Első utunk a volt TSZ udvarra vezetett, ahol míg Erzsike hivatalos teendőit végezte kértem pár pecsétet, és néhány méter múlva már a Szapárfalu-i temetőbe vittünk virágokat, majd a MOL kútnál hagyva a kocsit körbejártuk az emlékparkot.
A szembeni szántáson átbotorkálva megnéztük Nepumuki Szt. János szobrát,
és ha már az utazók védőszentjénél jártunk itt hagytam egy bogarat.
Visszafelé a levendula ültetvényt megskalpoltam. Közellem a műutat, de itt még virágzik a levendula.
A Csonkatornyi-temetőnél volt következő megállónk. Itt beteg a láda, és már pecsétem is volt, de ki nem hagyhattam volna.
A toronyban felfedezve egy baglyot nem is bántam meg, hogy betértünk.
Annaház-nál is a temetőbe mentünk először,
de a kun-halmon magasodó feszület mágnesként vonzott. Tényleg lehet ebben a dombban valami.
Én pedig végre megszabadultam az utolsó ügynökömtől is. Soha nem veszek fel többet (csak is ha életmentésről lenne szó).
Kicsit elfáradtam, de szép nap volt.
Köszönöm Erzsike.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése