de aztán miénk volt a nap. A ligetben parkoltam le, hogy a Tiszavirág hídon átsétálva rögtön a startnál lehessünk. Igaz még addig volt majd 1 óránk, de legalább láttuk egy kerékcserét,
a versenyzők megérkezését,
és az induló autókat. Volt akinek kellett némi segítség, de szerencsére nem a legnagyobbnak.
A hídon visszafelé kicsit értetlenkedtem, mégpedig a lépcsők miatt. Oké, hogy a suli előtt is elfér a gát teljes hosszát elfoglaló lépcsősor, de mi lesz a Szt. István napi tűzijátékkal? Mert bizony arra a szakaszra, ahová ülve a fél város azt nézi csak három kis elemből álló szakaszt építettek. Vagy majd eztán az is a gyaloghídra tevődik át? A fáktól viszont akkor sem fog látszódni a produkció fele. Szóval, vagy nem gondolkodtak, vagy nekem kell szemüveg.
Sok beleszólásom nincs, de remélem legalább felhasználóbarát lesz.
A híd végén még madarásztam is.
Sokáig azonban nem húztam az időt (segített benne a madár is), mert igyekeztünk megkeresni a Tiszaligeti multi pontjait. Csak az új Vízilabda arénát fényképeztem le, ha már úgy is ott voltunk mellette.
A jelszó hamar meglett, és még egy kis kacsázásra is futotta az időnkből.
Szolnokon lakom már 16 éve, de itt még nem jártam, pedig hangulatos kis hely, ha sátrazom kellene, ide jönnék. Talán pásztor-órázni is.
De, most nem annak van itt az ideje, földhözragadtan, mégis magasabbra kell emelkedjünk kicsit. Irány a katonai reptér melletti Repülőgép múzeum, amit Trisztán december óta vár (nekem pedig az elsők között megvolt már).
Izgatottan rohant be a kapun, eleinte csak a GPS pontjai érdekelték, de megbeszéltük, hogy megyünk szépen sorban, és legalább 1 órát itt leszünk, tehát nyugodtan megnézhet, felőlem meg is foghat mindent, csak ne kapkodjon. Sacc/kb. a kiállítótér felénél ténylegesen megértette a hallottakat, és frankón viselkedett. Úgy vettem észre legjobban a roncsok érdekelték, de a rakétákról is sokat beszélt, jócskán felvilágosodtam melyik hány lövetű, merre forog, és egyebek. Aztán a ládánál bajban voltunk, mert mindig ült valaki a rejtek mellett, de végül megoldottuk azt is, teljes volt az öröm.
Mivel megérkezése előtt nem volt időm elrejteni a Nyuszi ládát, hazafelé menet együtt kerestünk neki rejteket. Azt a mesét adtam be, hogy éjjel esett az eső, a nyuszi nem tudott olyan rossz időben keresgélni, rám bízta, én meg örülnék, ha segítene nekem benne. Így most nem a ládát kerestük, hanem azt hol keressék mások, már ha lesz aki kíváncsi rá az egyre nagyobb érdektelenségben. Minden esetre egy bejegyzés már van a füzetben, cserébe a sárga madarat (minden bizonnyal ő a legerősebb, mert rakétát is lő) kivette a dobozból.
Ebéd után a délutáni befutót viszont lekéstük. A neten találtam egy oldalt amin azt írták 4-től van érkezés, de akkora már több mint a fele versenyző beparkolt. Erről jól lemaradtunk, pedig fagyival vártuk őket a szokott helyen. (A kamion pedig meg sem jött.)
Több programot mára nem terveztem, de rávettek még egyre. Mozi, Rio 2, 3D-ben. Érdekesnek ígérkezett, de többször majd elaludtam rajta, így sokat ficeregtem, és a 3D minőség is felesleges volt. A gyerekeknek azonban tetszett.
11-kor kerültünk ágyba, hosszú nap volt, és mennyire örülök, hogy Adri önálló (mondhatni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése