Cserébe bepillantottunk egy fa életébe, és a ládát is megleltük. (Könnyű dolgom volt, ezt már egyszer megleltem, a 100. hu-s találatom volt, tudtam hol keressük.)
Innen már csak 2 lépés volt a Műv ház, benne a Modellvasút kiállítással, kinn ugrálóvárral.
(Az alanti kép érdekessége, hogy nekem volt ebből az anyagból szoknyám.)
Szerencsémre volt egy játékos kérdőív, pont a Trisztán korú gyermekeknek, így minden terep-asztat nyugodtan megnéztünk, és én is kiélvezhettem a miniatűr világot. Kerti munka, tűzoltás, (il)legális fakitermelés, hegyi túra, volt itt minden miniben.
Zárásként újra kimentünk a befutóra, ma már jóval korábban, de már mindenki benn parkolt. Trisztánt az eredményhirdetés nem érdekelte, nem kicsit volt bosszús a lemaradásért.
(Viszont én észrevettem még egy számomra érdekességet.)
A vasútállomáson próbáltam kiengesztelni újabb ládakereséssel. Én már itt is jártam (nem is egyszer mire meglett, szökőnapon), de hagytam érvényesülni, kutakodni. Csak akkor avatkoztam be, amikor kezdett begurulni, viszont nem alaptalanul, a fiola nem volt ott, ahol lennie kellett volna! Boldog nem lett tőle, hogy én sem leletem, de a mozdony felderítését nagyon élvezte.
Ez a nap is befejeződött volna ennyivel, de megint elcsábítottak. Most mekibe szólt a meghívóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése