A szomszédból hazaérve 4 órakor Hógolyó nem akart előjönni. Megtalálva látom, hogy párnákon fekszik az asztal alatt, amit soha nem tett eddig (vagy a lábamnál, vagy kiterülve a placc közepén szokott pihenni). Szóltam is apunak, hogy már ebédkor sem akarta levesünkből a csirkemellcsont végéről a húsos porcot elfogadni, szinte úgy kellett a szájába tennem, mire nagy kegyesen a húst meghagyva a porcot elfogadta, és a farka sem az a hátára csapott huncut zászló, mint szokott lenni, itt ma szaporulat lesz. Apu szerint azonban még volt idő, csak az Én agyam indult be, hogy akkor ha megkezdődik miben lesznek a kicsik? De, ha még van idő, akkor van idő egy raklapot osb lappal körbevenni kb. 30 cm. magasan. Aztán 4.10-kor már nem volt több idő, Hógolyó nem jött elő az ágy alól. Benézve hozzá volt ott még valami a porcicákon kívül, és mintha nyüszögött volna, meg billeget is. Hát az nem egy játék, az ott egy kiskutyus.
Mindenki izgalomba jött, Trisztán hozta a lámpáját, Adri a fényképezőgépet, Apu keresett egy ládát, anyu plédet, még Én az ágyat húztam el fölülük, hogy a kicsit meleg helyre tegyem. Hógolyó rémült volt, aggódva figyelte mit csinálok, végig a lábam mellett jött, de bízott bennem, és nem volt benne semmi fenyegető utána sem akármelyiken nyúltunk is be hozzájuk.
Fél óra múlva aztán nem találta a helyét, forgolódott, mászkált fel-alá, és egy vonyítással megszülte a második picuri is. Ennél már nézhettük hogyan nyalogatja tisztára, rágja el a köldökzsinórt, és egyben aggódhattam is, mert ez a csöppség sokkal kisebb volt, mint a testvére. Ő is ügyesen kapálózott a mancsaival, ritmusosan vette a levegőt, kereste a cicit, de soványabb és rövidebb is volt az elsőszülöttnél. Amikor kicsit megpihent az anyuci hasát megsimogatva éreztem, hogy abban már nem sok minden lehet, de ha meg netán lesz egy harmadik is, az vajon életképes lesz-e? Azonban eltelt fél óra és nem történt semmi. Gondoltam, csíny letudva, nem lesznek többen.
A természet nem így gondolta. Negyed óra múlva mikor benéztünk a nyúlketrecbe (menet közben ezt is kitakarítottuk és egy elektromos derékalj fölé áttéve a másik láda szőnyegét ebbe került át a család) 3 picuri volt Hógolyó alatt. Ő még mázos volt, és a zsinórja is hosszú, de méretre majdnem akkora mint az első bébié. Látva, hogy Hógolyó végre kijön és iszik, Én is megnyugodtam, már biztosan nem lesz több csöppség. Megsimogattam, összecsókolgattam, és megígértem holnap fürdünk, de ennek Ő szemlátomást nem örült annyira, mint a vacsorának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése