjjek, majd még elpakoltam pár dolgot és a mosó-, mosogató gépeket is elindultam mielőtt jöhetett a gyereknap és kimentünk a strandra.
3 múlt, de még az enyhülés ellenére is nagy volt a meleg. Nem is gondolkodunk sokat, cucc az árnyékba, mi meg bele a hűsebb csúzdás medencébe. A lányomról tudtam szereti a vizet és tud is úszni, de Trisztánt eddig csak a kádban, meg az ottholi kismedencében láttam pancsolni, és egyébként is még csak 6 éves, ezért ellenkezése ellenére ráadtam a karúszót. Megnyugtattam, ha leér a lába, és jól tudunk hárman együttműködni leveszem, de kezdjük óvatosan, és különben is apa kitekeri a nyakam, ha baja lesz. Nyugtázva, hogy ez igaz, és kár lenne értem (olyan beszólásai vannak), hetykén indult a medence felé. Én viszont utánuk sietve muris lehettem rövidnaciban, trikóban lebarnultan, de nagyon nem érdekelt, csak nyugtáztam a mosolyokat. Jobban élveztem Én azt a barnulást, mint mikor még arra ügyeltem mindenhol egyforma legyek, hogy most zavarjon. A vízben meg egyébként sem látszott, és a legtöbb időt ott töltöttük.
Volt minden, pergett, forgott, csak nyugton nem volt 1 percet sem, ha nem a sodrásban "utaztunk" akkor Adri nyakában lógott, térdéről ugrált, vagy csak magától merült, de nagyon élvezte, a második lilulós kizavaráskor el is neveztem vízibolhának. Energikus gyerek, és Én még nem láttam lemerülve, de Nap végére úgy elfáradt, hogy vacsora után ruhástul elaludt a Jégkorszakon.
Reggelre azonban már az erő vele volt, és 7-kor ébresztett, reggeli közben kezdetnek ugyan beérte a mesecsatornával, de végül 1 órára (míg Én megsütöttem az Amerikai fánkot) megkapta a laptopot.
Mára állatkert volt betervezve, mégpedig az abonyi, ahol most 5 hetes szibériai kis tigriseket lehet simogatni. Ebéd utáni indulással a 11 órás bemutatót lekéstük, de 2-re ott voltunk, és 2x is figyelhettük a cumiztatást, meg simogathattuk őket.
Persze közben megnéztük a leendő feleségeiket, meg az oroszlánokat is, Renét a rókát, a majmokat, megetettük a szamarakat, kecskéket, Bubát a zebrát, Buborékot a vízilovat, a tevéket, a lámát, de legjobban a tengerimalacokat.
Itt a pávák már elszórták a farktollaikat, de a nyuszik annál szebbek voltak, Trisztán egyet ki is szemelt vacsorának, csalogatta, cserkészte, űzte szegényt, de a tapsifüles mindig gyorsabb volt nála így végül a játszótéren, és jégkrémmel vigasztalódott. Hazafelé jövet azt mondta legjobban a kis tigrisek tetszettek neki, még Öcsinek képeslapot is vettünk róluk.
De, nem volt még vége a napnak, augusztus 20 van, tűzijáték. Ugyan egyet már láttunk a héten, de ezt sem hagyhattuk ki.
Itthol aztán szemfülesebb voltam, mint tegnap, vacsora után azonnal a kádba parancsoltam Trisztánt, így legalább tisztán aludt el míg Adri tusolt. Szóval, hamar.
Szerdára nem kaptam szabit, Peti maradt itthol velük, és este már vitték is haza vízibolhánkat anyuék, de előtte még megírtuk a képeslapot. Szeretlek, puszi, várunk haza-ból lehetett választani, Ő a 3.-at választotta, Én minden betűt egyesével leítam, nagyfiú másolt, de mire az Ő kis kezével is papírra kerültek már csak Várunk Trisztán fért ki.
Hamar eltelt ez a 2ésfél nap, és bár Én vagyok a mumus, de remélem lesz ismétlés, ha nem is egyhamar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése