Hűvös van, szívet melengető a ködön átsejlve kelő nap. A madarak javában dalolnak, de még a harmat is kedvemre nedvesíti át zoknimat. Rajtunk kívül senki sincs az úton, besötétített ablakok mögött alszanak a szomszédok. Csendben ébred velem a reggel.
Már este a réten hazafelé sétálva is minden csillag rám mosolygott. Akkor egy fennsíkra képzeltem magam. Most is jó lenne egy sátorban ébredve, a ködből előbújó csúcsokat csodálni. De, ma ez a csúcs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése