Indulás nap.
Délelőtt azonban még munka, de miért ne fél 4-kor még mindig. Máshol péntek van, nálunk inkább hétfő. Mi lenne, ha egyszer nem így lenne?
Szerencsére éjjel legalább aludtam, otthol nagyjából bepakolva várnak a táskák, már csak apróbb igazításokra van szükség, és pár még eszembe jutottat betenni, aztán uzsgyi.
Végre.
Hosszú-hétvége. Balaton kör. Én idő.
18,27-től 30 perc volt mire a Zagyván átértünk. Esik egy kis lé, és megáll a város.
Aztán jött a többi. Végestelen végig eső, vízátfolyás, vagy csak csillogó pocsolyák sora, és már sötét.
A villámokat élveztem, az esőfüggönyt azonban mindenkinek ki kellene próbálni, lehetőleg 3x egymás után (csak ne üljön mellette a gyermeke). Az ember azt hiszi tud vezetni, de kiderül vannak esetek amikor csak elméletben. Mint mikor nem fog a fék, tudsz, csak a technika nem áll melletted. Látok én, csak nem az utat. Még szerencse, hogy mindig egyenes volt, és eleve nem mentem gyorsan. Adri viszont édesen visítozott mellettem (Lehet volt olyan jó mint Disneyland-ben.), de annak ellenére, hogy 5 óra volt az út én sem álmosodtam olyan hamar. Lett volna még estére pár feladat (manikűr, koordináták), de fontosabb volt odaérni, mint sietni.
De, lehet nem is az izgalom, hanem Dunaújvárostól a guminudlik tartottak ébren.
100 ici-pici guminudli menetele a sivatagban. Jönnek a Törökök levágnak egyet, már csak 99 marad.
99 ici-pici guminudli ...
70-nél már uncsi volt, de 20 után megint élveztem.
Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése